2010. március 15., hétfő

GYOPÁR

A történet, Józsi bácsi elmesélése alapján ( össze barátkoztunk, sok bölcsessé get tanultam az öregtől). 1956 után három húszon éves fiatal elhatározta, itt hagyják az országot és elmennek Amerikába az ígéret földjére ( két Budapesti és egy fényeslitkei ). Két hét hajóút ( kártyázással és kisebb munkákkal töltötték el az időt ) és meglátták a ködben a szabadság szobrot, volt nagy üdvrivalgás, sikerült!!! A parton a bevándorlási hivatal felvette az adatokat és pár nap karantén után a mérhetetlen szabadság, New York látványa mindent kárpótolt a hosszú utat, fáradságot. De nem volt az annyira könnyű, mint ahogy azt ők megálmodták, elvállaltak minden munkát csak pénzhez jussanak( itthon azt a munkát, nem csinálták volna meg ,de a szükség nagy úr) a nagy álom Alaszka hallották, hogy fakitermelés van és jól lehet keresni, egy toborzó iroda felfogadta mind hármójukat és elindultak Alaszkába. Fa barakkokban laktak a munka kemény volt, de jól fizetett csak az otthoni kis falu harang hangja a szülők és rokonok hiányoztak nagyon, akkora volt a honvágyuk hogy hétvégén fenyőpálinkával csillapították. Fent az erdőben még nőt sem láttak, hetekig. A táj gyönyörű és kristálytiszta levegő, vad regényes, kilenc évet dolgoztak le itt és összegyűjtötték a dollárt. Innen elkerültek egy ,egy városba ( itt szétváltak utjaik) ahol Józsi bácsi a Harley Davidson gyárban dolgozott, szalagon mint betanított munkás. ( kaptam,. kitűzőket, emblémákat. zászlót ) Család, bérelt lakás, kocsi jól ment minden, nagy volt a boldogság Rendszeresen összejártak a másik nagyvárosból hétvégi partira, ( az öreg kertvárosban lakott) mulatoztak de egy hévégén meghalt a Józsi bácsi felesége a kisfiú már hatéves volt, minden rászakadt elment még az életkedve, hiszen nagyon szerették egymást. Nem volt dús gazdag, átlagos életet élt. Hozzányúlt az italhoz, a fia hamar magára hagyta új életet kezdett. Egyre jobban gyötörte a honvágy, szívében keserűség és csak haza, haza hazajönni ez kattogott az agyában és hogy ne legyen magányos vett egy Alaszkai Husky, kutyakölyköt és elnevezte Gyopárnak már csak ő maradt neki ő lett a mindene nagyon szerette, beszélgetett vele, az pedig hűségével megszolgálta. Elhatározta mindenét eladja és hazajön,( „Pista itthon akarok meghalni nem idegen földön mesélte”)már nem vágyott másra csak a hazai földre de Gyopárt semennyi pénzért nem hagyta volna ott. Vett neki is repülőjegyet és intézte az orvosi papírját.,. A szülői ház már nem volt meg a faluban így vett egy egyszerű parasztházat, jó nyugdíja volt és egy autót, sok este átmentem hozzá és elbeszélgettünk. Egyik alkalommal sírva jött szólni meghalt Gyopár eltemettük a kertben és onnantól kezdve megváltozott magába zárkózott már semmi nem érdekelte és egy reggel nemsokára a szomszédja jött, át szólni ” MEGHALT az amerikás Józsi”74 éves volt, és intéztük a temetést, NYUGODJÁL BÉKÉBEN a jó Magyar földben.

4 megjegyzés:

  1. A minap meglátogattam a sirját egy szál virággal,gondolatban újra beszélgettűnk.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon meg tudom érteni az öreget, hiszen a kutyája volt az egyetlen hozztartozója, nélküle már a hazája sem vigasztalta. Én is nem régen vesztettem el a gyönyörű vörös-fehér perzsa cicámat. A barátnőm kertjében temettük el, gyakran kijárok a sírjához és virágot is viszek neki, meg beszélgetek is vele. Én is egyedül vagyok, ő olyan volt nekem, mintha a gyerekem lett volna /igazából nem született gyerekem/. Azóta is nagyon fáj a szívem érte, hiányzik és gondolni sem tudok arra, hogy másik cicát vegyek magamhoz.
    A bloghoz gratulálok, nagyon tetszett, üdv:Kata.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Kata!Köszönöm... az állatok feltétel nélkül szeretnek ezért is hiányzik a cicád annyira...nagyon hozzánk nőnek..szép örök álmot cicádnak...

    VálaszTörlés
  4. A házat ledózerolták, de az emléktábla nálam van.

    VálaszTörlés