SOHA NE KÖNYÖRÖGJ EGY FÉRFINAK.....

Soha ne könyörögj egy férfinak, hogy legyen apja a saját gyermekének. Ne könyörögj neki, hogy hívjon, kergesd, hogy megjelenjen, vagy emlékeztesd azokra a pillanatokra, amelyek számítanak. Ha el tud sétálni saját húsától és vérétől - ha be tudja csukni a szemét éjszaka, tudván, hogy a gyermeke szeretete, útmutatása vagy jelenléte nélkül nő fel - az az ő hibája, nem a tiéd.------- Nem egyedül csináltad azt a gyereket, mégis itt vagy, és azt teszed, amit az anyák mindig is: felállsz, megjelensz, és szeretettel és erővel összetartasz mindent. Igen, fáj. Fáj, amikor a gyermeked olyan kérdéseket tesz fel, amire nem kellene válaszolnod. Fáj úgy tenni, mintha nem érezné annak a hiányát, akinek ott kellett volna lennie. De attól, hogy törődésre kényszerítesz egy férfit, attól még nem lesz apa – csak kiszívod az embert, és több kérdéssel, mint válaszsal hagyod a gyermeked.--------- Az igazi apát nem a DNS határozza meg. A tettei határozzák meg - az, hogy megjelenik, amikor nehéz, minden egyes nap megválasztja a gyermekét, és feltétel nélkül szeret. Ha erre nem képes, engedd el. Az életnek megvan a módja, hogy felfedi az igazságot. Egy nap a te gyermeked is látni fogja. Tudni fogják, ki maradt és ki ment el. Aki erőfeszítéssel szerette őket, és aki csak üres szavakat kínál.--------- És ha eljön az a nap, nem kell majd magyarázkodnod. A hiánya már mindent elmondott. A karma lehet, hogy lassan mozog, de sosem felejt. És nincs mélyebb megbánás, mint amikor egy gyerek rájön, hogy nem érte meg a fáradságot annak az embernek, akinek mindent meg kellett volna adnia. Ezért ne erőltesd azt, ami nincs. Maradj szilárdan abban a szeretetben, amit már adsz. Mert a gyerekednek nincs szüksége olyan férfira, akit bele kellett rángatni az életébe... Szükségük van az anyára, aki úgy döntött, hogy marad. És te pontosan az vagy.