A sok nehézség és megpróbáltatás után végre egy kis nyugalom költözött Melinda életébe. Minden nap hálát adott, hogy fizikailag és lelkileg is jól érzi magát. Harmónia és nyugalom lengte körül lényét.
Amikor esténként imádkozott, külön köszönetet mondott, hogy megismerhette férjét, akivel már több mint tíz éve élnek együtt. Pont egy ilyen férfire vágyott, aki tiszteli és szereti őt, aki mellett szabadnak érezheti magát, aki segíteni tud abban, hogy kiteljesedhessen nőként és emberként is.
Péter üzleti úton volt egy kis időre, így Melinda úgy döntött, hogy ezt a napot feltöltődéssel és kikapcsolódással tölti. Ráfért már egy kis egyedüllét. Végre ismét ki tudott lépni a mókuskerékből, a mindennapok nyüzsgő forgatagából. Az utóbbi időben figyelt rá, hogy szakítson időt a pihenésre, a lazításra is. Tudatosan iktatott be időről időre olyan napokat, amikor semmi mással nem kell foglalkoznia, csak önmagával és a természettel, ami körülveszi.
Ez a nap is jól sikerült ilyen szempontból. Este felé pedig, amikor már nem perzselt annyira a nap a nyári melegben, kisétált a tengerpartra. A homokos parton mezítláb gyalogolt, miközben a víz hullámai lábait nyaldosták. Hófehér könnyű ruháján áttűnt alakjának kifogástalan sziluettje. A lágy szellő egyszer-egyszer arcába fújta a tincseket, amit finom mozdulattal igazgatott a helyére.
Leült a homokba kicsit távolabb a közvetlen parttól. Nézte, ahogy a hullámok megtörik a fényt, amik pajkosan ragyogtak a tenger felszínén. Elhalványodott a múlt és megszűnt a jövő. Csak a most létezett. Ő és a természet, amivel egy kis időre eggyé váltak. Tökéletes volt a pillanat. Havenscher Ivett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése