Az élet soha nem attól szép, mert sosem borulsz térdre, sosem esel el, és mindig a föld felett repkedsz száz méterrel. Dehogy! Néha bizony zuhanni kell, hatalmasat. Néha végig kell néznünk, ahogy minden összedől, ahogy nem marad semmi abból, amit öröknek hittünk. Majd mikor az élet mindent ledózerolt, ismét építeni kezdünk. Új remény téglákat szerzünk és minden darabjára áldást hintünk. Már nem rohanunk. Megértjük, hogy a múlt téglái fontosak, hiszen ezt tesszük alulra, hogy erős legyen az életünk. Büszkén tesszük rá a bukást, a titkos könnyeket, mert megtanultuk, ezek is mi vagyunk. Majd építjük az életünk várát tovább. Lesznek benne fájó és kimondhatatlanul boldog kövek, ablak, ami a múlton keresztül a jövőbe tekint. És igen. Lesz benne hit, remény, múlt, jövő, bukás és felemelkedés. Élet lesz a sivárság helyett. Élet. A Tiéd.
Egyik nap egy nő az utcán sétált, mikor felfigyelt egy reszketeg, idős bácsira, aki lehajtott fejjel bámult maga elé!! A bácsi döbbenetesen szakadt és koszos ruhát viselt!!!
A többi járókelő egy pillantást sem vetett a hajléktalanra, pedig nagyon hideg volt azon a reggelen, és a bácsi testét szakadt ruháin kívül csak egy lyukas pokróc védte!
A nő odalépett hozzá, és megkérdezte:
– Uram, jól van?
– Nem igazán... – válaszolta a bácsi erőtlen hangon.
A nő elmosolyodott, majd megfogta a bácsi karját... Az öreg megijedt:
– Mit csinál, hölgyem?! Hagyjon engem békén!!!
Egy rendőr észrevette az esetet, majd odament.
– Valami probléma van, hölgyem?
– Nincs semmi baj, csak szeretném talpra állítani ezt az idős urat, segítene?
– Ismerem ezt az öreget, jó pár éve az utcán van már. Mit akar csinálni vele?!
– Látja ott azt az éttermet? Szeretnék venni neki valami meleg ételt, hogy felmelegedjen.
– Maga megőrült!!! Én oda be nem megyek – szólalt meg a bácsi.
De két erős kar körülfogta, és felemelte őt!!
Bementek a kicsi, de puccos étterembe, és leültették a bácsit egy asztalhoz…
Az étterem tulajdonosa rögtön ott termett, és magából kikelve ordította:
– Ide nem engedünk be mocskos hajléktalanokat, mert elriasztják a vendégeket!!!
Szegény öreg szomorúan elmosolyodott:
– Na, ezért nem szeretek ide járni – mondta csendesen.
A nő viszont nem hagyta annyiban!!! Odalépett a tulajdonoshoz és közelről a szemébe nézett:
– Látja azt az irodaházat ott szemben? Az egy nagy multicégnek a székháza!
– Igen, hetente szoktak összejöveteleket szervezni az éttermemben - mondta az étterem tulajdonosa.
– És mennyi bevételt kap ettől a cégtől?
– Miért érdekli az magát?
– Csak azért, mert én vagyok annak a cégnek az igazgatója!! – felelte a nő.
A tulajdonosnak elállt a szava!! A nő pedig nemes egyszerűséggel odafordult a rendőrhöz, és megkérdezte, hogy akarna-e velük reggelizni.
– Nem, köszönöm, szolgálatban vagyok – válaszolta a rendőr.
– Legalább egy kávét igyon meg velünk – kérlelte a nő.
– Rendben, hölgyem, azt elfogadom!! – felelte a rendőr katonásan!
A tulajdonos elment kávét készíteni…
– Jól helyre tette!! – mondta a rendőr elismerően.
A nő mosolyogva a hajléktalan bácsira nézett:
– Maga valamikor itt dolgozott. Emlékszem az arcára. Szét voltam fagyva, bejöttem ide, szinte éhen haltam, annyira éhes voltam. Nagyon rossz periódusban voltam, szinte én is az utcán végeztem mint maga.
– Nem létezik, hogy egy ilyen sikeres üzletasszony, majdnem az utcára került!! – ámuldozott a rendőr.
– Húszéves lehettem. Eljöttem a városba, hogy munkát találjak, de senki sem vett fel! Nem volt, miből fizessem az albérletet, így kidobtak! Nem volt hová mennem. Órákig mászkáltam az utcán, teljesen átfagytam, éhes voltam… Megláttam ezt a helyet, és gondoltam bejövök, hátha kapok egy tányér meleg levest.
– Már emlékszem!!!! – kiáltott a bácsi. – Megkérdezte, hogy pár órás mosogatásért kaphatna-e egy tányér ételt. Azt feleltem, hogy „ez nem egyezik az étterem működési szabályzatával.”
– És akkor maga a világ legnagyobb szendvicsével jött ki a konyhából, meleg volt és isteni finom!!! – folytatta a történetet a nő.
– És hogy jutott ilyen magasra?!- kérdezte ámuldozva a bácsi.
– Azon a napon végre találtam munkát… Rengeteget güriztem, hogy el tudjam indítani a saját cégemet!! Ha végzett a reggelivel, akkor jöjjön át, keresse meg ezt az embert (egy névjegyet nyújtott át a bácsinak). Biztosan tudunk munkát találni önnek, sőt még előleget is adunk, hogy ruhát vehessen belőle!!
– Hogy tudom én ezt meghálálni magának? – kérdezte könnyes szemmel a bácsi?
– Istennek köszönje meg, hogy találkoztunk! – felelte a nő.
Létezik a Földnél lakhatóbb bolygó? Egy szimuláció kimutatta, hogy igen.Egy szimuláció felfedezte egy olyan Szuperföld létezését, amely nem létezik a mi Naprendszerünkben. A Földnél sokkal nagyobb bolygó, de nem éri el a Jupiter vagy a Szaturnusz méretét.
A Szuperföld egyik különlegessége, hogy sziklás és nem gáznemű világ.
A szuperföldek törpecsillagok közelében keringenek, és becslések szerint több száz ilyen méretű bolygó létezik: ez a leggyakoribb exobolygó galaxisunkban.
A tudósok szimulációi szerint sokkal alkalmasabb lenne a hosszú távú lakhatóságra. Ennek oka, hogy az óceánok elég sekélyek lennének ahhoz, hogy több élet legyen a tengerfenéken, és a hőmérséklet is jobb lenne, körülbelül 25 fok. Sűrűbb légköre és a Napnál hosszabb életű csillag közelsége miatt ez lenne a legjobb exobolygó az élet számára.
