HISZTIS FÉFIAK

Attila, 24 éves, 5 éve él párkapcsolatban: --Nem vagyok a kategorizálások híve, de ha válaszolnom kell, akkor azt mondom, nem vagyok hisztis: a szó, hagyományos, általános értelmében véve nem. Bár vannak ilyen pillanataim, például ha nagyon fáradt vagyok. Ez nálam inkább mogorvaságban nyilvánul meg, ilyenkor gyorsan felkapom a vizet. A megoldás: békén kell hagyni, hadd főjek a saját levemben. Szerencsére ritkán van ilyen. Ha nagyon belefeledkezem valamibe (mondjuk a programozásba), akkor nagyon ideges leszek, ha kizökkentenek a gondolatmenetemből. Egyszer még elmegy, de ha nem veszik észre, hogy zavarnak, az nagyon „hisztissé tesz”, mert elfelejtem a jó ötleteket. Vagy a tömeg! Nagy tömegben, ha sietni kell, vagy tolakodni, akkor igazán bajban vagyok. Akkor is könnyen rám tör a hiszti.------- Péter, 35 éves, közgazdász, nőtlen: --Én bizony nagyon hisztis vagyok. Amennyiben a hiszti szót úgy értjük, hogy ordítok, toporzékolok, ha valami nem úgy történik, ahogy én szeretném. Ez érdekes módon a munkámban nem jön elő, ott korrekt és toleráns vagyok. Még abban az esetben is, ha nyilvánvalóan nekem van igazam, de ezt megkérdőjelezik. Viszont a párkapcsolataimban nem vagyok képes túl nagy toleranciára, de azt gondolom, ezt alapvetően a nők hozzák ki belőlem. Õk azok, akik miatt egyszerűen hisztiznem kell, mert nem képesek időre elkészülni, mert nyavalyognak, ha később érek a randira, akiknek állandóan azt kell bizonygatnom, hogy szépek, okosak, mit tudom én... Ez egy idő után nagyon fárasztó. Ilyenkor bizony hisztis leszek, és ezt nem is szégyellem. Azt gondolom, a mai nőkkel harcolnom kell, és mint tudjuk; az ellenséget a saját fegyverével lehet legjobban legyőzni.------- Ferenc, 80 éves nagyapa, 8 unokája van: -- Az igazi férfi nem hisztis. Az én időmben nem is volt hisztis férfi, még csak a szót sem ismertük. Egy férfi legyen erős, védelmező! Dolgozzon, tartsa el a családját és ne „bohóckodjon”! Annak idején egyszerűen nem volt idő a hisztire. Szép is lett volna, ha a Don-kanyari csatában valaki elkezd hisztizni! El tudja ezt képzelni?! Vagy azt, hogy hajnali háromkor keltünk, mert csépelni kellett, én meg hisztiztem volna, hogy nem akarok. Azt látom, hogy a mai fiatalok önzőek, keményfejűek, minden maguknak akarnak, át is gázolnak mindenkin a céljuk elérése érdekében. Ha pedig nem kapnak meg valamit, hát hisztiznek. Pedig csak oda kellene figyelni a másikra! Csak tenni kellene mindenkinek a dolgát, és nem belekötni a másikba, ha kell, ha nem.------ Attila: --Az én közvetlen környezetemben nincsenek olyan nők, akik eltérő okok miatt hisztiznének, mint én. Persze hallottam olyanról, hogy egy hölgy így akarta elérni a célját. Külsőségekben biztos van különbség. A legjobb példa a sírás, ami szerintem a nőknél nem is annyira eszköz, mit inkább következmény. Ha már semmit nem lehet tenni, jön a sírás. Na attól kezdve vége a vitának, vége mindennek, mert az észérvek már nem hasznának semmit, csak még több könnyet csalnak elő.------ Péter: --Volt már hisztis barátnőm. Óriási veszekedéseink voltak, és be kell vallanom legtöbbször a csaj nyert. Nem bírtam szusszal, és Attilának igaza van, a nőknél a sírás jelenti a megoldást. A sírással szemben egy pasi mindig tehetetlen. A játszma eldőlt és szinte mindig biztosan a nő nyer. Ha akarod még a kapcsolatot, akkor megalkuszol, és próbálsz erődön felül teljesíteni. Ha belefáradtál az örökös követelőzésbe, akkor szakítasz, amiből persze megint sírás és hiszti lesz. Ördögi kör ez, nem? Persze lehet, ha igazán szereted a másikat, akkor nincs is hiszti.------ Ferenc: --A baj az, hogy manapság az emberek nem tudnak közös nevezőre jutni. A mai kapcsolatokban a te és az én dominál, ahelyett, hogy a mi lenne a legfontosabb. Mert egy nő, akkor hisztizik, ha nem kap meg valamit, ugye? Márpedig csak akkor tudsz neki mindent megadni, ha a mi-ben gondolkodsz. Nekem hat gyerekem van, soha egyik sem hisztizett, de én és a feleségem sem. Mindig összefogtunk, a mi volt a legfontosabb. Másképp szétesett volna a család.------ Jelent-e valamiféle megoldást a hisztizés egy kapcsolaton belül, vagy egyáltalán bármire? Attila: --Nem megoldás, de el kell fogadni, hogy van ilyen. Talán a konfliktusos esetekben mutatkozik meg, hogy egy kapcsolat mennyire jó. Ha a másik fél kezelni tudja, akkor minden rendben. A baj az, ha mindkét fél hisztizik -- ez az igazi erőpróba. Az a fajta hisztizés, amely valaminek a megszerzésére megy ki, jellemzi a kapcsolatot is. (Magyarul: ha nem kapom meg azt a bundát, akkor bevágom a durcit -- persze előfordul a jó kapcsolatban is ilyesmi, de sokszor inkább viccesen, mintsem komolyan.)