A Faceebook-on két osztálytársammal (általános iskolai)rendszeresen chat-elek,ők vetették fel mi lenne ha szerveznénk egy osztálytalálkozót(45 éves). Megígértem nekik egy kicsit rászervezek,és a településünkön élő osztálytársakkal beszélek. Tegnap kerékpárra ülve kimentem a helyi vízműhöz (egyikük itt dolgozik),beszélgettük ebben a témában és megpróbáltuk felidézni a neveket. Tudtuk fiúk 10-en(már csak öten élnek) lányok 16 -an(a nők szívósabbak még mindenki él) jártak az osztályba,12 lányt felsoroltunk de 4 lánynak nem tudtuk felidézni a nevét(innen is látszik már öregszünk,majd a tablóképen megnézem). Sajnos a tanáraink közül már csak ketten élnek(Endre tanárbácsi és Klárika tanárnéni),a távol élőket megpróbálom az internet segítségével elérni(facebook,iwiw,oldalakon). Többen megtalálhatóak az ismerőseim közt,vagy általuk üzenek azoknak akik nem elérhetőek.Az osztály létszám 70 százaléka nem kezeli a számítógépet(csak a gyerekeik)velük tartom a kapcsolatot.Nincs külföldön élő osztálytársunk,mindenki kis hazánkban él.Már a fiukkal sikerült beszélnem ők mind helyi lakosok csak a lányok mentek férjük után,szétszóródva az országba.A szervezés során felmerültek az anyagi kérdések is megpróbáljuk minél kevesebb összegből megoldani(de azért a színvonalra is ügyelve és sajnos a távol élőknél a drága üzemanyag költséget,vagy esetleges szállás költségek) figyelembe vételével.Sajnos több özvegy asszony is van osztálytársaim között akik nehéz anyagi körülmények között élnek,nevelik gyerekeiket unokájukat. Ezért már konkrét összegről tájékoztatom őket,hogy döntsenek a részvételről és hogy felmérjük a résztvevők számát.Kicsit élvezem is a szervezést hiszen belelátok élethelyzetükbe és jólesik felidézni a régi szép emlékeket.----IME A VIDEÓ AZ(50)ÉVES TALÁLKOZÓRÓL.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése