I STILL FEEL IT

MÉG ÉRZEM Még érzem... Még érzem a párnámon illatod... ennyi csak... amit a végtelennek hitt idő itt hagyott! Mentél is, maradtál is volna, de az élet rövid és ostoba... ...és mosolyod bekeretezte a vonat ablaka, s örök emlékként lézerrel "bemarta"... mint egy furcsa festményt, varázslatos festékkel, mely halványul majd idővel.------- Tükörkép vagy nekem... önmagam látom benned! Pont azt, ami vagyok! A tökéletlenül tökéletes Embert... minden hibájával, gyarlóságával, ahogy saját csatáját vívja az életével, testének, lelkének összes fájdalmával, és minden félelmével...------- Kár, hogy a végtelennek hitt idő végesnek hatott... de én érzem, még mindig érzem párnámon illatod!