Szomjasan, sérülten és fájdalommal érkeznek a sertések az ország legnagyobb vágóhídjára!
Minden év nyarán meglátogatom a vágóhídra érkező malacokat, hogy a borzalmas hőségben vizet, és a félelmetes, végső útjuk előtt törődést adjak nekik. Ez a legkevesebb, amit értük tehetek.
Nem tudom megmenteni őket – azt csak közösen tudja az emberiség, ha változtat a szokásain és az állatok elnyomásán. Ahogy én is tettem közel 10 évvel ezelőtt, amióta nem eszem meg a barátaimat.
Az egyetlen hasznos dolog, amit meg tudok tenni értük, hogy elmesélem a történetüket:
- A malacét, aki becsukta a szemét és várta, hogy vége legyen.------------
- A malacét, aki a hőségtől és a bezártságtól megőrülve megtámadta a társait.
- A malacét, aki lelkét elveszítve csak a kamion belső falát bámulta hosszú perceken át, mozdulatlanul.
- A malacét, akit agyonnyomtak a társai, mert nem tudtak felkelni a felhizlalásuk és a zsúfoltság miatt.
- A malacét, aki úgy ivott, mintha már napok óta nem kapott volna a legforróbb, 30-40 fokos hőségben.--------
- A malacét, akinek testét vérző, gennyes, elfertőződött daganatok borították, de nem kapott kezelést.
- A malacét, aki csak szomorú volt, mert az ember elárulta őt, halálra ítélte, pedig nem is tett semmi rosszat.--------------
Ha kutyákat vinnénk tömegesen egy helyre, ahonnan darabokban jönnek ki, azt állatkínzásnak neveznénk, és az egész ország fellázadna – de ha "csak disznókról" van szó, érdekel vajon bárkit is a fájdalom, a megtört tekintet, a szenvedés és az igazságtalanság?
Bízom benne, hogy sokan fognak törődni velük, és kevesebben lesznek azok, akik inkább elfordítják a tekintetüket.
Arra kérlek, ha valódi állatbarát vagy, gondold újra a szokásaidat, és hozzunk létre együtt egy békésebb világot minden érző élőlénynek.
💚
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése