WHO IS TO FAULT?

MOST KI A HIBÁS? Az én történetem egy teljesen hétköznapi történet...kis bukkanóval, amit a kultúrák közti különbségek áthidalása segítene. Segítene, ha tudnám, melyikünk és hol rontotta el? Most ki a hibás? Bennem nincs annyi tolerancia, hogy elfogadjam őt, vagy ő valóban ilyen kemény legény, és valóban én vagyok a megbántott fél? Elkezdem az elején...Megismerkedtem egy sráccal, jóképű, németországi, okos, jópofa...három röpke év, néhány együtt töltött hét és esküvő után kijöttem utána.------- Meggyőzött. Hogy inkább tanuljak én nyelvet (életemben nem tanultam németül, sosem tetszett a hangzása sem), adjam fel a lakásomat, a viszonylag jól fizető munkámat és jöjjek, kezdjek új életet. Megtettem.------- Aztán jöttek a gondok. Ha valami nem tetszett, szóvá tettem, ő meg hozzám vágta, hogy hisztizek. Teljesen tisztában volt azzal, hogy nem beszélem a nyelvet, de nyár végén közölte, ne lógjak a nyakán, menjek, az ügyeimet intézzem egyedül.------- Otthon olyan önálló voltam, itt miért nem? Mivel dolgozni nem tudok, kompenzálom azzal, hogy minden nap főzök finomat, kinyalom a lakást és persze eleget teszek minden kívánságnak.-------- Persze minden vitánk éktelen nagy veszekedéssel zárult, amit persze ráhagytam, mert láttam, nincs értelme a kezdődő gyomorfekélyemet kiteljesíteni.------- Végül eljött ez a hét. Nőnapra vacsorával várt (az igénnyel, és a lehetőséggel, hogy megfőzzem), aztán elmosogathattam...másnap reggel hisztisen kelt, nagyon csúnyán beszélt velem, és még ő volt megsértődve, mikor mondtam neki, hogy normálisan kellene beszélnie.-------- Na ebből is egy oltári vita kerekedett, hogy neki ez a normális, én vagyok a rettenetesen érzékeny, és különben is mindig csak hisztizek, hogy hazamennék, ahelyett, hogy elmennék dolgozni és semmit se csinálok egész nap... Aztán itt eltört a mécses, és beígértem neki, hogy egyszer arra jön haza a munkából, hogy nem lesz felesége.-------- Ilyenkor az ember mit tesz? Ha jobb érzésű, legalább megszeppen, és bocsánatot kér, nem? Vagy csak én voltam eddig elkényeztetve, és ez a normális, hogy megsérteni, megbántani lehet a kedves feleséget, semmiféle bocsánatkérés nélkül?