Egy házasság többnyire azért szerencsétlen, mert a nő elfelejti hogy angyal. A férfi pedig még azt is elfelejti róla, hogy nő. Kétféle ember van! Az egyik fölfelé él. Ez a ritkább manapság. A másik lefelé. Ez a gyakoribb. A nő aki fölfelé él, tudja magáról hogy angyal, és nagyon szégyenli magát ha néha nem az. Ilyenkor úgy érzi, hogy elárult magában valakit! Elárulta a lelkében levő szépséget, és jóságot! Egy nő aki nem jó, és nem tud már szeretni, az lefelé él. És egy férfi, aki elfelejti hogy a felesége angyal, az lefelé él. Gárdonyi Géza akinek a könyvéből ez a bölcs mondás való, nem arra gondolt hogy a férj már nem kívánja többé a feleségét, hanem arra, hogy nem látja meg benne azt, akit tisztelnie kellene! Akit becsülnie kellene! Akihez gyengédnek kellene lennie! És szeretni őt! S akiről azt kéne gondolnia: " Ő az én angyalom!------Két embert sok mindent összeköthet, de legkevésbé az ésszerűség. Inkább a vonzalom, a szeretet, az összetartozás érzése. Néha a közös rögeszme, olykor az érdekszövetség. Érzések, vágyak, indulatok, aggodalmak - például, hogy félsz egyedül."--------Gyakran olyan apróságokon idegesítjük föl magunkat, amelyekkel nem kellene törődnünk, és el kellene felejtenünk... Itt vagyunk ezen a földön, csak néhány évtized az életünk, és sok visszahozhatatlan órát fecsérelünk el olyan bajokon töprengve, melyekre egy év múlva már sem mi, sem más nem fog emlékezni'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése