„Tudod, az ember néha előre elhatározza, hogy ez így és így lesz, és nagyon meg van elégedve magával, hogy milyen szépen és okosan rendezte el a dolgait. És aztán mégsem úgy lesz. Valami jön, és nem úgy lesz semmi, ahogy azt az ember előre elhatározta. És az ember nem is tehet róla. Valami láthatatlan hatalom másképpen rendezi a dolgokat. Én azt hiszem, hogy bent az emberben, ott bent már minden előre el van rendezve. Csak az ember nem tud róla. Próbál ezt és azt. De a végén mégis minden úgy történik, ahogyan az ott bent már előre megvolt. Talán olyan ez, mint egy lánc, mint egy olyan boronalánc, ahol az egyik szemhez igazodik a másik szem, az egyik foghoz a másik fog, és ez az igazodás a törvény.
Az egyik ember adja tovább a másiknak, apák fiúknak, és így tovább; és mert a nagyapa vagy a dédapa ezt meg ezt csinálta, hát az unokával vagy a dédunokával csak így és így történhet. Mint a láncborona, tudod. Mint amikor az egyik fog beleütközik egy göröngybe, és fölemelkedik, vagy belesüllyed egy gödörbe, és betüremlik, és valamennyi utána következő láncszemmel meg foggal emiatt történik valami. És ezt nem lehet elkerülni. Ez ellen nem lehet tenni semmit. Hiába akar kiugrani a sorból, így vagy úgy. Nem lehet. Mert a törvény ellen nem lehet tenni semmit. A törvény összekötözi a borona láncszemeit és fogakat, és azoknak követniök kell egymás mozdulatait. Valahogy így."
"Minden embernek van egy útja, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig."
"Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert."
Wass Albert...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése