Mikor nem láttad, akkor néztelek.
Bár csukott szemmel látlak igazán,
Elmond mindent a képzelet.
Sóhajtól teli, hűvös lehelet, nézel
És látsz, látlak én is téged.
Átölellek akkor is, egyszerre a szíved.
Velem vagy, csak magadtól félhetsz,
Hallgatsz és hallasz is,
Hozzám érsz és megérintesz.
Kell neked több, nem tudom.
Majd végignézel magadon,
Mikor lelkemet adom, egy rövid
Csókért, ami nyílik, mint a virág,
Gondoznád, vagy leszakítanád?
Te döntesz, a világon senki más.
Mert a kezed nem saját szívedre teszed.
Mondd el, mondd miért reszketek,
Majd újra, mindent elölről kezdhetek.
Mikor nem láttad, akkor néztelek
Igazán, addig, míg a múló világ
Meg nem áll és ömlik szét a szörnyű vágy,
A drága elérhetetlen iránt, magamnak tudlak.
Megérintelek, de mégsem foglak.
Átölellek akkor is, egyszerre a szíved.
Velem vagy, csak magadtól félhetsz,
Hallgatsz és hallasz is,
Hozzám érsz és megérintesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése