A LEGJOBB HAVEROM.....

A legjobb haverom... vagy esetleg mégis több? Van egy furcsa tulajdonságom: nem szeretem az olyan nőket, akik túl sokat sipákolnak, nyávognak, minden hülyeségért hisztiznek. Mivel az ilyenből, valljuk meg, elég sok van, sajnos. Ezért, vagy sem, világéletemben sokkal jobban megértettem magam a férfiakkal, több haverom volt, mint barátnőm. Nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek... Hogy van-e barátság férfi és nő között? Régen szentül hittem, hogy van.------ Pár éve a barátnőmnek komolyabb kapcsolata lett, kezdett leszakadni tőlünk, normális dolog, a párja lett az első számára. Az egyik srácnak is volt egy komolyabb barátnője, annak, akivel én jártam régen, tini korunkban. Így ketten maradtunk a haverral, bulikba, lagzikba is mindig együtt jártunk. Semmi sem volt köztünk. Ahogy telt az idő, egyre többet ugrattak bennünket, hogy nem igaz, hogy csak barátok vagyunk, barátok nincsenek ilyen sokat együtt. Jobban megértettük egymást, mint azt sok pár mondhatja el magáról. Nem voltam bele szerelmes, mégis mindig azt kívántam, bárcsak vele tölthetnem a majdani esküvőm előtti utolsó éjszakat. Csak ennyit szerettem volna, nem tudom ma sem miért.------- Egy nyári estén azonban többet ittunk a kelleténél, szokás szerint hazakísért, aztán elcsattant az első csók. Különböző városokban élünk, egymástól 300 km-re, úgyhogy elég keveset találkozunk, igazából meg sem beszéltük, hogy mit is csináltunk, inkább elröhögtük egymás között a dolgot. Ismerem, mint a rossz pénzt, ahogy mondani szokás, soha nem akartam tőle semmi komolyat.------- Hogy mit is érzek a haverom iránt? Igen, beleszerettem. De ezt nem merem elmondani neki. Tudom, hogy nincs értelme, nem fog változni semmi. Már megbeszéltük, hogy nincs értelme... Távol lakunk egymástól. És most még mindig hiszem-e a barátságot? Igen, hiszem, hogy létezik barátság férfi és nő között. De csak addig a pontig, amíg egyik sem akar többet a másiktól, mint barátság. Attól a ponttól már nem barátság, hanem több.