AZ ÉN LILA AKÁC KÖZÖM....

Tökéletes az életem. 46 éves vagyok, viszonylag egészséges, férj, gyerekek, a legidősebb 22, a legkisebb 13 éves, szép kertes ház, kocsi, munkahely. És ekkor jön a Hófehérke almája, kívül szép piros, csillog belül pedig: romlott. Ennyi emberrel körülvéve magányos és tehetetlen vagyok, elrontottam valamit, de nagyon, és ez az, ami csak sodor magával, pillanatnyi problémákat oldottam meg csupán, az igazi akadályokat pedig levertem. 15 évvel ezelőtt, mikor a harmadik gyermekemet megszültem, az édesapám elhozta hozzánk segíteni az 58 éves édesanyámat. Az első születésekor egyetemista voltam, anyukám aktívan dolgozott, a férjemen kívül, aki akkoriban kezdett dolgozni, segítségem nem volt. Nem is kell erre számítani, mert mindenki maga alakítja az életét, tehát csináltam a dolgom, tanultam, szoptattam, vizsgáztam, végeztem a házimunkát, esténként a férjem besegített, a szüleim anyagilag támogattak. A diplomaosztómon újra terhes voltam, dolgoztam fél évet, majd szültem, ekkor jött az anyagi segítség mellé két hét az anyukámtól. Kicsit könnyebb volt az a pár nap, ezt követően éltem a két éves kicsivel és az újszülött babával a kismamák megszokott életét egy évig, ekkor visszamentem dolgozni, de lelkes voltam, az éjszakai műszakokat is meg tudtuk oldani. Az volt életem legboldogabb időszaka, nehéz volt, de igazán jó. Öt év telt el így, ekkor újra terhes lettem, a szüléssel együtt megkaptam az édesanyámat is. Két hét elteltével szeretett volna haza menni az édesapámhoz, aki ezt nem engedte, tehát maradt, azt gondoltam, mindjárt itt a Szilveszter, januárban majd elviszi az anyukámat. Nem így történt, kijelentette, ha haza megy, akkor ő költözik hozzánk. Persze ez teljesen lehetetlen volt, mivel az édesanyám maga is segítségre szorult, súlyosan elhízott volt, cukorbeteg, nem látott túl jól, de még tudott olvasni és kötni, elfoglalta magát, nem tudott közlekedni az utcán, séta, tömegközlekedés, bevásárlás, ügyintézés kizárva, a lakásban elmozgott nehézkesen, főzni még tudott és imádott is, de mindent oda kellett vinni az asztalhoz és ülve csinálgatta meg, mosogatás, takarítás nem ment. Ezeket a dolgokat én csináltam meg és ekkortól hetente egyszer jött segítségem a takarításhoz. Tulajdonképpen én és a családom kaptuk meg az apukámtól a feladatot, amit ő már nem akart 65 évesen tovább folytatni: az anyukámat segíteni, kiszolgálni. Közben megszületett a negyedik gyermekem is, sajnos ő nem volt teljesen egészséges, a szívével volt probléma, de sikeres beavatkozás után meggyógyult. Amikor kiderült a probléma, kértem édesapámat vigye haza, legalább átmenetileg édesanyámat, mert ez most túl sok nekünk. Ő nemet mondott. Három hónapos volt legkisebb gyermekem, amikor beteg lettem (szívizomgyulladás), jártányi erőm se volt, sajnos a férjem se hitte el, hogy nem vagyok jól, későn fordultam orvoshoz, az édesapámat újra kértem, vigye haza anyukámat, ekkor is elutasított. Ebből a betegségből szívritmuszavarom maradt vissza, ami megkeseríti azóta is az életemet, bár már elfogadtam és talán tudok vele élni, nem lázadozom rögtön, amikor rosszul vagyok, hanem próbálom a nyugalmat magamra erőltetve kivárni a rosszullét végét és tovább folytatni az életem. 10 évig maradt nálunk anyukám, közben kétszer volt vérmérgezése, leállt a veséje, dialízisre szorult, én pedig szépen felőrlődtem lelkileg, a családi teendők és az anyukám betegsége, lelki problémái között, mert ő azt nem tudta feldolgozni, hogy az apukám elfordult tőle. Depressziója egyre súlyosabb lett. Kezdetben diétásan főztem neki, de éjjelente míg tudott járni megette a "maradékot", feladtam ezt a törekvésemet. Egyre rosszabb lett az állapota, ha elmentünk vendégségbe, mindig attól rettegtem, hogy valami baj történik, nem ok nélkül. Többször elesett, elájult, bokája eltört, térdét tönkre tette az elhízás, csak