APRÓ CSODÁK

Biztosan mindenkivel megesett már... Vagy ha nem, talán azért, mert nem figyelt eléggé... Ne csak nézz, hanem láss is! Müller Péter is átélte, néhányszor én is, és biztos vagyok benne, hogy sokan vagytok még így. Hiába az elgépiesedett világ, a közönyösség, azért bennünk van még a képesség, hogy észrevegyük az élet különleges ajándékait. "Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van - de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes... Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő." /Müller Péter/ Ahogy az idézet is mondja, léteznek csodák. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Nem olyanok, amiket Jézus tesz a Biblia elmondása szerint. Egészen apró, hétköznapi dolgokra gondolok. Amit sokszor nem veszünk észre, mert a sok teendő, a monotonitás, a hétköznapi rutin eltakarja. De vannak néha olyan pillanatok, amikor a fal, ami ezeket a csodákat takarja, leomlik... Vagy részben, vagy teljesen. Elönti az embert egy furcsa, ismerős-idegen érzés, és csak lebeg. Figyeli a csodát, bármennyire is apró. A város forgatagában talán a sok ember miatt is nehezebben észrevehetők ezek a hétköznapinak tűnő jelenségek. Zúdul át a tömeg a zebrán, hömpölygünk az árral, amerre tart. De a sok ember között észrevehetőek lesznek azok, akik magukban rejtik a csoda lehetőségét. Legyen az egy óvodás, egy hajléktalan, vagy akár egy üzletember. Mindenki magában hordozza ezt a képességet, csak kell hozzá a megfelelő pillanat... Az a pillanat, ami szabadon engedi. A kerítésen kigurult labdáját visszakérő óvodás, aki angyali arccal fordul felénk. Nem szól, de a szeme annál többet beszél. A mindig mosolygós hajléktalan, aki jól érzi magát úgy, ahogy van. A semmivel. A táskájában megbújó életével, ami talán sokkal nagyobb kincs, mint mások hatalmas vagyona. Talán ő maga tudja, hogy egy angyal, akinek a feladata, hogy csodával ajándékozza meg az embereket. Az üzletember, aki az utcán heverő szemetet lekotorja a csatorna nyílásán, és elégedetten továbbsétál. Ők mind apró csodákat tettek, aminek én is a részese voltam, és eljutottam általuk ahhoz az ismerős-idegen érzéshez, ami boldoggá tett, és a felismeréshez, hogy az angyalok mi magunk vagyunk...