MAN WITHOUT SHADOW

Ember árnyék nélkül. Maga után fájdalmat és bánatot hagy, és mindig, de MINDIG ÉHES. Éhségét nem lehet kielégíteni, keresi a következő áldozatát. Nem válogat, neki mindegy, hogy fiatal, vagy öreg. Ma fiatalra éhezett meg, nem érdekli, hogy mekkora fájdalmat okoz ismét. Önző és kegyetlen. A neve: HALÁL. Várva várt örömmel mentem a menhelyre, két napja nem láttam őket, hiányoztak már nagyon. Siettem, már-már repültem, akkor még nem tudván, fájdalmas és nagyon szomorú nap áll ellőttem. Megnéztem a kicsiket, akiket egy piaci vásáron hagytak ott, ahol a takarítók szedték össze őket még két hete. Tizenkét picinyke-picurka, fekete gyönyörűség. Nem lehettek több 8 hetesnél. Három picurkát örökbe fogadtak, három sajnos meghalt még múlt héten. Öt kicsi botladozva futott ki, mikor az ajtó nyílni kezdett, félve néztem körbe. Egy hiányzott, nem volt nehéz megtalálni, az alvókában feküdt, nem mozdult. Nagyon rosszat sejtettem, gyorsan megnéztem, él-e még. Lélegzett, de nagyon nehezen. Kezembe vettem, mint egy hópihe, olyan könnyű volt. Rám nézett azokkal a mindent elmondó, csodás, fekete, gomb szemeivel. Könnyeimmel mostam, és megint mint mindig ilyenkor, mikor tehetetlen vagyok, üvölteni tudtam volna fájdalmamban. Kivittem a kezembe tartva, mint egy picinyke babát, és ahogy mentem vele végig a kennelek közt, a kutyák sorra elhallgattak. Vittem a kicsinyke haldokló kis testet, aki az életéért küzdött. Leültem egy kőre, az őszi napsütéssel melengettem, könyörögtem, hogy Őt ne vedd el, halál, eleget ettél már, hagyd élve. Visszavittem a testvéreihez, de különrakva, egy takaróval betakarva. Szemeit nagyon nehezen tudta nyitva tartani, nagyokat pislogott. Nem akartam otthagyni, hogy egyedül haljon meg. Szemecskéiben megláttam a szivárványt, tudtam búcsúzik az élettől, amiből csak a fájdalmat ismerte. Elment. Csak ültem és néztem azt a kicsinyke, megtört kis testet. Ha van szivárványhíd, Ő most ott van, nem lesz egyedül, sok játszótársa lesz. Ott lesznek Ők is, akiket nagyon szerettem és nem tudtam segíteni nekik, nem tudtam a fájdalmukat enyhíteni. Ott van az én tündéri életem, első kutyusom, aki három hónapja ment el, együtt lesznek, szeretném hinni, van egy hely, ahol a sok halott kutyus együtt van, boldogok, nincs fájdalom és bánat nekik. Szomorúan és megtörve bandukoltam, könnyeimtől bukdácsoltam a sorok között, mikor látom .