járókerettel tudott járni. Nagyon szeretem a vízpartot, a hegyeket és a nyaralást és tulajdonképpen mi akkor voltunk egy család, mikor elutaztunk, évente kétszer egy-egy hétre, no meg azok az esetek, mikor anyukám kórházi kezelés alatt állt. Kicsit nyugodtabb volt itthon a légkör ilyenkor is, annak ellenére, hogy nagyon feszült voltam az aktuális betegségei miatt. Közben felnőttek a gyerekek, próbáltam itt is ott is megfelelni, a munkámat nem adtam fel, mert ott kiszámítható volt az élet, szeretem most is. Ha nem lett volna munkám, teljesen bediliztem volna. Ott persze senki sem sejt semmit abból, mit hogyan éltem meg itthon. Öt évvel ezelőtt teljes lelkiismeret-furdalás közepette szociális otthont kerestem. Anyukámnak. Nehezen, de beköltözött, nem éreztem jól magam a bőrömben, de az életem akkora fordulatot vett, hogy szinte el se hittem. Sokkal könnyebb lett minden, a háztartás, a gyerekek. Ő viszont nem érezte jól magát annak ellenére, hogy minden csütörtökön dialízis után hozzánk érkezett, majd vasárnap este vittük vissza, végre megoldódott így a felügyelete a nyaralások idejére is. Két évig így telt az idő, majd akkor újra elégedetlenné vált, mert szobatársat kapott, addig egyedül volt a szobában. Új helyet kerestünk, egyszemélyes apartmant találtunk egy városunkhoz közeli kis faluban. Itt átmenetileg konszolidálódott helyzet, de másfél évvel ezelőtt édesapám beteg lett, három hónapos kórházi kezelést követően meghalt. Naponta több alakalommal látogattam, beszélgettem vele, levegőztettem, és mint kiderült ez nagyon rosszul esett az anyukámnak. Én nem tudtam apukámtól elfordulni, annak ellenére sem, hogy kiderült, nem élt egyedül: élettársa volt. Anyuka onnan kezdve még szomorúbb, depressziósabb és elkeseredettebb lett. A temetésen se volt, mert ott volt az élettárs. Azóta még szomorúbban teltek a napjai, már hozzánk se volt kedve, nem tudtam semmivel kimozdítani ebből, próbáltam a múlt szép részeire emlékeztetni és mindent megadni, amire szüksége volt, de lelkileg csak egyre távolodtunk egymástól, ő nem értette miért nem szidom vele együtt apukámat, én pedig nem tudtam vele tartani ebben. Egyre többször fordult elő, hogy nem volt kedve jönni hozzánk a dialízis után, sőt még Húsvétkor sem. Magát is okolta azért, hogy ilyen keserű lett élete, majd három héttel ezelőtt szívinfarktust kapott, de hiába volt éppen akkor egy napja a kórházban és újraélesztették, szív-katéterezték, mindent megettek érte, nem sikerült megmenteni az életét. Nem tudtam rajta segíteni, csak asszisztáltam az élete utolsó tizenöt keserű évéhez, ami elromlott, nem tudott helyre jönni. Voltak boldog időszakai nálunk, de alapjában véve végig szomorú és csalódott volt az utóbbi tizenöt évben. Mellettem is elrohant ez a jó néhány év a huszonkét éves lányom semmire nem emlékszik, csak arra, hogy én ingerült, elfoglalt vagyok és kiabálok. Anyukaként és gyermekként is kudarcot vallottam. A munkámat talán feladhattam volna és házimunka átcsoportosításával több és nyugodtabb időt tudtam volna szánni a gyerekeimre is. A munkahelyem és munkám volt számomra nyugalom, a rend és tiszta viszonyok színhelye. Ott sose volt lelkiismeret-furdalásom, sok sikerélményben volt részem, ha nem lett volna, már rég összeomlottam volna. Valamit nem jól csináltam, nem tudom, mások hogyan csinálják. Sok ember gondozza a szüleit, oldja meg a problémáikat, nekem nem ment és most még a legfelnőttebb gyermekem is vádol. Hogyan lehet ebből a helyzetből felállni, kimászni? A férjem maga a csoda, kitartott mellettem, viszont a kapcsolatunkban nem érzem magam nőnek, anya vagyok és a szüleim gyermeke. A mindennapokban összeszedem magam, keresem a jó kedvet, meg is találom, még magamon is képes vagyok nevetni, akár ironikusan is. Mostanában sokat sírtam önmagamhoz képest, utána jó volt..... HELENA

MIÉRT KELLETT ÍGY TÖTRTÉNNIE?

A sztori a saját házasságom története. Nem várok megoldást, talán csak megértést. Akár hasznos is lehet valakinek. Egyszerűen csak szeretném kiírni magamból a fájdalmat és a dühöt. Nincs senki akivel megoszthatnám mindezt. Csak remélem, hogy a férjem soha nem tudja meg. Miért kellett így történnie? Úgy kezdődött minden, mint a mesében. Három barátnő az érettségi után élvezni akarta az utolsó gyerekkori nyár minden percét. Júliusban lementünk a Balcsira. Bulik, pasik, miénk a világ! A 3. napon egy füredi partiban rám talált a szerelem. 27 éves, gyönyörű, hihetetlen gazdag és én kellek neki! Hajnalban a hajóján eszméltem fel, másnap együtt, este romantikus vacsi a nyaralójában, hihetetlen volt. Nem akartam elhinni, hogy ez velem történik meg! Aznap este az övé lettem. 19 évesen még hiszünk a mesében. Aztán eltelt a két hét, jönni kellett haza, nem akartam. Minden percet Gáborral töltöttem, erre vágytam csak. Itthon is találkozni akart, ha nem dolgozott, együtt voltunk. Anyukámnak is bemutattam, elájult tőle. Három héttel később gyakorlatilag odaköltöztem hozzá. Eltelt két hónap és gyűrűs menyasszony voltam, aki a fellegekben járt. A barátaimat elhanyagoltam, nem volt időm rájuk, meg akartam mutatni a szerelmemnek, hogy nálam jobbat nem talál. Mindent együtt csináltunk, amíg ő dolgozott én vártam és álmodoztam. Következő tavasszal összeházasodtunk. Gyönyörű esküvőnk volt, az USA-ban voltunk nászúton. Aztán haza jöttünk és megváltozott minden. Már a feleségem vagy, nem élhetsz úgy, mint egy liba! Gondolod kell rám is, amikor kimozdulsz, vagy beszélsz valakivel. A te barátaid nekünk már nem felelnek meg! Így nem jöhetsz ki az utcára, már nem lotyó vagy, hanem a feleségem!...stb Kicsit később már abba is beleszólt, hogy mit egyek, hogyan nézzek ki (megcsináltattam a mellem), hova mehetek, ha egyedül vagyok, kivel beszélhetek, beszélhetek-e egyáltalán. Én pedig szó nélkül tűrtem, ő volt az okosabb, a felnőtt, ő tudja mit lehet... Ostoba voltam és akkor még szerelmes. A bajok igazán akkor kezdődtek, amikor jött a gyerekkérdés. Én meg vártam volna, 20 évesen úgy gondoltam, van meg időm. Gábor pedig akarta, nagyon. Gyógyszert szedtem, megtiltotta. Titokban szedtem, megtalálta. Akkor kaptam az első pofont. Mert hazudtam neki, mert ócska vagyok, aki biztosan lefekszik bárkivel. Pedig akkor már csak a kertben voltam egyedül. Régen ki sem tehettem a lábam a házból. Összepakoltam pár ruhát és elmentem. Két hónapig könyörgött, én hülye meg hittem neki. Rossz napja volt, végül is valóban becsaptam... Hazamentem. Egy ideig úgy tűnt, valóban megbánta. Aztán ugyanúgy rátelepedett az életemre, mint előtte. Anyának már nem panaszkodtam, ő meg örült, hogy rendbe jött minden. Pár hónappal később már úgy éreztem, hogy ketrecbe zárva élek. Ha hisztiztem, balhé volt. Az utcáról szedett fel, egy senki vagyok nélküle, ezt annyit hallottam, hogy én is így éreztem. Sokszor és sokféleképpen bántott, én meg tűrtem. Magam sem tudom miért. Talán azért, mert hinni akartam, hogy szeret és értem teszi. Elvégre az első komoly kapcsolatom volt, még tapasztalatot sem szerezhettem. Aztán újra jött a gyerek. Még mindig nem akartam, de belementem. Majd minden más lesz! Az lett. Az első sikertelen hónapokban azért is kaptam, mert nem vagyok terhes. Naponta forgatta fel a lakást, gyanúsítgatott, hogy eldugom a gyógyszert. Nem talált. „Akkor meg egyszerűen még erre is alkalmatlan vagy!” Ha éppen jó napja volt, akkor meg azt duruzsolta, hogy minden gondunk oka, hogy még nem jött össze. Orvoshoz vitt, hetekig-hónapokig vizsgálgattak,vért vettek, néztek kívül-belül, fájdalmasan. Nincs semmi baj, csak várni kell. Az persze, fel sem merült, hogy akár lehetne nála is a gubanc. Csak én lehetek a selejtes. Természetesen addigra a vele töltött idő felőrölte a napra pontos mensimet. Volt, hogy hónapokig semmi, aztán meg havonta 2x jött meg. Két éve voltunk házasok, mire terhes lettem. A terhességem alatt valóban megváltozott. Olyan volt, mint azon a nyáron. Büszke volt a pocakomra, 8 hónaposan céges bulira kísértem, hogy lássa mindenki. Mire kitaláltam mit szeretnék, előteremtette. Akkor úgy éreztem, jól döntöttem, mert van még remény a boldog, közös életre. Szülés után 10 héttel kaptam újra az első pofont. Mert elhagyom magam, ilyen tramplival kell élnie, más már régen újra a régi, kínzom a babát, mert nincs tejem, de a szájába nyomom a műanyag mellem, erre is alkalmatlan vagyok, pedig erre egy állat is képes. Akkor már mentem volna, de hova? Anyukámnak is hazudtam, a külvilág fele álompár voltunk, ki hitt volna nekem? A kisfiunkat imádja-szereti, mindent megad neki. Ha el merek menni, elveszi a gyerekem. Gazdag, befolyásos, én meg egy nulla vagyok. Maradtam és azóta is élek. Vannak szabályok amiket betartok, a fiam miatt. Így nyugi van. Hogy meddig, nem tudom. Egyszer biztosan betelik a pohár megint és akkor boxzsák leszek. Pedig igyekszem alkalmazkodni. Már 46 kg vagyok megint. Megteszek bármit, megcsinálok bármit, igyekszem kitalálni a gondolatait is. Nem mindig sikerül, akkor inkább elbújok a házban. Nap mint nap félek, hogy felbosszantják a munkahelyén, hazafelé, akárhol. Ezért is írtam ezt a vallomást. Ki kell beszélnem magamból. Remélem, hogy egyszer talál valaki mást helyettem és elenged. Nekem már nincs erőm harcolni. Várok és rettegek, hogy mi lesz, ha hazaért. A napi rutin annyi lett, hogy várom, mikor mibe tud belekötni. Lányok! Ha fiatalon, gyerekként belemennétek egy hasonló kapcsolatba, ne tegyétek! Legyen az én poklom a rossz példa! Szállj ki, amíg van erőd, mert gyerekkel, depresszióval küzdve már neked sem lesz! 23 évesen eddig eljutni nem könnyű. Nekem sikerült. Ennyit elértem az életben. Ha újra kezdhetnem, több eszem lenne. NORANNA

IDŐJÁRÁS 2012 ŐSZ - TÉL..

Ilcsi Mama 2012. évi időjárás előrejelzése - ősz/tél Az előjelzésem - mint mindig: Népi megfigyelések, népi regulák alapján, és főleg - csillagászati szempontból - a „HOLD, mint a második fővilágosítónk” holdciklus fázisainak, figyelembe vételével, és nem utolsó sorban több évtizedes saját megfigyeléseim alapján készült. Szeptember FÖLDANYA hava. Gyümölcsérlelő. Jelmagyarázat: ● = Újhold Ď = első negyed (növekvő hold) O = holdtölte (telihold) © = Utolsó negyed (csökkenő hold) 8-án © 16-án ● 22-én Ď 30-án O Szeptember első hete is, szép őszi idővel indul, csupán a 4-6-ig lehet egy kis hőmérséklet visszaesésre számítani, ekkor többnyire fátyol felhőzet borítja az eget és a déli óráktól kezdődően már esőt hozó felhőzónák is kialakulhatnak. 7-től, két-három napos, markáns fronthatás az ország területét szinte kettéoszthatja. Nyugaton, rövid ideig tartó zápor - zivatar, míg Keleten szép őszi idő lehet. Azonban hamar tovaszállnak a felhők, és folytatódik a meleg „gyümölcsérlelő” szép őszi idő. 15-17 és 21-23-ig, lehet helyenként kevés eső, de a többi napokon, még mindig a szép őszi időn van a hangsúly szinte a hónap végéig. Október Magvető hava ● = Újhold Ď = első negyed (növekvő hold) O = holdtölte (telihold) © = Utolsó negyed (csökkenő hold) 8-án © 15-én ● 22-én Ď 29-én O Az október elején is, a meleg őszé a terep, csupán a reggelek csípősek kicsit, de a sok napsütés mellett, élvezhetjük a jó meleg napokat. 8-tól, éjjel kevés eső lehet, amely már hűsíti a levegőt. Párás-ködös reggelek jönnek, napközben pedig, borongós, napos napok váltogatják egymást. 16-tól, a reggeli ködfoltok felszállását követően, derengő-szűrt–napfényes időben lehet még mindig részünk. Talán még ránk köszönthet az igazi „Vénasszonyok nyara is”. 22-24-e, környékén a reggel hidegebb szeles napokat is hozhat, az alacsonyabban fekvő tájakra, de még mindig élvezhetjük a szép időt. 28-29-én ugyan fagyokra már lehet számítani, azonban még mindig - szinte a hónap végéig, A későőszi időt a „Napos” napok uralják. November ENYÉSZET hava. Telelő. Jelmagyarázat: ● = Újhold Ď = első negyed (növekvő hold) O = holdtölte (telihold) © = Utolsó negyed (csökkenő hold) 7-én © 13-án ● 20-án Ď 28-án O Még november első párnapjában is a reggeli-párás ködös reggeleket követően, napközben derengő – szűrt napfényes és napos - napoké a lehetőség. 6-tól, párás ködlecsapódás, zúzmaraképződés, csúszóssá teheti az utakat, amely nehezítheti a közlekedést is. Sőt a hegyekben a „Kékes-hegyen”, akár az első hó is leeshet ekkortájt. 11-től nyirkos, ködös, napok váltogatásával, ónos- szitálás mellett, szemcsés hóesés is lehetséges. 16-21-ig, az országban, néhány helyen, akár már havas-eső és havazás is lehetséges. 22-től, hideg, eleinte ködös, borongós majd napos- derengős, hideg időre van kilátás. 27-től, már a hónap végéig hűvös-szeles, szikrázó napsütés mellett, főleg az éjjeli órákban, havazás várható. December ÁLOM hava. Pihenő. Jelmagyarázat: ● = Újhold Ď = első negyed (növekvő hold) O = holdtölte (telihold) © = Utolsó negyed (csökkenő hold) 6-án © 13-án ● 20-án Ď 28-án O December első napjaiban, derengős, napos, szeles időre van kilátás. 4-től, sok helyütt, esőre - havas esőre, havazásra is felkészülhetünk. 12-től, borongós, kissé felhős, esővel, ónos-esővel kísért, napok jönnek. 18-22-ig, hideg, szeles idő jön előbb hóval, hódarával, majd zúzmarával. 23-tól derengős, párás-ködös napokkal telik az idő. Nem lesz friss hóeséses, ebben az időszakban. Amennyiben az előzőekben leesett hó megmard, csak akkor lesz fehér a karácsonyunk. 27-től, először havas eső, majd havazás várható, de a szikrázó napsütésben is részünk lehet, és ezzel búcsúzik tőlünk a 2012. „Ó” év. 2013. Újévnek éjszakáján, havazás lehet, január hó 5-én ©= Utolsó negyed (csökkenő hold) ideje lesz. sőt 6-tól, egyre többször lesznek hóeséssel tarkított napok. Majd 10-től, a borongós időt eső, havas eső követi és 17-től, már derengős napok mellett 2013. év januárja, kevés napsütéssel is megörvendeztet bennünket. A népi regula szerint, ha „Ha Új Év napján csillagos az ég csak akkor lesz rövid a tél”. A 2012. évi időjárás előrejelzést - Üdvözlettel és szeretettel ajándékként - küldöm mindenkinek: 7 X-en túli: Ilcsi Mama. Budapest. 2012. január. 7.

