Már lassan egy hónapja 2013 nyugdíjas vagyok,nagyszerű érzés a mérhetetlen szabadidő,karórát abszolút nem hordok az időnek nincs jelentősége számomra. A napok sem érdekelnek hétfő ,kedd nem érdekes,sok helyen megfordultam nagyon sok fotót készítettem és legtöbbször stoppal járok. Élvezem, belelátok emberi sorsokba,éjszaka internetezek sokszor reggelig.Blogot írok híreket nézek chat-lek,élményeket gyűjtök vannak barátaim a világ minden tájáról, ott élő Magyarok.Megismerem az ottani életet helyzetet, mentalitást. Azt tapasztaltam nagy a szegénység az emberek többsége minimálbérért dolgozik(Tesco-ban az őrök,butikokban kisebb üzletekben az alkalmazottak,gyümölcsösökben a napszámosok),vevő elvétve az üzletek nem termelik ki az adót amit be kell fizetni.Rengeteg a rossz házasság válás,és kilátástalan élethelyzetű ember.Volt olyan édesanya ahol már arról beszélt az anyuka a gyerekei ezt mondták,("anya ha jobb nekünk a mennybe miért küszködünk itt nem volna jobb meghalni") olyan szegénységben élnek és ez elszomorító és döbbenetes és a sok depressziós ember.Jövő kép az nincs a fiatalok többsége külföldön keres munkát.Míg a felső tízezer megvetően félvállról beszélve,lenézve a másik embert(sok pénzével mindenkit lefizetve,soronkivüliséget élvezve duhajkodik,elfeledve honnan jött)mindent megtehet.A hosszú tél a fűtés,alaposan megcsapolta a pénztárcákat az emberek megválogatják mi az az alapvető élelmiszer amit megvehetnek. Az árak a fellegekben járnak (üzemanyag,cukor és még sok minden)az autópályák üresek ,csak a fuvarozók járnak és elvétve egy egy személykocsi.Az öregek visszasírják a Kádár rendszert,a fiatalok ügyeskednek. A szuper Corso-k,bevásárló központok konganak az ürességtől árú van bőven csak vevő nincs. A határon való seftelés is megszűnt nincs értelme átjárni Ukrajnába ott is drágaság van ,még talán az üzemanyagon pár doboz cigin lehet nyerészkedni egy kicsit.A nagyok azok nagyban seftelnek,Ők megússzák van pénzük és kapcsolatuk. Az éttermek üresek ott is már csak úgy maradnak talpon ha menüt főznek,de a Kínaiakkal nem tudják felvenni a versenyt.Mindenki megpróbálja túlélni a helyzetet és jobb jövőben reménykedik.REMÉLJÜK ÍGY LESZ.
Hogy higgyek neked?
Összetörted a szívemet.
Hazug volt minden szavad.
Hazug a szavad és hazug a szíved.
Hazudva mondtad nekem hogy
"szeretlek édes".
Nem volt igaz ebből se szó se hang.
Akkor szólalt meg fejem fölött a gyászharang
Mikor bevallottad nem szeretsz.
Azt mondtad lehetetlen hogy megszeress.
Én azt mondom menj és légy szabad.
De csengjen vissza füledbe.
Összes hazug szavad.
Egyszer te is fogsz majd értem sírni.
Eljössz hozzám bocsánatot kérni.
De ígérem hiába jössz.
Rád sem fogok nézni.
Nem fogok se nevetni se sírni.
Némán foglak elküldeni.
Némán fogom mondani hogy felejts el.
Némán fogom mondani hogy neked más kell.
Némán szavaktól távol fogom neked mondani.
Hogy engem el kell most hagyni.
Mást kell majd keresni.
Mást akivel bármikor lehet játszani. w.youtube.com/embed/PMPcH2IYkMo" frameborder="0" allowfullscreen>
Ma meglátogattam volt iskolámat ( 1968-1972 )az igazgató asszony szívélyesen fogadott.Elbeszélgettünk hitvallásról,erkölcsről az élet dolgairól. Végig járva a folyosókat készítettem fotókat,tablókról,könyvtárról,és az iskoláról.Szép emlékek fűznek ide az első diák szerelem,szalagavató bál lopott csók az iskola melletti parkban..köszönöm hogy útmutatást adtak az élethez és erkölcsi példaképet állítottak elém. A gimnáziumot a nyíregyházi evangélikus gyülekezet hozta létre 1806-ban, azzal a céllal, hogy a diákokat keresztyén életre, jó erkölcsre, a mindenkori tudomány színvonalának megfelelően neveljék. Az iskola műemlék könyvtárának alapítási éve 1830. Az intézményt 1861-ben algimnáziumi, majd 1888-ban főgimnáziumi rangra emelték. 1890-ben a torinói száműzetésben élő Kossuth Lajos sajátkezűleg írt levelében hozzájárult ahhoz, hogy az iskolai alapítvány az ő nevét viselje. Az iskola 1921-ben hivatalosan is felvette a szabadságharc nagy alakjának nevét. 1948-1992 között állami iskolaként működött, 1962-től szakközépiskolaként. Ekkor indult meg a Tiszántúlon az első vízügyi középfokú szakemberek képzése. A rendszerváltás után a fenntartó ismét a Magyarországi Evangélikus Egyház lett. A gimnázium 2006-ban ünnepelte alapításának 200. évfordulóját. A gimnázium műemlék épülete Nyíregyháza belvárosának meghatározó eleme. Az iskolában számos híres ember tanult, köztük Krúdy Gyula.
A négy-, hat-, illetve nyolcosztályos tagozaton húsz osztály (mintegy 600 diák) tanul. Az iskola évente minden tagozatra egy-két osztálynyi tanulót vesz fel. Újdonság az 5 éves nyelvi előkészítő évfolyam, ahol a diákok kilencedik évfolyamon az emelt nyelven kívül emelt óraszámban tanulnak informatikát és tízujjas gépírást is. Egyházi iskola lévén, megfelelő tanulmányi eredménnyel minden történelmi egyházhoz tartozó, evangélikus, református, római és görög katolikus diák felvételt nyerhet.
Hangsúlyozottan oktatják az angol, a francia, a német és az olasz nyelveket. Az idegen nyelvek tanulását segíti elő, hogy élő és gyümölcsöző cserekapcsolatot alakított ki németországi, holland, franciaországi és olaszországi gimnáziumokkal. Az iskola számos szakkört működtet, s intenzív foglalkozásokon segíti a tehetséges diákokat.
A tanulók minden hétfőn a harmadik órában áhítattal kezdik a hetet a nagytemplomban. Félévente „csendes napokat” tartanak, amelyeken az ember és a lélek „hivatásáról” beszélgetnek. A végzősök az érettségin a hittant is választhatják a kötelező tárgyak mellé. Ezzel főleg azok élnek, akik teológiai, vallástanári, hitoktatói szakon kívánnak továbbtanulni.
A ballagók 80-85%-a főiskolára és egyetemre jelentkezik, 60-65%-uk sikeresen felvételizik.
Szoros a kapcsolat öregdiákok és az iskola között. A néhány éve tartott Öregdiák Világtalálkozón mintegy 700 volt Kossuthos üdvözölte egymást. Az öregdiákok a mai tanulók javára számos alapítványt tettek.
Híres diákok:
Krúdy Gyula
Ratkó József
Vietórisz József
Rákos Sándor
Szalay Sándor
Rajk László src="http://www.youtube.com/embed/Kk5itF5YHvw" frameborder="0" allowfullscreen>
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
Reményik Sándor: Egy lélek állt.
height="390" src="http://www.youtube.com/embed/qTEThUO__Uo" frameborder="0" allowfullscreen>
Kezeim közt folynak el
Az idő homokszemei.
- arctalan napok, hónapok -
Mennydörgő dühöm közepette
Töröm, zúzom, harapom,
A megmaradt perceket,
Szemem előtt semmivé váló,
Egykor reményteljes terveket.
Félbe hagyott verseket...
Ujjaim közt folynak el
Az utolsó gondolatok.
- titkos álmaim, vágyaim -
Megsárgult, gyűrött papiroson,
Tinta-tenger habjain
Merül alá a mélybe
Az utolsó nap alkonyatán
Az elmúlást idéző éjben.
Mint szavaim a szélben...
