Felrobbant a hajnal,
Fényét szórta szét a világnak.
Hogy évek múltán is ugyanúgy várlak -
Néha megbeszélem magammal.
Magam vagyok a hajnal,
Színesedik a reggel velem.
Csak a világtól fordítom el fejem,
Nem gondolok sok apró bajjal.
Bajokkal kell, hogy szembe nézzek,
Nem adom, ne kérd. Megtartom magamnak.
Terheim szállnak, sejtjeim szavalnak,
Bocsáss meg, kedves, ha sokat nézlek.
Nézlek, mert hiszem: nekem vagy,
Mindig. Örömmel, fájdalommal teli.
Hiszek a hitnek, mert köszönhetem neki:
Szerelmem hű, örök, vad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése