Pár éve életem legrosszabb élményét éltem át elmentem vadászni, nem én nem lőttem.----- Soha nem szereteném látni, azt az iszonyatos fájdalmat amit az őz szemében láttam, hiszen még élt és nem értette a pillanat történéseit, előtte boldog családként, szeretetben egymás orrát összeérintve, pajkosan legelték a búza finom hajtását.----- És hirtelen villanás és dörrenés, húsba maró, hasító éles fájdalom, rángatózás és látja a többiek , rettegve futnak, és miért pont Ő.---- HALÁLTUSA-- aztán szeméből eltűnik a fény az élet jele és lelke már távozott.------- Mert megjelent a legnagyobb ragadozó az EMBER a méregdrága villanóbotjával és hogy minden biztos legyen távcsővel.------ Ez az élmény sokáig bennem él itt van legbelül, örökre. Ők azt vallják ez szükségszerű, én pedig azt nincs jogunk elvenni egy másik lény életét, Mik és kik vagyunk mi hogy ebben döntsünk, honnan vesszük e jogot, hiszen csak egy porszem vagyunk egy pillanatig e földön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése