THE SOLAR STROM WOULD REACH EARTH!

Most pedig nézzük, hogy nagyjából mi történne, ha ez a napvihar elérné a Földet! Az első napon az emberek kétségkívül meglepődnének, különösen ha valahogy megtudnánk (bár ez már nehézségekbe ütközne tehát), hogy globális eseményről van szó. Talán sokan megijednének, mások esetleg viccelnének, hogy mennyivel kellemesebb az élet végtelen online meetingek nélkül. Egy nap áram nélkül viszont nem a világ – a legtöbb létfontosságú intézményt felszerelték tartalék generátorral, vagyis ha ezek működnek, és amíg működnek, addig nincs igazán nagy baj. Eltelt még egy nap, de hiába próbálgatjuk a kapcsolókat az áram nem jött vissza. Ha az előző nap megőriztük a nyugalmunk, így a második nap már kezdünk feszültek lenni. Évszaktól függ, de nem lenne fűtésünk vagy épp klímánk, a víznek is annyi. Nem mellesleg leálltak a fagyasztóink is, így tehát az étkészletünk egy részétől is kezdhetünk könnyes búcsút venni. A boltok talán még működnének, de ekkor már valószínűleg a hadsereg biztosítaná ezeket (habár a hadsereg koordinálása sem lenne egyszerű feladat ilyen körülmények között, de erre akadnak régebbi módszerek – például lovas futárok –, amiket ismét elő lehet venni), és valamilyen korlátozott formában adnának ki árut. Elérkezik a harmadik nap, és az áram még mindig nem jött vissza. Ekkor már alapvető, esszenciális szolgálatatásokat érint az áramkimaradás – néhány kiemelt kórház valószínűleg még működne, de a többi esetében jócskán visszametszenék a szolgáltatásokat. Ez főleg akkor lenne probléma, ha mi vagy valamely családtagunk műtétre szorulna. Nagyjából eddig elég egy átlag városi háztartás étkészlete, ami most tehát már elfogyna vagy erősen fogyóban lenne. A tömeges pánik ekkorra garantált – különösen azért, mert nincs semmilyen csatorna, amely segítségével széles tömeget lehetne elérni és megnyugtatni. Hiába működik még a kormányzat, kommunikálni nem tud. A legtöbb ország ekkor már valószínűleg vészhelyzetet vezetne be, és botladozó kommunikációval, de a hadsereg venné át az irányítást. Ugorjunk két hetet előre: a civilizációnak ekkorra a ma ismert formájában valószínűleg vége. Ennek oka elsősorban az élelmiszerellátás teljes megsemmisülése; kisebb mértékben pedig, ám az előbbitől nem elválasztható módon az úthálózatok összeomlása. Ekkor már a hadsereg sem nagyon tudna úrrá lenni a káoszon, részben mert a katonák is éheznének, részben mert járható utak híján a csapatmozgások is teljesen ellehetetlenülnének, hiába is működne egyfajta kommunikáció postagalambokkal vagy akárhogy. Az biztos, hogy sokféle reakció akadna, nyilván lennének helyek, ahol a hadsereg átvenné teljesen az uralmat a központi kormányzattól leszakadva, máshol kisebb regionális háborúk törnének ki a maradék élelmiszerkészletekért. Falun, tanyán mindez talán átvészelhető lenne, de biztosan lehetne számítani pár éhes és valószínűleg igen kellemetlen látogatóra. Ez persze a családi gazdaságokat jelenti, az ipari léptékű agrárium ugyanis összeomlana, ami immár az ellátási lánc megroppanásán túl is fokozná az élelmiszerhiányt. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) adatai szerint a világon például 1,468 milliárd szarvasmarha él, és ezek az állatok nem tudnak túlélni elektromosság nélkül – magyarán ezek nagy része elpusztulna. A szarvasmarhák (és persze az emberek) tetemei pedig világszerte hozzájárulnának a különböző betegségek kialakulásához, ami csak felgyorsítja a társadalom teljes összeomlását. Különösen mivel nincs immár semmiféle közegészségügyi ellátás.