A sok nehézség és megpróbáltatás után végre egy kis nyugalom költözött Melinda életébe. Minden nap hálát adott, hogy fizikailag és lelkileg is jól érzi magát. Harmónia és nyugalom lengte körül lényét.
Amikor esténként imádkozott, külön köszönetet mondott, hogy megismerhette férjét, akivel már több mint tíz éve élnek együtt. Pont egy ilyen férfire vágyott, aki tiszteli és szereti őt, aki mellett szabadnak érezheti magát, aki segíteni tud abban, hogy kiteljesedhessen nőként és emberként is.
Péter üzleti úton volt egy kis időre, így Melinda úgy döntött, hogy ezt a napot feltöltődéssel és kikapcsolódással tölti. Ráfért már egy kis egyedüllét. Végre ismét ki tudott lépni a mókuskerékből, a mindennapok nyüzsgő forgatagából. Az utóbbi időben figyelt rá, hogy szakítson időt a pihenésre, a lazításra is. Tudatosan iktatott be időről időre olyan napokat, amikor semmi mással nem kell foglalkoznia, csak önmagával és a természettel, ami körülveszi.
Ez a nap is jól sikerült ilyen szempontból. Este felé pedig, amikor már nem perzselt annyira a nap a nyári melegben, kisétált a tengerpartra. A homokos parton mezítláb gyalogolt, miközben a víz hullámai lábait nyaldosták. Hófehér könnyű ruháján áttűnt alakjának kifogástalan sziluettje. A lágy szellő egyszer-egyszer arcába fújta a tincseket, amit finom mozdulattal igazgatott a helyére.
Leült a homokba kicsit távolabb a közvetlen parttól. Nézte, ahogy a hullámok megtörik a fényt, amik pajkosan ragyogtak a tenger felszínén. Elhalványodott a múlt és megszűnt a jövő. Csak a most létezett. Ő és a természet, amivel egy kis időre eggyé váltak. Tökéletes volt a pillanat. Havenscher Ivett
Meghalt a 38 éves motoros: három gyerek maradt félárván utána
Még most is várja, hogy meghallja a hazatérő férje motorját az a nő, akinek a párja Egerbakta közelében halt meg egy tragikus balesetben.
Szalagkorlátnak ütközött és meghalt egy motoros a 24-es úton, Egerbakta és Sirok között.
Lázár Levente, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense azt közölte: az eddig tisztázatlan okból történt balesetben egy 38 éves férfi vesztette életét.
A TV2 Tények úgy tudja, hogy a háromgyerekes apa valószínűleg az útra felhordott kavicsokon csúszott meg és szalagkorlátnak csapódott.
A mentők sokáig küzdöttek az életéért, de nem tudták megmenteni. A férfi egy barátjával motorozott, aki csak azt vette észre, hogy eltűnt mögüle a társa. Amikor visszafordult, azt látta, hogy már haldoklik.
EGYSZER VOLT HOL NEM VOLT....
Csöndes forróság lepte el a vidéket...se légy, se szúnyog...pedig néhány napja még hemzsegtek.
Ebéd után elnyomta a buzgóság a ház népét, az olvasott könyv is letéve nyugszik mellettem. Egyenletes szuszogás hallatszik a szobából. Áll az idő.
.................................
A távoli morajlás visszahoz a valóságba...mintha besötétedett volna.
A házból kilépve látom az ég fenyegető, percről percre elsötétülő ábrázatát, A levegő hirtelen hűlni kezd. Az égi látvány rabja vagyok...látom, hogy közeledik a vész...
Tudom, hogy hamarosan ideér...várom...nem félek, mindig lenyűgöz a természet ereje. Szeretem a távoli morajlást, a felvillanó fényeket, aztán a nyomában járó dörgést is. Néha még a föld is beleremeg a dörgedelembe...
A szele már itt is van, csapkodni kezd nagy szemekkel, aztán már esik. A víz egyre erőteljesebben zúdul, veri a füvet, a virágokat, mossa erősen a bokrot, a fát. Ömlik a tetőről, a csatorna sem bírja. Hömpölyög az áradat, egyenesen lefolyik az udvarról. Az utcai árok színültig...esik...villanó fények, dörgedelem, aztán távolodó messzi morajlás. Az eső csendesedik, a víz még áll a mélyedésekben...a föld elissza.
Lassan nyugszik a lég...csend.
Aztán sziréna hasít a némaságba...valahol baj van.
Megcsörren a telefon:
-Hol vagy? Jól vagy? - gondolunk egymásra...
- Itt rettenetes idő volt.
- Itt szépen fokozatosan jött, nem okozott kárt.
- Nálunk szörnyű volt...tépett, tiport, tőből kicsavart, felszakított, kidöntött, derékba tört, elöntött...
.........................................................
Estére kisüt a nap...elindulok az úton...megyek a gyermekért, a vonat nem tudta hazahozni, a vihar útját állta,..
Siralmas a jól ismert vidék...hasaló fák mindenfelé, széttépett lemeztáblák, tető nélküli házak, az aszfalton falevélből, ágakból szőtt szőnyeg. Szomorúság ül mindenen... megsebzett fák, riadt állatok fészküket hiába kereső madarak...
A réten pára gomolyog. A naplemente sugarai festik lilásra nyugati égboltot... EGYSZER VOLT HOL NEM VOLT....
Csöndes forróság lepte el a vidéket...se légy, se szúnyog...pedig néhány napja még hemzsegtek.
Ebéd után elnyomta a buzgóság a ház népét, az olvasott könyv is letéve nyugszik mellettem. Egyenletes szuszogás hallatszik a szobából. Áll az idő.
.................................
A távoli morajlás visszahoz a valóságba...mintha besötétedett volna.
A házból kilépve látom az ég fenyegető, percről percre elsötétülő ábrázatát, A levegő hirtelen hűlni kezd. Az égi látvány rabja vagyok...látom, hogy közeledik a vész...
Tudom, hogy hamarosan ideér...várom...nem félek, mindig lenyűgöz a természet ereje. Szeretem a távoli morajlást, a felvillanó fényeket, aztán a nyomában járó dörgést is. Néha még a föld is beleremeg a dörgedelembe...
A szele már itt is van, csapkodni kezd nagy szemekkel, aztán már esik. A víz egyre erőteljesebben zúdul, veri a füvet, a virágokat, mossa erősen a bokrot, a fát. Ömlik a tetőről, a csatorna sem bírja. Hömpölyög az áradat, egyenesen lefolyik az udvarról. Az utcai árok színültig...esik...villanó fények, dörgedelem, aztán távolodó messzi morajlás. Az eső csendesedik, a víz még áll a mélyedésekben...a föld elissza.
Lassan nyugszik a lég...csend.
Aztán sziréna hasít a némaságba...valahol baj van.
Megcsörren a telefon:
-Hol vagy? Jól vagy? - gondolunk egymásra...
- Itt rettenetes idő volt.
- Itt szépen fokozatosan jött, nem okozott kárt.
- Nálunk szörnyű volt...tépett, tiport, tőből kicsavart, felszakított, kidöntött, derékba tört, elöntött...
.........................................................
Estére kisüt a nap...elindulok az úton...megyek a gyermekért, a vonat nem tudta hazahozni, a vihar útját állta,..
Siralmas a jól ismert vidék...hasaló fák mindenfelé, széttépett lemeztáblák, tető nélküli házak, az aszfalton falevélből, ágakból szőtt szőnyeg. Szomorúság ül mindenen... megsebzett fák, riadt állatok fészküket hiába kereső madarak...
A réten pára gomolyog. A naplemente sugarai festik lilásra nyugati égboltot...Királyházi Diána
2019. június 27.
