a láng lassan kialszik
elmúlik a varázs
- oda a csoda -
üszökké hamvad
a perzselő parázs
napsugár-ragyogás
menekül az éjbe
zuhan a szenvedély
rideg meredélybe
rajongás megfakul
nem veti meg ágyát
rettegi a reggelt
féli igaz álmát
rég nem várt holnapok
feledett tegnapok
kétely közt sétálva
vadásznak prédára
s tiporják szerte-szét
a szerelem ünnepét
sivárrá sorvadó
hitvánnyá hervadó
hétköznapok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése