MÚLTUNK, JELENÜNK
Hiszem, hogy minden napunk meg volt tervezve még a születésünk előtt.
Isten tudta és pontosan eltervezte, mi fog történni velünk.
Mások szerint magunk választottuk, hogy részt veszünk életünk megtervezésében, hogy szembenézhessünk, feldolgozhassuk problémáinkat, levonhassuk a tanulságokat.
Egy bizonyos. Múltunk nem véletlen, és nem tévedés. Ott voltunk, ahol lennünk kellett, megéltük a pillanatokat, a szükséges emberek társaságában. Magunkénak tudhatjuk történetünket, annak minden fájdalmával, tévedésével, tragédiájával, örömével, boldogságával együtt. Kizárólag csak a miénk.
De ma pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell, a jelen történései között.
Érezd a mát! Szívd magadba az élet szépségeit, a tanulságokat, élvezz ki minden boldog percet, bátran vedd el amit a mai nap kínál neked.
NAGYON JÓ
Nagyon jó, ahogy gyöngéden kezemhez ér kezed.
Amint arcomon végigsimít lágy tekinteted.
Hangod repdes ajkaidról és kedvesen becéz.
Ittléted órája újra múlt örömöt idéz.-------
Úgy figyelsz rám, ahogy nagyon régóta senki sem.
Érzed, amikor boldog vagyok, és repülsz velem
Kék madaram angyalszárnyain fel a menny felé.
Nem gördíthetnek akadályt szárnyalásunk elé.------
Nem kell, hogy enyém légy, ha másnak teremtett az ég,
Szívemben tőled mégis hő szeretet lángja ég...
Csoda ez, hiszen én félek már szeretni embert –
Ha szívem kinyílt, a sors mindig csalódással vert.-------
Nem hittem már, hogy létezik ilyen együtt rezgés,
Amikor fénnyel fon körül a rólad merengés...
Ugyanaz a zene csal szemünkbe örömkönnyet,
S varázsol el a hópelyhek tánca mely oly könnyed,------
Mint májusi szellő, mely lágy virágszirmot borzol,
Vagy gyertya lángja, ha légies homályban táncol,
Arcodra különösen fénylő színeket festve,
Miközben alkonyból lassan születik az este.-------
Tudom, hogy mindez csak összetörhető, szép álom,
Semmit nem igazol a te, s az én valóságom.
Mégis mennyei boldogság az is, ha rám gondolsz,
Amikor ideérsz hozzám, s arcomra pírt rajzolsz..
Gondolj rám
Ha rám gondolsz, veled vagyok
Gondolj rám, és ott vagyok
A felkelő nap sugarában rád ragyogok.
Gondolj rám, és ott vagyok
A tavaszi szellő simogatásában is ott vagyok
Az esőnek minden cseppje én vagyok.
Gondolj rám, és ott vagyok
A rétek virága mind én vagyok
A madarak dalában hangom hallhatod.
Gondolj rám, és ott vagyok,
Ha szomorú vagy, ott vagyok
Két kezem közt arcod nyugtatod.
Ha vidám vagy, ott vagyok
Mosolyod látják mind az angyalok.
Ha szomorú vagy, ott vagyok
De lelked nyugalmát csak magadban találhatod.
Az élet csupa változás,
Állandó körforgás.
Változik minden nap mint nap,
AZ ÉLET Vagy jó Yagy jó történik éppen,
vagy rossznál rosszabb.
Hol repdes a szívünk a boldogságtól,
Hol majd meg szakad a fájdalomtól.
Ha nem történik semmi, az a baj,
Tanakodunk, miért is élünk ugyan.
Ha viszont azt sem tudjuk hova kapjunk,
A semmire vágyunk,
Hogy legyen egy kis nyugalmunk.
Mindig elégedetlenek vagyunk.
Álljunk meg egy pillanatra!
Mi is az a jó és hol kezdődik a rossz?
Minél többet megélsz,
Annál okosabban ítélsz.------
Rájössz, hogy az egészség a legnagyobb kincs.
Pénz nem kell hozzá,
Vagy van, vagy nincs.
Az a baj, ha megadatott,
észre sem veszed, nem értékeled.
Ha pedig hiányát éled,
Akkor már késő, akkor már szenvedsz.
Akkor jössz rá mindig a válaszra,
Amikor valami hiányzik,
S attól félsz, soha többé nem kapod vissza.------
Figyelj jól, el ne szalaszd a szép pillanatokat!
Tegyél érte, minél több legyen belőle!
Mert e pillanatokat ha összerakod,
Akkor talán, az élet értelmét megkapod!
A KAROK NÉLKÜLI BOGÁRKA
A karok nélküli Bogárka drámája.
Soha nem írtam még Nektek erről, akik személyesen ismerik Bogárkát viszont tudják, hogy a mindennapi nehézségeken túl, mivel küzdünk régóta.
A szilveszteri petárdázások elől félelmében a sínekre szaladó Bogárka testét szó szerint széttrancsírozta a vonat.
Leszakadt végtagok,
vérző és fájdalmas nyüszítések közt küzdött az életéért. -------
Közel 1 éve a testét gyógyítjuk, ami csodával határos módon, már 2 lábon viszi Bogárkát, de mi van a lelkével, az elszenvedett traumákkal?
Bogárka még csak 2 éves, de beleőszült a rengeteg megpróbáltatásba.
Bizalmatlan és nagyon gyanakvó lett, ebből a szempontból olyan mint én.
A legtöbb embertől fél, retteg, csak bennem bízik, én vagyok neki a minden.
Vannak éjszakáink, amiket senkinek nem kívánok.
A mostani is ilyen volt.-------
Álmodik, valószínűleg rémálmok ezek.
A vonat alatti rettegés rémképei örökre kísértik szegényt.
Ilyenkor sír, nyűszit álmában, hangosan, mint akit ütnek-vernek.
Hosszú percek, mire sikerül őt megnyugtatnom, mire rájön szegény, hogy csak álmodott.------
Nagyon fáj, hogy nem tudom vele feledtetni múltját, hogy sétáknál ő a leglassúbb,
ő mindig az utolsó a sorban, ő a legsérültebb,
a legrászorultabb. --------
Tudom, hogy felállt, tudom, hogy nagyon boldog velem, tudom, hogy lesz protézise, tudom, hogy még rengeteg öröm fogja érni mellettem, mégis, ezek az éjszakák mindig visszarántanak a valóságba, amikor is szembesülök Bogárka sérülékenységével, komoly töréseivel, amikor ráébredek, hogy ő is addig van biztonságban, amíg mellettem, velem élhet.
A sérült, lebénult kutyák mentsvárának lenni,
ez adja életem értelmét, nekem ők a minden,
nekik pedig én.
Szépszemű Bogárkám, nagyon szeretlek.
NEKED
Tengerszem az óceán,
Melletted egy pont csupán.
Mi fontos volt az mind te vagy,
És itt maradt egy pillanat.
Még ringat a szívén.
Egy csillagfényes éjszakán,
A legszebb titkod bíztad rám.------
Én őrzöm még a láncodat,
A partba vésett álmokat.
Még ringat a szívén.Te voltál minden!
A szívedet szívembe karcoltad,
És közben bolondul hittem,
A szavakat mohón csak kortyoltam.------
Hidd el, Te voltál minden,
A szívedet szívembe karcoltad
S nem múlik már.Egy átvirrasztott hét után,
Mindent másként látok már.
Nem éget úgy a gondolat,
S nem folytja könny a torkomat.
