A medve odahozta a kölykét a lányhoz, hogy az kihúzza a szilánkot a mancsából.Ez a történet nyáron történt. Kint meleg és friss volt,
a madarak korán ébredtek, és csodálatos énekükkel felébresztették az embereket.
Felvettem egy ruhát és kimentem a tóhoz. Hihetetlenül gyönyörű ott reggelente. A víztározóban nyugodt és csendes volt a víz, és egy kis köd tornyosult fölötte. Apró tiszta harmatcseppek látszottak a füvön. Csak egy ösvény vezetett a tóhoz. A tóhoz az erdő sűrűjének szélén kellett átmenni.
Amikor ezúttal a tóhoz sétáltam, láttam egy nőstény medvét egy medvebocsával. Hogy ne ijesszem meg őket, csendben leültem egy fa mellé, és úgy döntöttem, hogy megvárom, amíg az állatok elmennek.
A falunkban az emberek nem féltek a medvéktől, gyakran mutatkoztak az embereknek. Én azonban úgy döntöttem, hogy óvatosnak kell lennem. Nem sikerült jól elbújnom, és a medve észrevett. Elkezdett felém sétálni, miközben a kölykét tolta előre.
Láttam, hogy a kicsinek sérült a mancsa. Közelebbről megnéztem, és észrevettem egy nagy szilánkot. Valószínűleg maguktól nem tudták volna kiszedni, ezért a medve úgy döntött, hogy hozzám jön segítségért. Karomba vettem az állatot, és egy éles mozdulattal kihúztam a szálkát. A medve felüvöltött, és az anyja ismét közel jött hozzánk. Jól végződött, segítettem a medvének, és az anyja nem bántott.
Gondolom, sokan azt mondják majd, hogy “ezt nem teheted meg”, de a mi falunkban senki sem fél a medvéktől. Nincsenek vadászok, a medvéket gyakran etetik, így az emberhez sem nyúlnak soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése