A SZERETET

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat és még sok más, így a Szeretet is.Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget elsüllyed. Ezért valamennyien elkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett.Ő megkérdezte: -Gazdagság eltudnál vinni magaddal? -Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt is viszek, itt nincs már hely a számodra. Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közlekedett: -Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? -Nem, Szeretet nem tudlak elvinni- válaszolta a büszkeség. -Itt minden tökéletes, és te esetleg árthatnál a hajómnak! Hát a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: -Bánat, kérlek vigyél magaddal! -Óh, Szeretet!-mondta a Bánat, én olyan szomorú vagyok, egyedül kell maradnom a hajómon! A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg sem hallotta a Szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang: -Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: -Tudás megtudod mondani ki segített nekem? Az Idő volt, - mondta a Tudás Az Idő ?- kérdezte a Szeretet. -Miért segített rajtam az Idő? A Tudás válaszolt: -MERT CSAK AZ IDŐ ÉRTI MEG, HOGY MILYEN FONTOS AZ ÉLETBEN A SZERETET. Az emlékezéshez pedig nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt soha nem felejtjük el.