EGYSZER ELMÚLIK

Egyszer elmúlik nemcsak a rossz, de az is, amit szépnek, hasznosnak, jónak tartottál. Valami felbomlik benned - körülötted. Nem a te hibád - ez a törvény. Felbomlanak megszokások, kapcsolatok, túlélt élethelyzetek. Lehet, hogy eddig jó volt, de lejárt az ideje. Mi a teendő? Hagyni kell! Ne tégy se érte, se ellene semmit!-------- Ne keseregj, ne félj: ami túlhaladott, az se nem szép, se nem hasznos, se nem jó már. Azt hagyni kell elmúlni. A korhadt fát nem érdemes gondozni, sőt ki kell vágni, s le kell gallyazni - hogy újat ültess majd a helyére. Ahhoz, hogy újat kezdj, a régit le kell zárni.---------- Nem csak környezeted - te is változol! Benned is meghal s újjászületik valaki. Rágódsz a múlton, nem tudsz szárnyalni, nincs erőd. Beletapadtál a múló és felbomló anyagba. A múlton nem rágódni kell, hanem le kell zárni! Gyűjts energiát! Teremts erős alapokat, amelyre fölépíted az újat! Ne nézz vissza - csak előre!"MÜLLER PÉTER

MA VALAMI ELTÖRT.

Ma valami eltört. Nem biztos, hogy csendben, de végérvényesen… Orbán Viktor rendszere ma nem egy eseményt akart megakadályozni. Hanem azt, hogy emberek nyíltan és békésen kifejezhessék magukat. És nem sikerült neki.---------- A rendőrség háromszor próbálta betiltani, hogy valaki jelen legyen az utcán, hogy más legyen, mint amit a hatalom elviselni képes. Háromszor próbálták törvényekkel, jogászkodással, kiskapukkal, hatósági trükkökkel bizonyítani, hogy még mindig ők irányítanak mindent. Háromszor buktak el… Ez nem egy rendezvényről szólt. Ez a rendszer működéséről szólt. Arról, hogy még képes-e érvényt szerezni a saját akaratának. És ma kiderült: nem. A gépezet, amit 15 éve tökélyre fejlesztettek – a törvénygyár, a hatósági gőzhenger, a politikai kommunikáció precízen vezérelt hangfala – ma recsegett, ropogott és darabokra hullott. Ez nem az ellenzék sikere volt. Ez az ő bukásuk.-------- A saját arroganciájuk, a saját hazugságaik, a saját törvényeik alatt rogytak meg. Mert a hatalom mindig akkor kezd veszíteni, amikor már mindent kontrollálni akar. Amikor már nem elég neki a parlament, a média, az iskola, a bolt, a színház – hanem az utcát, az érzéseket, az emberek jelenlétét is uralni akarja. Azt hiszi, a valóságot is átírhatja, ha elég rendeletet hoz. És aztán jön egy nap, amikor már nem megy. Ma ilyen nap volt.---------- Nem az a fontos, hogy milyen ügy kapcsán történt mindez. Hanem az, hogy megtörtént. Ma kiderült: ez a hatalom sebezhető. Törékenyebb, mint mutatja. Gyengébb, mint hinné. És amit nem tud legyőzni, azt már nem is érti. Ez nem a vég, de már messze nem a kezdet. Ez az a pillanat, amikor a rendszer először megroppant – és látta mindenki, hogy meginoghat.

TATIANA BLUE

>

SZERELMES VERSEK - ÉRZELMEK VIHARÁBAN 3

Úgy szeretlek, mint a legszebb álmom, s tudom te vagy a boldogságom, itt élsz a szívemben legbelül. Jó volna mindig hozzád bújni, a szemed tüzében elégni, mindig így legyen, hogy érezhesselek. Talán hogyha nem lennél már én sem léteznék, szemedbe nézek és látom, miénk a nap, a hold, az ég. Veled leszek boldog, amíg élek, tudom azt, hogy nem kell senki más, amíg élek én vigyázok rád.------ Többször foglak átölelni téged, nem akarok élni nélküled, nálam jobban senki nem szeret . El többé én már nem engedlek ,megtaláltam boldog szíved, maradj mindig mellettem. Veled leszek boldog, amíg élek,tudom azt,hogy nem kell senki más, hisz amíg élek én vigyázok rád,Te meg ugye Rám.--------"A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról. Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket."-------" Talán semmi sem szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy nagyon - nagyon boldogok legyünk..." Én mind ezt Benned találtam meg Szívem...❤----- Köszönöm, hogy szeretsz, hogy a mindened lettem, hogy féltesz, vigyázol rám, hogy átölelsz, hogy a szemembe nézel, és tudod, hogy mit gondolok... köszönök mindent, amit adsz és mindent, amit én Neked adhatok... köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek Téged... Jó Veled !------- Boldogság figyelni az ajkad, mily szavakat mond, figyelni a szemed, ahogy rám mosolyog... közben hallgatni a szívem, mely egyre hevesebben ver, és érzem, kettőnk szíve már egy ritmusra lelt... Szeretlek Szívem...Jó Veled...! Nem kell már más, hisz' csodás lett Veled életem, olyan jó, megnyugtató, hogy Te nekem létezel..., boldog Veled minden egyes pillanat, és ez most már örökre így marad...!

BEST OF GREGORIAN SONG'S

BEST OF VIOLIN SONG'S

>

SZERELMES VERSEK,ÉRZELMEK VHARÁBAN

Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt.❤️-----Én akarok neked lenni a legszebb nő, a legjobb szerető. Én akarok neked lenni a vágy, mi belülről már szinte fáj.. Én akarok neked lenni a legkülönlegesebb, hogy egy pillanatra se unj meg. Lennék neked a legszebb virág, melyről szemedet levenni nem tudod, S csak hogy megérints, lehoznád a legszebb csillagot. Lennék neked a tűz, mi felkelti a vágyad, Aztán maga a vágy lennék neked -hogy kívánhass!------- Lennék a legérdekesebb könyv, amit sosem tudsz letenni, az élményeit pedig nem tudod feledni. Ha tehetném, olyan boldoggá tennélek, milyen még nem voltál soha, Hogy ne felejts el engem SOHA!------ E pár sorból úgy sejtem, rájössz arra, mit szívem dobog: - Lennék én neked minden, ha Te igazán akarod! ❤------Mindig lesznek, akik szeretnek, és lesznek, akik nem. Ez az élet természetes ritmusa. De ne hajszold azok figyelmét, akik nem látják benned azt, amit nem lehet tanítani: a szelíd erőt, a tiszta szándékot, a valódi értéket. Ne magyarázd magad. Aki nem érez irántad tiszteletet, az nem a te utadon jár. Becsüld meg magad annyira, hogy olyanokkal oszd meg az időd, akik szívből látnak – és akik mellett nem kell bizonyítanod, csak létezned.--------Történhet bármi a világban. Lehet kitűnő munkánk, jól fizető állásunk, bejárhatjuk a világot. Elérhetjük a csillagokat, de mégis, életünket a MÁSIKHOZ fűződő viszonyunk határozza meg. Körülötte forog a világ, a gondolataink, bármit teszünk. Nő és férfi viszonya határozza meg a világot, ez mozgatja, ez viszi tovább.-------- A Másik mindig benne van a kávéban, a finom ebédben vagy éppen az odaégett vacsorában, egy könyvben, a déli harangszóban, egy illatban, a szépre sikerült gondolatban... mindenben. Ha nehéz a munka, ha sikeres vagy, ha rossz napod van, ha ragyog rád a napfény, mind-mind miatta van. A másik miatt. A Nő miatt. A Férfi miatt. Bármit teszel, ott van mindenben. És ennek így kell lennie. Mert Nő Férfi nélkül, Férfi Nő nélkül nem teljes. Csak együtt.------ Ketten.Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi.-----Úgy szeretlek, mint a legszebb álmom, s tudom te vagy a boldogságom, itt élsz a szívemben legbelül. Jó volna mindig hozzád bújni, a szemed tüzében elégni, mindig így legyen, hogy érezhesselek. Talán hogyha nem lennél már én sem léteznék, szemedbe nézek és látom, miénk a nap, a hold, az ég. Veled leszek boldog, amíg élek, tudom azt, hogy nem kell senki más, amíg élek én vigyázok rád. Többször foglak átölelni téged, nem akarok élni nélküled, nálam jobban senki nem szeret . El többé én már nem engedlek ,megtaláltam boldog szíved, maradj mindig mellettem. Veled leszek boldog, amíg élek,tudom azt,hogy nem kell senki más, hisz amíg élek én vigyázok rád,Te meg ugye Rám. ❤

50-es nők - rossz házasság. Van kiút?

Naponta hallom, olvasom, tapasztalom, mennyi 50 éves nő él – enyhén szólva – nem ideális párkapcsolatban. Van, akit lelkileg, van akit testileg, esetleg ezek kombinációjával terrorizálja élete párja. Miért viseljük el mindezt? A válasz szinte magától értetődő: ebben a korban már nagyon nehéz megfelelő párt, barátot találni. Még ha oly jól nézünk is ki, a nekünk korban megfelelő férfiak nem ezt a korosztályt keresik. Ők a 25-30 éves, hosszú combú bombázók után lihegnek. Velük szeretnének megjelenni. Ha ehhez még megfelelő anyagi háttér is járul, esetleg az ifjú hölgy kicsit is számító, egy pár évet biztosan lehúznak együtt. Ezzel szemben mi nők? Lelkileg megalázva, kifosztva, riadtan, általában depresszióba zuhanva álmodozunk egy jobb életről. Ehhez segítséget nem nagyon találunk. Egymást segítjük, amennyire két sérült ember tud egymáson segíteni. De legalább megértjük a másik problémáját. Érzékeny idegrendszerrel találunk egymásra. Nagyon jó ez a portál az ilyen barátságok létrejöttéhez. Általában naplót vezetünk, ahol őszintén beszélünk érzéseinkről. És figyelemmel kísérjük egymást. Azt gondolom, ez nagyon jó, hogy rögtön van kihez fordulni, azonnal ott a lelki segítség, de megoldást az életminőségére mindenki csak saját maga találhat.-------- Természetesen mindig vannak szerencsések, akiknek olyan baráti társaságuk van, illetve marad, hogy eljárhat velük szórakozni. Amennyiben nem keríti hatalmába a depresszió. A munkahelyi ismeretségeket sem árt óvatosan kezelni. Ahogy kiderül, hogy egy nő elvált, vannak férfiak, akik hajlamosak „ráhajtani”. Nem párt keresnek maguknak, csupán a szexpartnert látják a magányos nőben.------- Aztán, ha esetleg túl vagyunk egy-két sikertelen újrakezdési kísérleten, helyzetünk még rosszabb. „Akit a tűz megéget, a gyertya lángjától is fél”... tartja a mondás. Nem beszélve azokról a veszélyekről, amit a volt férj emléke hordoz magában. Könnyen lehet, hogy a legnagyobb körültekintés mellett is olyan férfival ismerkedünk meg és kezdünk új életet, akitől éppen nem olyan régen szabadultunk meg.A társkreső oldalak tele vannak szexre hajtó férfiakkal.Tisztelet a kivételeknek,a 25- 30-as nőket keresik.A bombázókat,legyen csinos,gazdag,jó legyen az ágyban de nem árt ha főzni is tud.

VIRTUÁLIS VAGY VALÓ ÉLET

Ha sokat ülsz a gép előtt, táblázatokat böngészve-írogatva, néha megeshet, hogy szeretnéd az alkalmazásokat, parancsokat a való életben is futtathatóvá tenni... Lehet, hogy könnyebb lenne az élet, de biztos furcsább is... Virtuális való élet... Má'negyed3? Hogy repül az idő, ha dolgozik az ember lánya :P Kár, hogy háztartást vezetni és rendet rakni nem lehet virtuális alkalmazások segítségével... Kijelölném a ruhákat (Ctrl+A), ami száraz azt abc sorrendbe raknám, meg növekvő sorrendbe méret szerint és akkor ez jelentené a behajtogatást... Mappákba csoportosítanám (Ctrl+C, Ctrl+V): szekrénybe velük! Cserét kérnék a tányérokon és edényeken (Ctrl+H): ÉTELMARADÉK csere CSILLOGÓ. Felkutatnám a porcicákat (Ctrl+F) és kidobnám vagy a kukába tenném (Del). A takarítás többi részét a vírusirtómra bíznám. A kukát-Lomtárat egy kattintással levinném és üres lenne.------- Az ÜRES HŰTŐt Insert-el átírnám TELIre... A SZENNYES RUHAt is TISZTAra...meg ÚJra, ha már itt járunk... A vacsorát beillesztéssel és sokszorosítással elkészíteném. Krumpli a lábasba, futtatnám...a husit is... aztán CROP-pal szeletelném... Ha kevés lenne a desszert majd, PhotoShop-pal kicsit nyúúújtanék rajta. A családot körlevéllel hívnám meg az asztalhoz. A hátteret a családi albumból választanám ki mögénk. Remélem a NatGeos cápaképek már nincsenek közötte... És ha elfogy a vacsora, de még mindig kérsz akkor Ctrl+V. Az alakom is PhotoShop-pal kezelném, nem kéne a pasimnak megnézni egy szőkét se, olyan lennék amilyen akarok...de az vajon én lennék tényleg? Lóg a bőröm, túl kerek a csípőm? Csak pár kattintás és feszes vagyok...más hajszín, szemszín, bőrszín...és a kocsira is ráférne egy kis átalakulás? PhotoShop a megoldás...Arcomról lefagy a mosoly, mikor gyerekem Justin Bieber hasonmásként érkezik a vacsoraasztalhoz... Az estét End-el zárnám, majd PgDn, és hibernálás reggelig... Utána a kávé alkalmazással bootol a rendszerem. Ha most lefagytál, akkor Ctrl+Alt+Del-lel nézd meg mivan... Temegnemszólszhogy elfelejtettemlenyomni Ctrl+S??? Most kezdhetem elölről a napot!?!

SZAKÍTÓ LEVÉL

Én nem kergetek tündérmeséket... régóta nem hiszek az ilyesmiben. Azóta nem, mióta az az ember aki a világot jelentette nekem a saját két kezeim között halt meg.------ Azóta tudom, hogy az élet szenvedés. Amint történik velem egy jó dolog, várom, hogy jöjjön a rossz is. Átlátom az élet misztériumát. Soha, soha egy másodpercig nem fordult az meg a fejemben, hogy Te meg én... Ugyan már... mégis milyen alapon? Felállítottuk a feltételeinket, még akkor is, ha nem beszéltük meg azokat. Nem számítottam veled kapcsolatban semmi intimitásra vagy érzelmekre. Nem vártam olyat, hogy majd ülünk az ágyon, és észrevesszük, hogy összefonódott az életünk... A lányok szeretik a rosszfiúkat, de a jófiúkhoz mennek hozzá----- Érted mit akarok mondani? Te olyan vagy, aki egy legyintéssel elintézi a nőt, aki lehet, hogy soha nem is jelentett neki semmit sem, vagy csak azt hitted, hogy jelent valamit. Nekem olyan férfi kell, aki robban, ha azt hiszi, hogy elveszíthet, és te nem ilyen vagy. Pont ezért nem gondoltam soha arra, hogy mi lenne ha... Soha, egy másodpercig se.------- Én nem várom, hogy elhidd, hogy megemészd, amit írtam. Én azt várom, hogy ne okozzon ez kettőnk között gondot, problémát. Én tudok úgy tenni, mintha mi sem történt volna... nem akarlak gyűlölni, és nem akarom, hogy gyűlölj. Igazából soha nem tudtalak hova tenni. Mert egy szimpla férfinál többet jelentesz nekem, többet egy kollégánál is, de kevesebbet egy barátnál. Na akkor hogy is van ez? Ugye milyen rohadt bonyolult? És az, hogy úgy gondoltad, hogy én akarok valamit, és emiatt lelépsz. Nem gondolod, hogy van ebben némi női fifika is? Amit írtam pont ezért írtam, hogy megtántorodj, hogy hátrább lépj, mert soha egy másodpercig nem bántam meg a veled töltött órákat, sőt őszintén mondom, hogy életem legjobb döntése volt engedni neked.------- De mégis... legbelül egy kicsit felemésztett az idő múlásával. Először hihetetlenül boldog voltam. A fellegekben jártam, aztán ránéztem arra a férfira, aki mellettem áll, aki mellett kelek és fekszek minden egyes nap... és rájöttem, hogy mit is tettem vele, ahogy rám néz, na az az igazi szerelem, és én megcsaltam veled. De mondom, nem bántam meg, azt nem bántam meg, hogy lefeküdtem veled, mert többet kaptam tőled szexuálisan az alatt a pár alkalom és pár óra alatt mint őtőle hosszú évek alatt. Azt bántam meg, hogy becsaptam azt a férfit, akinek én fontosabb vagyok a világon bárkinél. És mégis... ha jönnél, és kérnél én megtenném újra, újra és újra... pedig tudom, hogy nem lehet. Veled jöttem rá arra, hogy az édes keserű is lehet.-------- Néha úgy marja a lelkemet ez a titok, hogy szabályszerűen égeti az egész bensőm. Elmondanám, világba, szélbe kiabálnám, de nem merem... mert az ember gyarló, ítélkezik. S mi marad nekem? A halk kétségbeesés. S mégis, megtenném újra, és újra, és újra... mert jó. Annyira jó, hogy az már fáj. Veled hátat fordítanék a hazugságnak, a titkoknak. De minden titok kiderül egyszer, s akkor fog egy hatalmasat fordulni velem a világ. Én azt kívánom Neked, hogy találd meg végre azt a nőt, aki a világot jelenti Neked, akiért meg tudnál őrülni, akiért képes lennél felégetni magad mögött mindent, mindent, amit eddig felépítettél. Jó légy, és ne haragudj rám, jelentsek Neked most is legalább annyit, mint amennyit akkor jelentettem, amikor még nem kaptál meg.

A KIS TÜNDÉR

A FOTÓT A FACE BOOK OLDALÁN TALÁLTAM MEG,A KILÁNY EGY LAKODALOMBAN VAN.EGY CSODÁLATOS KIS TEREMTMÉNY,ABBAN A GYÖNYÖRŰ KIS RUHÁBAN.NAGYON SZÉP A FEJDISZE,Ő EGY KIS ANGYALKA.

VÁLOGATÁSOM JAKOB GUREVITCH

BEST OF SANZONS

SZÁLLODAI TITOK.

Szállodai titkok: Szerelmem meglepetése, ami mindent megváltoztatott-- A történetem tegnap egy váratlan fordulattal kezdődött. A szeretőmmel éppen egy szállodába tartottunk, amikor a bejáratnál észrevettem az apósom autóját. Egy pillanat alatt eluralkodott rajtam a pánik, hiszen nem voltam felkészülve arra, hogy találkozzak vele ilyen helyzetben. Mivel biztos voltam benne, hogy ha meglát, nem úszom meg könnyen, azonnal elmagyaráztam a szeretőmnek, hogy ma nem lesz semmi, és hogy inkább kerüljük el a bajt.------ Ő csalódottan bólintott, és elment. Miután ő távozott, a frusztrációm hatására az első dolgom volt, hogy dühösen nekimentem a szálloda tükrének, és összetörtem mindkét darabot. Teljesen kiborultam, de tudtam, hogy valamit ki kell adnom magamból. Egy órával később hazamentem, próbáltam lenyugodni, de valahogy még mindig nem tudtam elengedni a helyzetet. Másnap elmentem hozzá, hogy megpróbáljak némi humort csempészni a történetbe, és együtt nevessünk a dologban. A férfi, akivel találkoztam, a tegnapi események után már nem volt olyan vidám. Mivel nem tudtam megállni, rákérdeztem: “Mi van veled? Olyan, mintha mérges lennél.” Erre ő csak válaszolt, és a hangja egyre keményebbé vált: “Hogyan ne lennék mérges? Tegnap…”----- Én azonban nem értettem, hogy mi a probléma, és próbáltam enyhíteni a helyzetet, de a düh és a csalódottság teljesen eluralkodott rajta. Végül rájöttem, hogy talán mégsem volt jó ötlet humorral enyhíteni a helyzetet. Aztán mindketten csöndben ültünk, próbálva feldolgozni a tegnapi történteket, de az is biztos, hogy nem leszünk már ugyanazok a személyek, mint akik tegnap reggel voltunk.

ÉRZELMEK VIHARÁBAN

Úgy szeretlek, mint a legszebb álmom, s tudom te vagy a boldogságom, itt élsz a szívemben legbelül. Jó volna mindig hozzád bújni, a szemed tüzében elégni, mindig így legyen, hogy érezhesselek. Talán hogyha nem lennél már én sem léteznék, szemedbe nézek és látom, miénk a nap, a hold, az ég. Veled leszek boldog, amíg élek, tudom azt, hogy nem kell senki más, amíg élek én vigyázok rád.------- Többször foglak átölelni téged, nem akarok élni nélküled, nálam jobban senki nem szeret . El többé én már nem engedlek ,megtaláltam boldog szíved, maradj mindig mellettem. Veled leszek boldog, amíg élek,tudom azt,hogy nem kell senki más, hisz amíg élek én vigyázok rád,Te meg ugye Rám.

ALBANO ROMINA POWER-LIBERTA

A FRANCIA NYELV GYÖNYÖRŰ,A SANZONOK CSODÁSAK.J'ADORE LES CHANSONS FRANÇAISES, ELLES SONT MERVEILLEUSES. LA LANGUE FRANÇAISE EST MERVEILLEUSE, JE L'ADORE. LEURS CLIPS SONT MAGNIFIQUES. PARIS EST MERVEILLEUX AVEC LA TOUR EIFFEL, J'ADORE PARLER FRANÇAIS.

Búcsú Mikaylától a rókák védelmezőjétől.

Búcsú Mikaylától a rókák védelmezőjétől 🖤 Felfoghatatlan és szívszorító, hogy búcsút kell vennünk attól az embertől, aki annyi ártatlan életnek adott második esélyt. Mikayla Raines, a Save A Fox Rescue alapítója, elment. Nem baleset, nem betegség vitte el. Az emberek kegyetlensége.-------- Ez a fiatal nő nem luxusban élt, nem elismertséget hajszolt. Nap mint nap a mentett állatokért kelt fel, rókákat, macskákat, mosómedvéket ölelt, ápolt, tanított újra bízni. És közben elviselte az irigyek, rosszindulatú kommentelők, hazugok és zaklatók támadását, akik sokszor az állatvédelem álarca mögé bújva üldözték őt halálba------ Mikayla nem volt tökéletes, de őszinte volt, nyílt szívű, és végtelenül tiszta lelkű. Hónapokon, éveken át tűrte a lelki terrort, aminek végül már nem tudott ellenállni.Aki zaklatta őt, aki nevette, aki hazugságot terjesztett róla gondolkodjon el, mit ér egy megosztás, egy célozgatás, egy pletyka. Mert valaki életébe került…. Mikayla, mi itt maradunk veled a szívünkben. A munkád örök, a neved emlék, a szereteted láng, amit nem lehet eloltani.------ A rókákért, az állatokért, és most már érted is folytatjuk…. NYUGODJ BÉKÉBEN,EGY ANGYAL VOLTÁL...EGY ANGYAL LETTÉL. 🌹🦊🖤

EMBEREK AZ ÉLET EGY SZAKASZÁN.

Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan.------ Elég ha tudjuk, hogy Ő a világon van.., gondolhatunk rá... Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek.----- Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele.----- Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a barátság láthatatlan szövedékével.----- Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.

A LÉLEKÉ A LEGNAGYOBB FÁJDALOM

Egyszer megkérdezték tőlem, hogy mi volt a legnagyobb fájdalom, amit valaha átéltem. – A léleké – feleltem.--- A fájdalom, amit senki sem lát, amit senki sem ért, az az, ami miatt az emberek gyakran nem hisznek neked. Ez az a fájdalom, amit sokan eltúlzottnak ítélnek, amire nincs gyógymód. Belülről felemészt, de életben hagy, és arra kényszerít, hogy tovább szenvedj.------ Ha a lélek megsebesül, a fájdalom soha nem múlik el teljesen: ott marad, lappangóan, készen arra, hogy feltámadjon. És még ha telik is az idő, és azt hiszed, hogy meggyógyultál, egy egyszerű emlék elég ahhoz, hogy újra feltépje a sebet, és újra vérezni kezdjen.

A KICSINYEIVEL KIDOBOTT MACSKA(SZÜRKE LETT A NEVE)

A macska, aki már kész volt éhen, hidegben, sértettségben és értetlenségben meghalni, hogyan éljen most tovább, hirtelen valami kicsit és meleget érzett magánál, az oldalán… Egyszerűen kitették az ajtón… Tíz év együttélés után azokkal az emberekkel, akiket a családjának tartott. Kiderült, hogy a újszülöttnek esetleg allergiája lehet a szőrre. Ez a bizonytalan „esetleg” döntötte el az egész sorsát. A macskát, aki már tíz éves volt, senki sem akarta magához venni. Így a férfi, anélkül hogy sokat gondolkodott volna vagy más megoldást keresett volna, egyszerűen kimentette az utcára a hideg tél közepén. Nem messzire, csak a szomszéd ház udvarába. Tökéletesen tudta, hogy a régi macska a hóban és a fagyban nem fog visszatalálni. És az is világos volt, hogy reggelig talán már meg sem éri. Egyszerű számítás volt – hideg logika, semmi együttérzés.--------- Így ért volna véget minden. De ezúttal közbelépett a sors. A macska, aki már felkészült a megfagyásra, éhesen és elhagyatva, hirtelen megérezte, hogy valami mozog mellette. Valami meleg és apró. Erőt gyűjtve felemelte a fejét. Két apró szőrgombócot látott. Két kismacskát, akik egymáshoz bújtak, és könyörgő, reményteli szemekkel néztek rá. „Tényleg még békésen meghalni sem hagynak…” – gondolta keserűen. Őket a két kicsit is kidobták a fagyba. Hogy miért – azt nem tudni. De most élet-halál kérdés állt előtte. Ha ő feladja és meghal, ezek a kicsik sem maradnak életben. Egyszerűen megfagynak majd a teste mellett. Szürke mozgatni kezdte dermedtté vált mancsait, hogy visszahozza nekik a meleget. Közelebb húzta magához a kicsiket, hozzábújt, és nyalogatni kezdte őket, ahogy egykor az anyjuk tette. Ők az egyetlen megmentőjüknek néztek rá. Mint egy anyára. Mint egy csodára. „No, ezt is megúsztam…” – gondolta végzetesen.------ A gyomra görcsbe rándult az éhségtől. Ha neki ennyire rosszul volt, mit mondhatott akkor a kicsikről? Felállt, és elindult a szeméttárolók felé – onnan jött az ételszag. Nehézkesen kihámozott fagyott fasírtdarabokat és belsőségek maradékát, majd odahozta az ételt a kicsiknek. Ők rögtön rávetették magukat, Szürke pedig megette a maradékot. A kismacskák hozzábújtak, doromboltak és elaludtak, az orrukat dörgölve hozzá. Elbóbiskolt… majd egy kiáltásra ébredt: – Anyu! Apu! Gyere! Itt egy macska a kicsikkel!------- Szürke félig kinyitotta a szemét, és iróniával gondolta: „Macska… persze.” De a kislány nem hiába kiabált. Néhány perc múlva visszajött – kezében egy ételszagú zacskóval és egy régi, de meleg, puha takaróval. Most már nem a hóban feküdtek, hanem egy meleg rongyon. És ez még csak a kezdet volt. Egy óra múlva újra jött – már az apjával.------- Az apa egy furcsa szerkezetet cipelt, ami egy kennelre hasonlított, régi bútorokból összerakva. A homlokzatán piros festékkel ez állt: „NE NYÚLJ HOZZÁ. NE RUGD MEG. NE BÁNTSD. ETETÜNK. LAKÁS 22.” Egész este csöngettek az ajtójukon. A szomszéd házakból emberek hoztak ételt, konzervpástétomot, maradék ebédet – mindazt, ami most már az utcán élőknek szólt. Másnap az apa és a lánya hoztak ebédet. Annyi mindent, hogy a kismacskák annyira jóllaktak, hogy meg sem értek Szürkéhez, útközben elaludtak.-------- Harmadik nap, amikor a család hazafelé tartott, a kismacskák örömteli nyávogással odarohantak a kislányhoz. Szürke kimászott a kuckóból, ásított, és leült a bejárat elé. Nem sietett az emberekhez odamenni. Túl friss volt még a hátulütők emléke. – Anya – mondta a kislány – etetnünk kell az anyjukat is. Biztos éhes. – Megeszi magától – válaszolta a nő. – Ő már felnőtt macska. Miért aggódsz ennyire? – Milyen macska? – csodálkozott az apa. – Itt nincs semmiféle macska. – Megőrültél? – tört ki a feleség. – Ott van! Ő az anyjuk! Melegíti, nyalogatja őket! – De ez kandúr – mondta nyugodtan a férfi. – Nézd meg jobban! Az arca nem macskás, a hasa pedig nem szoptat. A nő először nézte meg igazán Szürkét. Leguggolt, óvatosan végigsimított a testen. A macska elégedetlenül megmozdult, ránézett, de nem menekült el.-------- – Istenem… – suttogta a nő. – Szóval te… kandúr vagy? „Persze, hogy kandúr” – gondolta Szürke iróniával. – Vagyis egész idő alatt nem a saját kölykeidet gondozod? Szürke nem reagált. Mit számít nekem a meglepetésük? Csak nézte, ahogy a kislány foglalkozik a kiscicákkal, és remélte: talán elviszi őket… És ő végre nyugodtan eltűnhet. Megfagyhat, elfelejthet mindent, eltűnhet. De úgy tűnik, a sors ismét máshogy döntött. A nő nem ment el. Sírt. – Anya – mondta a lány, szorosan magához ölelve a kicsiket – ő bizony házimacska. Látszik rajta. Nemrég dobták ki. – Hóba és fagyba – tette hozzá az apa. – Remélték, hogy nem éli túl. De ő… elhalasztotta a végét, hogy másokat megmentsen. – Szándékosan? – zokogta az anya. – Szándékosan akarsz engem megölni?--------- – Csak azt mondom, ahogy van – vont vállat az apa. Ekkor a nő felemelte Szürkét, és magához szorította. Ő megdöbbent. Kitörni? Igen. De csak nyávogott és dorombolt. Maga sem értette, miért. Zavarodottan elhallgatott, várva, mi lesz a vége.-------- Az lett, hogy fürdetés következett. Meleg vízben, szappanillattal. Szörnyülködött, vonyított, próbált kiszabadulni. A kislány és az anya azonban gyengéd szavakkal fürdették. Aztán törölköző, majd kanapé. Letette magát, és komoran nézett a nőre. „Na, itt vagy – gondolta. – Mos, simogat… Megszegi a függetlenségemet! Jó, alszom egyet, eszem, aztán megmutatom, ki a főnök itt.”------- A megfürdetett és jóllakott kiscicák felugrottak a kanapéjára, odabújtak hozzá, és elaludtak. – Hős vagy, nagy macska – mondta a nő, simogatva őt. – Nem minden ember tenne így. „Csak olajat önt a tűzre…” – gondolta, de hirtelen dorombolni kezdett. A kislány nevetett. „Talán mégsem kapok karmot… Olyan rendesnek tűnik” – gondolta Szürke, becsukva a szemét. Magához szorította a kicsiket, elkezdte nyalogatni őket. A nő ismét sírni kezdett.-------- „Furák ezek az emberek – töprengett. – Néha sírnak, fürdetnek, mentenek. Talán megbánja.” Elaludt, átölelve a kicsiket, anélkül, hogy sejtette volna, igaza volt. Ő volt az, aki eredetileg ellenezte, hogy elvigyék a macskát a kölykeivel. Ezért építették a férj és a lány a kuckót. Szürke és a kicsik aludtak. Mellette állt hárman – apa, anya és a kislány – és nézték a megmentőt, aki nem hagyta el az idegeneket.------- – De mi elvittük őket, ugye? – kérdezte halkan a kislány. – Igen, elvittük őket – válaszolták a szülők. Csak valahogy nem akarták tovább beszélni. Talán azért, mert a kérdésre adott válasz nem is olyan egyszerű.

LELKEK,KIK VÁRTÁK EGYMÁST

Lelkek, kik várták egymást . Nem siettünk. Csak vártunk. Talán időkön, életeken, álmokon át. Nem tudtuk a nevet, sem az arcot, de a lélek emlékezett. Mindvégig. Valahol mélyen már ismertük egymást. Talán barátként, talán szeretőként, vagy csupán csöndes szövetségesként akik a csillagok alatt egymásra esküdtek.------- A mikor eljött az idő, nem volt kérdés. Csak a felismerés. Mint két láng, mely külön égett, de most végleg összeolvad. Ez már több mint kötelék. Szentséges, láthatatlan de elszakíthatatlan. Nem véletlen vagy itt. Nem véletlen vagy velem. A sors csak kivárt. A lelkek pedig döntöttek .

NICE VIDEÓ VÁLOGATÁSOM

ÉLETÜNK VONATA

Születéskor felszállunk a vonatra és találkozunk a szüleinkkel. És hisszük, hogy mindig velünk fognak utazni. Mégis egy állomáson a szüleink leszállnak a vonatról, magunkra hagyva minket, hogy folytassuk az utunkat... Ahogy telik az idő- Mások is felszállnak a vonatra, és fontosak lesznek: testvéreink, barátaink, gyermekeink, unokáink, életünk szerelme is.--------- Sokan fognak leszállni (még életünk szerelme is), kisebb nagyobb űrt hagyva maguk után.

Mások olyan visszafogottak lesznek, hogy nem fogjuk észrevenni, hogy elhagyták a helyüket. Ez a vonatút tele lesz örömökkel, bánatokkal, elvárásokkal, új beköszönőkkel, viszontlátásokkal és istenveledekkel. A siker az, ha jó kapcsolatot ápolsz az összes utassal úgy, hogy a legjobbat adod magadból.------- Nem tudjuk, melyik állomáson szállunk le. Élj hát boldogan, szeress és bocsáss meg! Ezt azért fontos megtenni, mert amikor leszállunk a vonatról, csak szép emlékeket hagyjunk azoknak, akik folytatják útjukat... Örüljünk annak, amink van, és köszönjük az égnek ezt a fantasztikus utazást. Továbbá köszönöm, hogy utas voltál a vonatomon. És ha le kell szállnom a következő állomáson, örülök, hogy hosszú utat tettem meg veled!

AMIKOR A SZERETET FÁJ

Amikor a szeretet fáj: Egy anya gondolatai a kihasználásról és az elfogadásról. A jó édesanya,édesapa mindig HISZ a gyermekében,mert önzetlenül szereti,sajnos sokszor, talán sokkal jobban hisz benne,mint amennyire a gyermeke hisz önmagában. Édesanyaként az ember azt hiszi, felkészült mindenre. Az álmatlan éjszakákra, a hisztikre, a kamaszkori viharokra. Aztán jön egy olyan időszak, amikor rájössz, hogy vannak dolgok, amikre egyszerűen nem lehet felkészülni. Amikor a szíved szakad meg, látva, hogy a gyermeked, akit a tenyereden hordoztál, hogyan taszítja el magától a segítséget, és hogyan vádol téged mindenért. Mikor a jószándék falakba ütközik.------- Mindannyian azt akarjuk, hogy a gyerekeink boldogok és sikeresek legyenek. Én is ebben a szellemben neveltem a gyermekemet. Hittem benne, jobban, mint ő saját magában. Azt gondoltam, a feltétel nélküli szeretet és támogatás elegendő ahhoz, hogy megtalálja a helyét a világban. De aztán jött a lázadó korszak, ami soha nem látott méreteket öltött. A tanácsok süket fülekre találtak, a jóindulatú figyelmeztetések ellenségeskedéssé fajultak. Lassan ráébredtem, hogy minden erőfeszítésünk, a párommal közös munkánk, csupán arra szolgál, hogy a gyermekünk kihasználja.--------- Az önsorsrontó út és a bűnbakkeresés Látni, ahogy valaki önsorsrontó útra téved, a legfájdalmasabb tapasztalat egy szülő számára. Az ember megpróbálja megmenteni, fogni a kezét, de ő csak taszít el. És ami a legrosszabb: amikor szembesíted a felelőtlen, meggondolatlan döntéseivel, amelyek az önpusztításhoz vezetnek, te leszel a hibás. Én lettem az, akit mindenért vádol. „Senki sem ért meg! Ti vagytok a hülyék! Én vagyok az áldozat!” – visszhangozták ezek a mondatok a fejünkben, miközben ő maga soha egy pillanatra sem vállalt felelősséget a tetteiért. A világ volt a hibás, és mi, a szülei, akik a legtöbbet akartuk neki. A kihasználás csapdája: Hogyan törhet tönkre a jóhiszeműség? Sok anya van hasonló helyzetben. A jó szív, a feltétlen hit a gyermekben – ezek azok az érzések, amik sajnos könnyen kihasználhatóvá tesznek minket. Amikor valaki a szeretetet gyengeségnek tekinti, és gátlástalanul manipulál, az ember tönkremegy. A lelki terhek, az állandó aggodalom, a remény és a csalódás hullámvasútja felemészti az embert. Lassan elhiszed, hogy tényleg te vagy a rossz szülő, te hibáztál. Sajnos, a jelenség nem ritka: sok gyermek még 40-50-60 évesen is a szülői házban él, mert az élete egy végtelen buli, felelőtlenségbe fúlt, és a szülők nyugdíjával is szinte ő rendelkezik. Láttam a munkám során számtalan édesanyát, akik belebetegedtek ebbe a helyzetbe, akiknek az élete a gyermekük problémái körül forgott, akik a végkimerülés szélén álltak a folytonos aggódás és a kihasználás miatt. A kölcsönös odafigyelés hiánya---------- Megtanulni elengedni, erőt gyűjteni és megbocsátani Nehéz elfogadni, hogy néha, bármennyire is szeretjük a gyermekünket, el kell engednünk a kezét. Hogy néha hagynunk kell, hogy megtapasztalja a saját döntéseinek következményeit. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük, hanem azt, hogy felismerjük: a mi mentális és fizikai egészségünk is fontos. Meg kell tanulnunk meghúzni a határokat, és megvédeni magunkat a manipulációtól és a kihasználástól. A jóhiszeműség nem egyenlő a naivitással.------- És ami talán a legfontosabb a gyógyuláshoz: a megbocsátás. Megbocsátani magunknak, hogy hittünk, hogy szerettünk, hogy hibáztunk. Megbocsátani a gyermekünknek, nem azért, mert amit tesz, rendben van, hanem azért, hogy felszabadítsuk magunkat a harag és a csalódottság súlya alól. Ahogy sok édesanyával találkoztam, tudom, a megbocsátás az első lépés ahhoz, hogy a szívünk meggyógyulhasson, és visszanyerjük a békénket.------ Talán egyszer, amikor majd maga is megtapasztalja a felelősség súlyát, rájön, hogy a szülei nem az ellenségei voltak, hanem azok, akik a legjobbat akarták neki. Addig pedig nekünk, anyáknak, akik hasonló cipőben járunk, össze kell tartanunk, és erőt kell merítenünk egymás történeteiből. Mert nem vagyunk egyedül.