HÉT FÁTYOLTÁNC..

Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol Nem tudom, hogy honnan származik ez az írás, de megfogott. Különösen igaznak találom a mai világban, ahol a külsőségek egyre fontosabbak a belső értékekkel szemben. „Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezned a lelkét.... Ha a lelke felől nézed, az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tiéd.------ Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljes ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van..."-------- Szerintem mi nők tudjuk ezt, de a férfiaknak mindenképpen el kellene olvasnia, hogy jól tudjanak bánni velünk, és ne okozzanak annyi fájdalmat. Persze vannak kivételek, de még ők sem értik mindig a nőket, és nem tudják, hogy a könnyek lehetnek igaziak, és hogy mennyire meg lehet bántani őket, mennyire tudnak szenvedni. A szenvedő nőknek pedig sok erőt és kitartást, és nem vagytok egyedül... LOLA

FÖLDRE SZÁLLT ANGYALOK

Azt mondják egy bájos kisgyerekre, hogy valóságos földre szállt angyal… és ki tudja, a nyelv bölcsessége mit takar. Vannak, akik kizárólag a szigorúan vett biológiára hagyatkoznak, ha az élet indulásának csodáját vizsgálják, vannak, akik hiszik, hogy test és lélek együtt indul útnak a születéskor. A testet két kis sejt egyesülése és kódjai építik, de vajon a lélek, ha van, honnan való?… ------- Gyermekeink, attól kezdve, hogy megszületnek, folyamatos tanulás állapotában vannak, tanulják a világot, ahol élünk... de vajon van-e egy olyan világ (dimenzió vagy állapot), amiről inkább ők tanítanak minket, egy olyan "világ", amire az évek során érzékenységünket, ha volt is, már elvesztettük? Mindig is nagyon foglalkoztattak az élet „nem látható” oldalát kutató klasszikus, nagy, ”honnan jöttünk-hová megyünk” kérdések. Tucatszámra olvastam össze ilyen témát érintő irodalmat, sok-sok értékes, elgondolkoztató és néhány kevésbé kiemelkedő, vagy divat-gyanús, kétes hitelű művet halálról, életen-halálon túlról, lélekről, sorsokról. Különösen azok az elbeszélések érintettek meg, melyek erőteljes spirituális, lelki mondanivalót hordoztak valami olyan titokról, amit - úgy tűnik - számunkra a színfalak mögött rejtettek el. A titok fátyla egy-egy epizódra fellebbent olyan emberek, azaz lelkek történetében, akik életük átlagos, megszokott tapasztalatain túl bizonyos események kapcsán különös, természetfeletti tapasztalások, információk részeseivé váltak.------- Az egész história egy délután indult, éppen az ebédlőasztal körül ültünk. A lányom akkor kezdett el visszaemlékezni arra, hogy egy nagy tűzben halt meg valamikor nagyon régen, a fiam pedig egy rémséges halál valósághű leírását adta a polgárháború idejéből. Megdöbbenve hallgattam őket, hiszen akkor még fogalmam sem volt arról, hogy a gyermekek visszaemlékezhetnek előző életeikre.------- Mégis az általuk elmondottak hihetetlenül valóságosnak tűntek – pontosan ellenőrizhető részletekkel - a közléskor megnyilvánuló érzelmeik is hitelesnek látszottak és abban is biztos voltam, hogy efféléket nem láthattak a tévében és felnőttek beszélgetéseiből sem csipegethették fel. Az anyjuk lévén ebben biztos lehettem.------- A perdöntő bizonyítékot pár nap múlva kaptam meg, amikor észrevettem, hogy az előző életükre való visszaemlékezés hatására hirtelen mindkét gyermekem kigyógyult krónikus betegségéből…” Ilyen különösen olvasmányos és elgondolkodtató könyv volt számomra Carol Bowman Visszatérés a mennyekből című könyve, a családon belüli reinkarnáció eseteiről és egyéb gyermekek által közölt jelenségekről. A szerzőt kétgyermekes anyaként megélt furcsa tapasztalatai indították magyarázatok keresésére.------- Később Carol B. a kisgyermekek feltételezett előző életbeli élményeinek több éves kutatása során találkozott a családon belüli visszatérés eseteivel, ahol egy-egy elhunyt hozzátartozó és későbbi utód személyi-testi jegyeiben megnyilvánuló megdöbbentő hasonlóságok utaltak egy esetleges újraszületésre. Legtöbbször a családtagok hitetlenül és összezavarodva fogadták a jelenséget. --------A szerző így ír erről: „Ezek az esetek drámaian nyilvánították ki előttem a reinkarnáció személyes voltát, valamint azt, mennyire erősen élnek tovább a kapcsolatokban megélt érzések a következő életben is…” A szerzőnő a családon belüli újraszületés történetein túl tematikusan körüljár több különös gyermeki közléssel, tapasztalással foglalkozó jelenséget, olvasmányos stílusban elbeszélt történetekkel alátámasztva.------- E történetek kis főszereplői gyermeknyelven elmesélik, hogyan választották ki szüleiket „ott fenn”, mesélnek arról a helyről, ahonnan jöttek, vagy hogy mit csináltak az anyaméhben, a megszületésük előtt, milyen volt, amikor korábban nagyok voltak, olyan hozzátartozókkal való beszélgetésről szólnak, aki már meghalt.-------- A szülő csak akkor kezd talán gyanakodni, hogy nem átlagos handabanda, kedves mese, amit hall, amikor néhány információ döbbenetes módon valóságosnak bizonyul, annak ellenére, hogy a gyerek nem tudhatott róla. --------Carol B. szerint segít, ha a szülő nem utasítja el gyermeke fura tapasztalatait, mert ennek a - nevezzük - lélekemlékezésnek, jelenségnek gyakran célja van. Elég az elfogadás, ami adott esetben a gyermeknek érzelmi megnyugvást hoz és nem is hozakodik elő többet a történettel.-------- Lenyűgözve olvastam ezeket az összegyűjtött történeteket, mert nem pusztán emberi sorsokról, fájdalomról, örömről írtak, hanem valamiről, ami egy mélyebb, teljesebb nézőpontba helyezve azokat életen és halálon túl is összeköti. Mint egy kirakós játék elemei, a felszínen kusza rendetlenség, s ugyanaz értő kezekben jelentést hordozó képpé áll össze… Az ezekkel és hasonló jelenségekkel foglalkozó tudományok halálon túli életről, bardoról, ún. köztes létről, leszületések láncolatáról, a lélek céljaival még a másvilágon megtervezett életről írnak, a hipotézis szerint földi megtestesüléseink lelkünk fejlődését szolgálják. Történelmi kultúrák szokásaiban, mítoszaiban és hitvilágban is jelen van a másvilágba és újraszületésbe vetett hit, ami a létnek magasabb rendű jelentőséget tulajdonít. --------- Carol B. könyve azért is érdekes számomra, mert gyermeki megnyilvánulásokon keresztül vezet minket a titkok fátyla mögé. A gyermekek még nagyrészt kondicionáltságtól mentesen szemlélik a világot, s elméjükön jobban engedik átszűrődni egy magasabb tudatosság tapasztalatait. Angyalokkal társalognak, születés előtti idejükről mesélnek, látják a meghalt nagypapát, vagy előző életüket, valósággal ott van a mennyei tojáshéj szellemi altestükön. Azóta is izgat, vajon mennyire általános jelenség mindez. Hány családban fordul elő, hogy az édesanya jót derül nyiladozó értelmű gyermeke „fantáziatörténetein”, amik valahogy mégis meglepően bölcsnek tűnnek.-------- Vagy épp halálra rémül gyermeke egy-egy semmilyen élményével nem magyarázható érzelmi reakcióján. Vajon honnan lehet tudni, hogy egy-egy gyermeki megnyilvánulás honnan ered, tanult magatartás, vagy valami, jelen testén, személyiségén túlmutató dolog. Előfordul persze, hogy például erősen ezoterikus beállítottságú anyukák gyermekük viselkedésébe több természetfelettit magyaráznak bele, mint kellene… ---------- Azt hiszem, az a helyes, ha nyitottak vagyunk gyermekeink "hatodik érzékének" tapasztalataira, különös meséire, - némi egészséges racionalitással felvértezve – és örömmel fogadjuk, mint beavatást egy láthatatlan világ titkaiba, anélkül, hogy mindennek túlontúl nagy jelentőséget tulajdonítanánk; és egyszerű, türelmes, segítő szeretettel kísérjük őket kibontakozó kis életútjukon, akár ha az sokadik, akár az egyetlen e földön…

AGYI INFARKTUS..

A mai nap meglátogattam osztálytársamat(osztálytalálkozó szervezésében)aki sajnos agyi infarktust kapott,a kisvárdai kórházban.Az egyik főnővér sietett segítségemre(köszönettel tartozom kedvességéért,még oda is telefonált az osztályra) mivel nem tudtam melyik osztályon fekszik.A számítógépes rendszer megtalálta és így már megtudtam látogatni.Az osztálytársam aludt finoman megsimogattam a kezét(tudatalattimmal energiát küldtem testén keresztül) és felébredt,szemében azonban már kihunyt az értelem,az agyában hiába kereste arcomat, már nem talált meg emlékeiben.Nem ismert meg. Szomorú hogy pár nappal előtte még beszéltünk és a sors egy pillanat alatt megváltoztatta életét és kiszolgáltatottá tette.A kezelő orvosával is váltottam pár szót,a beteg állapotáról.Ami a legmegdöbbentőbb hogy ez bármelyikünkkel megtörténhet és semmit nem tehetünk ellene.Remélem az osztálytalálkozóra már rendbe jön,addig is szeretet kell küldenünk,hogy átsegítse őt e nehéz időszakon.

A BOLDOGSÁG KÚTJA

Boldogság kútja Létezik egy kút, a boldogság kútja, szeretettel várja, kit hozzá visz útja. Kútjának vize szüntelenül csobog, szomjazók szíve boldogságtól dobog. Ki belőle iszik, az nem szomorkodik, vidáman megy tovább, hívja a délibáb. A boldogság kútját virág veszi körül, vándor, ki arra jár, az életnek örül. Csobogó tiszta víz reménnyel van teli, jámbornak gondját tova hessegeti. Ha utad oda visz, szíved újra hisz... Igyál hűs vizéből, Az Élet nedűjéből! FARKAS ANNA

BIZALOM...

A bizalom olyan dolog, ami ha hiányzik egy kapcsolatból, akkor az nem jó. Akkor szakítani szoktak, vagy összeveszni, vagy egyszerűen csak nem kerülnek közelebbi viszonyba egymással, mert ugye a bizalom nem csak a párkapcsolathoz kell. De hogyan lehet megbízni valakiben? Sokat gondolkoztam ezen, mert szerintem ezt vagy megtanulja az ember gyerekkorában, vagy soha! Én nem tanultam meg, sőt inkább az ellenkezőjét tanították, ezért soha, senkiben nem bízom meg semmilyen formában! Nem azért, mert nem akarok, hanem mert egyszerűen nem megy. Nem bízom a páromban, mert annyiszor csalódtam már, sokszor megbántottak, pedig én csak arra vágytam, hogy szeressenek! Előző barátom rendszeresen hazudozott nekem, ígérgetett, aztán nem tartotta be. Adtam neki még egy esélyt, ő megint ígért és megint nem tartotta be. Ezért is szakítottunk, mert állandóan becsapott. Szakítás után be akarta mocskolni a nevem, úgyhogy most még annyi bizalom sem maradt felé, mint egy ismerősre, akit csak ritkán látok. Még annyi se! Ugyanezt csinálta édesanyám is, mikor kicsi voltam. Ha jó kedve volt szépen beszélt, játszott velem, ha nem, akkor meg minden ok és figyelmeztetés nélkül péppé verte a fejem, meg a tesómét. Sosem lehetett tudni, hogy ha hazajön, akkor mi vár ránk. Verés, vagy simogatás? Nem lehetett bízni benne! Édesapám dettó. Ő nem vert meg minket soha, de ő is csak ígért, és nem tartotta be. Mondta: hazajön délután. Nem jött, csak este, részegen. Emlékszem, hogy mindig vártam, hogy mikor jön már haza. Nagyon apás voltam kiskoromban, ez később megmaradt annyiban, hogy mindig őt vártam haza, de benne is csalódnom kellett. Még így is csalódom benne, hogy már nem lakom otthon. Tavaly amikor jelenlegi páromat szerettem volna bemutatni neki karácsonykor, felhívtam, hogy este megyünk. Gondoltam, majd összekapja magát, felöltözik, megfésülködik stb. de nem. Szétterülve, ittasan, ápolatlanul fogadott minket, mintha nem is érdekelné, hogy ott vagyunk. Az én pofámról meg égett a bőr. Anyám is leégetett, mert nem bír magával, produkálnia kell magát. Úgyhogy megint csak arra a következtetésre kellett jutnom, hogy nem bízhatok bennük még egyetlen napra sem! Akkor sem, ha az karácsonykor van. Idén nem is találkoztam velük ünnepekkor, de még így is csalódnom kellett apámban, mert azért én küldtem üzenetet, de nem válaszolt rá, nem hívott fel se karácsonykor, se újévkor, se névnapomkor! Minden egyes ilyen húzás azt erősíti bennem, hogy nem lehet megbízni senkiben! Testvérem ugyanazt tanulta meg, amit a szüleim űznek: csak és kizárólag magával foglalkozik, csak magáról képes beszélni, egyáltalán nem érdekli, hogy a húgával, vagy mással mi van! Sajnálom, mert hiányzik a testvérem, amikor még nem volt neki ez az ostoba nőszemély. Akkor a mamámnál lakott és örült nekem, emlékszem egyszer amikor már indulni kellett haza, akkor nem akart elengedni, megfogta a kezem, hogy ne menjek már. Most már egyáltalán nem törődik velem, pedig én próbáltam tartani vele a kapcsolatot rendesen. Bizalom kilőve! Nem bízhatok, nem számíthatok a szüleimre, a testvéremre, azokra az emberekre akik általában a legfontosabbak egy ember életében. Mondtam is a páromnak egyszer, hogy jó neki, hogy van akire számítson, szülei, testvére, mert nekem nincs senkim, csak magam. Azt mondta, itt van ő... Meddig? Amíg meg nem un! Mert ez is nagyon divatos mostanában. Mennyit hallani olyan nőkről, akiket megcsal a férjük, cserbenhagy terhesen meg hasonlók. Több barátnőm is így járt, megcsalták őket, hiába szerették a barátjukat és bíztak bennük. Mindezt nem azért írtam le, hogy siránkozzak rajta, hogy nekem milyen rossz, hanem azért, mert keresem a választ arra a kérdésre, hogy hogyan lehet megtanulni a bizalmat? Hogyan lehet úgy élni, hogyha ránézel a párodra, vagy a barátnőre, barátra, akkor nem a bizonytalanságot látod bennük, hanem a támaszt. Hogyan lehet bízni abban, hogy nem fognak becsapni és visszaélni az ember jóindulatával? ÁRVÁCSKA

EGY VASÁRNAPOM...

Tegnap már kora reggel lementem a kertembe a jó harmatos füvet kaszálni,papucsban és éreztem a jó hűvös harmatot lábamon amit a fű masszírozott.Lassan már érik a meggy és a meggyfák alatt kaszáltam le a területet,a meggy szedéskor ne keljen a nagy fűben mászkálni.Majd reggeli és irány Tuzsér végig a töltésen kerékpárral(a hátamon gitárommal).------ A táj kicsit vadregényes hiszen a Tisza mentén erdő és a másik oldalon,kukorica,búza,,repce és fasorok váltják egymást.A töltésen két nyom van ebben kerékpároztam felváltva.A nap már javában sütött de a határban mindig lengedez a szél.Két cross motorozó fiatallal találkoztam akik felverték motorjukkal az idilli tökéletes csendet,megriasztva egy kis csapat őzikét.------Tuzsérhoz érve a töltésnél lévő temetőben megálltam a csapnál felfrissítve,arcomat, combomat(kicseréltem a vizemet is az ivóedényemből ami mindig nálam van kerékpárom tartozéka) és meglátogattam két munkatársam sírját(nyugodjatok békében). ------Itt láttam meg az édesanyát sírva, a 17 éves lánya sírjára hozott virágot akit egy baleset során magához szólított az Úr.Beszélgettünk,mondtam el kell engednie lányát (nagyon szép kislány volt láttam a síremléken a fotóját) amit fájdalmában meg meg simogatott.-----Próbáltam vigasztalni de láttam friss és nagyon mély a seb lelkében.Elköszöntem tőle és tovább folytattam utamat a tuzséri Tiszához.A Tisza part, nyaralókkal és hatalmas fákkal szegélyezett és egy fiatalokból álló csoport főztek bográcsban(halászlevet),kicsit beszélgettünk majd gitároztam nekik(egyikük kihozta gitárját és zenélgettünk).------- Sörözgettek buliztak egy cég dolgozói eltöltenek itt egy hétvégét fiuk lányok vegyesen.-----A víz kellemesen hűvös volt kicsit megmártóztam,majd némi napozás után elindultam be a faluba megnézni a kastélyt.A település csendes volt és jó illatok terjengtek a levegőben,főzték a vasárnapi ebédet.-------Tovább menve a fatelep melletti úton ki érve a komorói útra,találkoztam két kerékpárossal(apa és hatodikos fia,védősisakban ,komoly kerékpárral hátizsákkal sátorral)országos túra keretében, Szegedről indulva Tokajba tartottak.Beszélgetve együtt kerékpároztunk tovább.Az édesapa Szegeden dolgozik és megígérte fiának (a szünidőben,meghatározott terv szerint napi 40-50 kilométert megtéve)kerékpárral végig járják a Tiszát.--------Éjszaka Záhonynál aludtak sátorban.Fényeslitkén keresztül elkísértem őket a dögei út,csatornájáig és elmagyaráztam hogy jutnak el legközelebbi pihenőjükhöz Dombrádhoz.Itt megálltunk pár percre felírta blog címemet és You Tube-os elérhetőségemet(mondtam majd írok róluk is pár sort), megköszönték kedvességem és elköszönve tovább indultak.-------Engem már otthon várt a finom ebéd. Ebéd után kicsit szintetizátoroztam kis szentélyemben a nagy diófa alatt a hűvösön,majd meglátogattam Matild nénit a temetővel szemben.------- Menet közben váltottam pár szót a művelődési ház előtt álló panorámás busz utasaival ,Romániából érkeztek Erdélyből a testvér faluból(tavaly a Litkieket látták vendégül pár napra Erdélyben)négy napra,családoknál voltak elhelyezve(a református egyház szervezésében). Matild néném kint ült a kapuban a hűvösön,három szomszéddal(már 80' fele) és itt elbeszélgettünk három órán keresztül az élet dogairól.-------Vicces történeteimmel(településünkön élt Etelka néni és a férje Lajos bácsi 70 felett és kérdezték"Etelka néném mikor szeretkeztek utoljára..hogy is volt az Lajos tavaly volt vagy azelőtt") megnevettettem őket és sok mindent elmeséltek magukról,fiatalságukról.-------Estére a nagypályán foci meccs volt és éjszakába nyúló mulatsággal(éjfélig),a helyi focicsapat megyei bajnok lett(gratulálok nekik,e szép teljesítményhez). Így telt el egy vasárnapom.Egy kicsi Facebook,levelezés megtekintése ,majd alvás.

KESERÉDES ESKÜVŐSZERVEZÉS

Életem talán legkomolyabb döntése előtt állok. A saját boldogságom helyezem előtérbe, vagy ismét húzzam ki a szüleimet a pácból? Napok óta töprengem a dolgon, és egyszerűen képtelen vagyok dönteni… Alig fél éve komoly döntésre szántam el magam: végleg páromhoz költöztem, és elhatároztuk, összeházasodunk. Szüleimnek épp elég volt a sokkot feldolgozni, miszerint 70 km-re költöztem tőlük, de az örömteli hír valamelyest megnyugtatta őket. Pechemre, ugyanis mindkét oldalról megindult a szervezés, persze a mi tudtunk, és megkérdezésünk nélkül. Ezért úgy döntöttünk, összehívjuk a szülőket egy kupaktanácsra, és tisztázzuk a feltételeket. Az összejövetelen egy váratlan örömteli hírt is bejelentettünk, hisz 2 nappal korábban tudtam meg, hosszú hetek után végre sikerült munkát kapnom. Aztán mindkét oldalról jöttek a „jobbnál-jobb” ötletek, és én teljesen elbizonytalanodtam. Végül felvettük a harcot, és sértődések árán is, de kiharcoltuk, amit szerettünk volna. Szüleim persze ragaszkodtak a kikéréshez, kerti partihoz, szülőhelyemen rendezett lagzihoz, de nagy veszekedések árán megértettem velük, nem arra vágyunk. Igaz, anyagilag nem nagyon tudnak segíteni, így most minden forint megbecsülésre kerül. Akár folytathatnám úgy is, minden lefoglalva, és ölbe tett kézzel várjuk a „Nagy Napot”. Sajnos a sors másképp hozta. Alig kezdtem el dolgozni, mikor egyik délután édesanyám sírva hív: kirúgták. Vagyis közös megegyezéssel megszűnt a munkahelye, felszámolják a céget. Mondtuk neki, hibát követett el, amiért aláírta, de nem hallgatott ránk. Még mindig bízott a volt főnökében. Nem sokkal később apu helye is meginogni látszott, de azóta szerencsére minden visszaállt a régi kerékvágásba. Anyu múlt hónapban többször is telefonált, mert anyagilag nem tudtak rendesen kijönni, így kicsit besegítettem. Pénzt nem akartak elfogadni, ezért a csekkek egy részét fizettem be helyettük. Mint kiderült, 3 bevásárló kártyájuk van, és egy kisebb kölcsön, amelyeken irreálisan magasak a kamatok. Hiába fizették, az adósság nem hogy csökkent, hanem nőtt. Azóta rágódunk párommal, hogyan tudnánk segíteni. Végül nagy döntésre jutottunk: az esküvőre megspórolt pénz egy részét nekik adjuk, majd valamiről lemondunk cserébe. Ezzel a bankot ki tudják hozni nullára, vehetnek fel adósságrendező kölcsönt, melynek a kamata a másikak negyede vagy még kevesebb, visszaadják a pénzt, és mindenki boldog. Azonban időközben kiderült, több hitelt is eltitkoltak előlem. Vagyis édesanyám, hisz ő kezeli a családi kasszát. Az adósságuk meghaladta már a 3 millió forintot. Mindenhol 3 hónapos elmaradásuk van. Immáron nem az a kérdés, a számlákat időben be tudják-e fizetni, hanem a házunk sorsa. 20 évnyi kemény munkájuk válhat a semmivé, korábbi rossz döntés miatt. Most azon rágódunk, az esküvőre félretett pénzünket nekik adjuk-e, mert azzal tudnak ismét egy fél év haladékot szerezni, viszont akkor az összes foglalást buktuk, vagy hagyjam őket egyszer felelősséget vállalni a tetteikért. Akikkel eddig beszélgettem, rengeteg tanácsot adtak. Volt, aki arra biztatott, adjuk nekik a pénzt, hisz a szüleim, és egykor ők segítettek nekem, míg mások azt tanácsolták, hagyjam őket, hisz tapasztaltabbak, érettebbek, és nem nekem kell a tetteik következményét viselni. Most itt vagyok, tanácstalanul, a napok pedig egyre fogynak…MYTRIL