THE LIBERIAN

A KÖNYVTÁROS - Igazgató úr ! Igazgató úr! Van egy kis probléma. Bár ha jobban belegondolok, nem is olyan kicsi. - Na de kérem. Hát mi az a nagy baj titkár úr? És miért liheg ennyire? Hallatlan! Kopogás nélkül rám töri az ajtót.------- - Engedelmével, muszáj volt. Épp hogy el tudtam bújni. - A rabok lázadnak? - pattant fel a székből az igazgató. - Nem. Viszont az egyik rab felesége épp erre tart, a férjét óhajtja hazavinni. Az a nő.. az egy gólem kérem. Döng az egész folyosó.-------- - Hazavinni? Miféle beszéd ez? Ez egy börtön, nem szanatórium. Beszéljen világosan titkár úr, mert.. Ám a titkár végig repült az asztalon. Lám micsoda ereje is van, egy izomból berúgott ajtónak.------- - Maga az igazgató? - förmedt rá a vékonybajszú, cvikkeres alakra a matróna. - Igen kérem. Hárs Béla. Ezen intézmény igazgatója vagyok. Közben jelentőségteljesen kihúzta magát, hogy tompítsa remegését. - A férjemért jöttem. - jelentette ki az asszony.-------- - Bátorkodom jelezni, hogy itt korántsem szokás, így, viselkedni! - de hiába nyomta meg az " így " szócskát, az asszony ugyanazzal a dühös tekintettel nézett a cingár pasasra, aki még a cvikkerét is kiejtette félelmében. - Adják ki a férjemet! Guttman Ernő.-------- Két hete hozták ide. Alacsony, vértelen, ványadt alak. Ahogy az anyám mondta, "olyan semmilyen". Az igazgató remegő kézzel az aktákat lapozta, közben idegesen a folyosóra tekingetett, de az őr is csak az orrát dugta ki az oszlop mögül.-------- - Meg is van. Guttman Ernő. " C" szárny, hatos zàrka. Jogerősen elítélték négy év és hat hónapra. Sikkasztás, okirathamísítás.. nos asszonyom, fájdalom, de ez ügyben, én nem tehetek semmit. Hogy egy bibliai képpel éljek , én kérem, " mosom kezeim "------ - Kiheverte azt a pár korona veszteséget a bolt. Hát mi az? Két nyamvadt csillár ára. - Kérem én azt nem tudhatom. Javaslom, menjen békével haza a nagyságos asszony, és türelemmel várja még ki azt a néhány évet. ------- - Úgy. Szóval azt mondja nem tehet semmit? Hát azt a legkönnyebb. Na idefigyeljen pilátuskám, vagy kiadja a férjemet, és elviszem innen, vagy megtudja hol lakik az úristen! ---------Hát van magának szíve? Kihasználni, dolgoztatni azt a szerencsétlent? Egy piti ügy miatt? - Kérem itt az áll, hogy a férje a könyvtárban dolgozik. Emiatt kár ekkora felfordulást csinálni. Ennél könnyebb munka nincs is. - Szóval tagadja? - Mit? - Hogy mèg èjszaka is. Persze, nappal a könyvtár, hát hogyne.. és a többi? ------Hát itt írta, olvassa el, és aztán hazudozzon itt nekem! " Szervusz fiam! A körülményeim egész elviselhetőek, a munka direkte kényelmesnek mondható, talán jobb nem is lehetne. Mondjuk hiányzik a délutáni szundikálás, de amióta én is besegítek a cellatársaknak, legalább nem vernek össze naponta.. bár az igazat megvallva, ez az éjszakai alagút ásás.. már nem nekem való fiam.. Szerető férjed: Ernő "Írta: Sebestyén József MARIKA NÉNI