A sorsunk hasonlíthat egy falevélre, mely boldogságban él a többi levéllel a fán, és a szár egyszer csak meggyengül,elengedi leesik és a szél játékává válik. Tova röppen a szél szárnyán boldogan felemelően és forogva pörögve, Egy folyóba esik onnan tovább viszi az ár, kövek között lavírozva, ide oda csapódik míg kidobja a víz és ott folytatja az életet, ahol partot ért. A másik levél leesik, várva egy fuvallatra de nem érkezik végül összeseprik és a tűz martalékává válik és fájdalmasan végérvényesen megsemmisül. Nem tudhatjuk mi vár ránk és mikor válunk a szél és az ár,játékává majd a végén a megsemmisülés mindent befejező örökre lezáró valóságává.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése