Az idegenek azt gondolhatják, hogy az emberek ostobák - és ez megmenthet minket
Ez az oka annak, hogy senki sem jelenik meg, hogy lánchajtásokat adjon nekünk.
Mi van, ha végre kapcsolatba lépünk idegenekkel, de ők nem veszik észre, hogy valójában intelligens életformák vagyunk?
A The International Journal of Astrobiology című folyóiratban megjelent friss tanulmányban Konrad Szocik, a lengyelországi Rzeszow-i Informatikai és Menedzsment Egyetem bioetikusai és Rakhat Abylkasymova, független kutató szerint ez valóban jó dolog lehet az emberiség számára. És ez egy valószínűbb forgatókönyv, mint gondolnád.
Mi újság– Az intelligens idegenekkel való első kapcsolatunk a technológiai osztályon, és talán a társadalmi fejlődésben és a nyers intellektusban is jelentősen felülmúlhat minket. De ha ez az első kapcsolatfelvétel megtörténik, Szocik és Abylkasymova azt mondják, fel kell készülnünk egy újabb cselekményfordulatra: az idegenek annyira vadul különbözhetnek tőlünk, hogy észre sem veszik, hogy mi is érzőek vagyunk.
"Érdekelt, hogy az emberek hogyan gondolkodnak a földönkívüli intelligenciáról, különösen az, hogy az emberek mit képzelnek el egy ilyen földönkívüli intelligenciáról - ha létezne és tudna a létezésünkről - elképzelne minket" - mondja Szocik és Abylkasymova az Inverse-nek.
A legtöbben - laikusok és a SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) kutatói egyaránt - hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy minden olyan faj, amely képes űrhajókat építeni és csillagrendszerek között utazni, többé-kevésbé úgy fog gondolkodni, mint mi: hasonló logika, hasonló motivációk és értékek, és hasonló érzelmek. De Szocik és Abylkasymova szerint nincs valódi ok, aminek így kell lennie, különösen egy olyan (hipotetikus) faj esetében, amely egy másik világban fejlődött ki. Önmagunk fejlettebb változata helyett az űrutazó idegenek számunkra teljesen kifürkészhetetlennek bizonyulhatnak – és fordítva.
Szocik és Abylkasymova legutóbbi tanulmányukban elképzelik, hogyan játszódhatna le az első kapcsolatunk az intelligens földönkívüliekkel, ha nem ismernék fel, hogy intelligens életet találtak itt a Földön.
Íme az (evolúciós) háttér – Az evolúció nem egy egyenes vonal, amely az érzőképesség végső díjához vezet. Azok az állatok, amelyek nem öntudatosak vagy nem rendelkeznek elmeelmélettel, nem kevésbé fejlettek, mint mi; csak azért fejlődtek, hogy különböző problémákat különböző módon oldjanak meg. Az intelligencia az, ami lehetővé tette őseink túlélését annak ellenére, hogy nem voltak különösebben erősek vagy gyorsak, és nem voltak éles fogaik vagy karmaik.
Szocik és Abylkasymova azt képzelik, hogy egy másik bolygón a különböző körülmények arra kényszeríthetnek egy fajt, hogy fejlődjön az intelligencia, és ezek a körülmények egy olyan fajt alakíthatnak ki, amely nagyon másképp gondolkodik, mint mi.
"Ha igen, akkor ez egy nagyon más intelligencia lenne, mint az emberi típusú intelligencia, és valószínűleg más célokat és célokat szolgálna, mint az emberi intelligencia" - írják.
Még akkor is, ha a sors valamilyen bizarr furcsasága miatt egy idegen faj pontosan ugyanazokkal az evolúciós nyomásokkal és botlásokkal szembesülne, mint az emberek, valószínűleg egészen más anatómiát fejlesztenének ki, hogy ugyanazokat a feladatokat elvégezzék. Itt a Földön az emberi agy és a varjúagy meglepően eltérő módon szerveződiks annak ellenére, hogy elég közeli rokonságban állunk (összehasonlítva mondjuk az emberekkel és a tölgyfákkal, vagy a varjakkal és a potenciális Proxima Kentauriakkal). A távoli nap körül keletkezett élet talán nem is ismeri fel agyunkat agyként (vagy annak helyi megfelelőjeként), még kevésbé intelligensként.
A mandulaszemű idegen figyeli a laboratóriumában növekvő kísérleti mutáns agyát
Mandulaszemű idegen őrködik a laboratóriumában növekvő kísérleti mutáns agya FELETT DANBRANDENBURG/E+/GETTY IMAGES
Jó hírek és rossz hírek - A jó hír az, hogy legalább a hipotetikus idegenek nem látnának minket fenyegetésként, így kevésbé valószínű, hogy úgy döntenek, hogy a galaxis biztonsága érdekében előzetesen kiiktatnak minket. De a többi hír egy vegyes zsák, amely végső soron az idegenek ismeretlen (és valószínűleg érthetetlen) természetétől, értékeitől és indítékaitól függ.
Az egyik lehetőség az, hogy az idegenek eléggé törődnek az élettel - akár erkölcsi, akár tudományos okokból, akár olyan okokból, amelyek számunkra nem léteznek -, hogy megpróbálják megvédeni azt. Ebben az esetben elkerülhetik, hogy ártsanak nekünk, és akár olyan szabályokat is követhetnek, amelyek hasonlóak azokhoz, amelyeket mi használunk, hogy elkerüljük a Föld mikrobáinak olyan helyekre történő eljuttatását, mint a Mars és az Európa. Aztán megint nagyon eltérő elképzeléseik lehetnek arról, hogy mi hasznos és mi káros.
A rossz hír viszont az, hogy az idegeneket nem biztos, hogy érdekli, hogy mi történik velünk vagy bármely más földi élettel, amíg el tudják végezni a dolgukat, bármi is legyen az. Képzeld el, hogy ahogy leszáll, egy idegen űrhajó összetöri az Állami Farm Stadiont és mindenkit, aki bent van (bocsánat, Superbowl rajongók, de az időszerű hivatkozás időszerű referencia).
"A földönkívüli intelligencia egyáltalán nem fordít figyelmet erre, ahogy az emberek sem fordítanak figyelmet az úton mozgó rovarokra" - írja Szocik és Abylkasymova. "Ebben a forgatókönyvben az emberi halálesetek véletlen következményei lesznek a földönkívüli intelligencia Föld körüli mozgásának és esetleges kizsákmányolásának."
Ez elég komoran hangzik, de ismerősen is hangzik; Történelmünk nagy részében mi voltunk az idegenek ebben a forgatókönyvben.
Hosszú pillantás a tükörbe – Itt a Földön azok a tudósok, akik más állatok intelligenciáját és megismerését tanulmányozzák, néha az úgynevezett "tükörtesztet" használják. A tükörteszt elvégzéséhez a tudósok matricát vagy festékpontot helyeztek az állat testére, majd tükröt helyeztek az állat elé. Az ötlet az, hogy egy intelligens, öntudatos lény rájön, hogy a tükörben nézi magát, és elkezd babrálni a matricával vagy a festékponttal.
színes fotó egy majomról, aki egy leválasztott autótükröt tart a kezében, és belebámul
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése