A SZERELEM

Életünk során többször is megérint bennünket a szerelem, amely egy tőlünk ( az ész mást diktál de a szív nem enged )független sokszor irányíthatatlan érzés.( számtalan esetről tudunk környezetünkben mikor a huszonéves lány az apa koru partnerbe szeret bele ),kezdve diák korunkban mikor tele vagyunk őszinte és tiszta kissé gyermeteg érzésekkel.Ez az első szerelem és annak a másik partner elfogadó vagy elutasító ( mikor csak plátói marad mert a másik csak kinevet )megnyílvánulása egy egész életre meghatározza a további viselkedésünket a szerelemben.Az elutasítottak nagyrésze komoly sebeket sérüléseket szenved, és többségük a következő partnerre vetiti ki bosszúját és a legmélyebb fájdalmat okozva csak játszik a másik érzéseivel.Végül már csak trófeákat gyüjt, mig Őt megérinti egy igazi felnőtt kori mindent elsöprő,az életét is odaadó és mélyreható újabb érzés SZERELEM. A kivűl állók csak azt mondogatják hogy volt képes feleséget,lakást,családot feladva mindenét otthagyva szerelméhez költözni. Vannak akik ezt az érzést soha nem élték át és Ők csak kinevetik a szerelem által érintett személyt.Nehéz igazságot keresni,de ez nem a racionalításról szól, ez érzés,mélyreható boldogság,,szárnyalás és tömény adrenalin amely szinte megfiatalít átformál, hogy aztán meddig tart és nélküle utólag már másképp látunk mindent, de addigra már elveszítettük családunkat.Aztán számtalan a délutáni média műsorokban látjuk az öregkorú szerelem mikor párjukat örökre elvesztett nagymamákat,nagyapákat akik csak a temetőt járták volt párjukhoz, érint meg és a kivül állók hozzátartozók szemében nevetségessé válnak, de ez már Őket nem érdekli hiszen már nem sok idejük marad érzik hisz életük vége felé járnak és már semmi nem ugyanaz mint régen és mégegyszer át élik ezt a gyönyörü felemelő életcélt adó érzést a SZERELMET