IZEK ÉS SZINEK VILÁGA

Ízek és színek világa Regeneráció: Válaszd ki Te melyik ízt és színt szereted és elolvashatod mely szervrendszered, hogyan működik! Piros, Bordó, Rózsaszín szín (Tűz elem) Keserű íz (Tűz elem) Sárga, Narancs, Barna szín (Föld elem) Édes íz (Föld elem) Fehér, Szürke, Világos színek (Fém elem) Erős, Fűszeres, Csípős, Magyaros ízek (Fém elem) Kék, Fekete, Sötét színek (Víz elem) Sós íz (Víz elem) Zöld szín (Fa elem) Savanyú íz (Fa elem) Minden szín és minden íz jelez szervezetünk jelenlegi állapotáról. A test elég intelligens ahhoz, hogy apró jelzésekkel tudassa velünk, mi az amire éppen szüksége lenne a saját öngyógyító folyamatainak létrehozásához. Jelzi, melyik ásványi anyagok lehetnek bennünk túlsúlyban, vagy éppen hiányban. Apró érzékelésekkel, odafigyeléssel és testünk, lelkünk harmonikus rezgésivel tudatában lehetünk szervezetünk tökéletes működésének. Mert akkor is tökéletes, ha éppen nem érezzük annak! A szervezet már akkor elkezdi öngyógyító képességét amikor tudatunk még csak észlelni kezdi. Tudatunkkal, erősítő pozitív gondolatokkal felgyorsíthatjuk testünk regenerációs képességét. Kutatások bizonyították, hogy a géneket megváltoztató molekulákat a saját gondolataink rezgései képesek átalakítani. Ez csodálatos! Tehát igenis érdemes odafigyelni lelkünk rezdüléseire, milyen színeket kívánunk az adott napon, érdemes odafigyelni ízérzékelésünkre, hogy milyen ízt és fűszereket kíván a szervezetünk. Ne hagyjuk ezt figyelmen kívül! Milyen csodálatos is lenne, ha biorezonanciás ruhákat gyártanának , ezeket könnyen beszerezhetnénk és auránk színének megfelelő ruhákban öltözhetnénk. De egy kis odafigyeléssel mi is jól megválogathatjuk „biorezonanciás ruhatárunkat” és egyszerű, olcsó, szép anyagokból összeállíthatjuk a velünk harmóniában rezgő öltözékünket.

Az ízek és a színek gyógyító, szabályozó és feltöltő hatással rendelkeznek életünkre. Jól tudjuk használni őket az ételeink elkészítésekor is. Eddig lehet, hogy nem tudatosan válogattuk össze a fűszereket és zöldségeket a salátáinkhoz. De ha tudatosan megvizsgálnánk az ételt megdöbbenve tapasztalnánk micsoda összhangot, energetizáló ételt teremtettünk a megfelelő színek és ízek összhatásával. Az ízek és színek szerepe egy 5000 éves ősi regenerációs filozófián alapszik. Tudományos tapasztalatokra és tényekre épül. A bizonyítékokat mindenki a saját maga testén és közérzetén érzékelheti. Érdemes kipróbálni. Minden színhez párosul egy íz és mindezekhez párosul egy-egy természeti elem, mely bolygónk szabályozásában és életünk fenntartásában játszik szerepet. Ezek az elemek kölcsönhatásban állnak egymással. SZAFFINA http://szaffinafuszerkonyhaja.blogspot.hu/p/izek-es-szinek-vilaga.html

AZ ebay...INTERNETES VÁSÁRLÁS.

Internetes vásárlás– Az ebay Vásárlás az eBay-en: tippek és tanácsok Ha rászántad magad, hogy belevágj egy külföldi internetes vásárlásba, az eBay hamar képbe kerül. Az eBay egy az egész világra kiterjedő, hatalmas eladói és vásárlói közösség. A lényeg, hogy olyan megbízható környezetet teremtsenek a felek számára, hogy bizalommal kereskedhessenek egymással, annak ellenére, hogy semmit sem tudnak a másikról és sokszor több ezer kilométer választja el őket. Az eBaynek több „nemzeti változata van”, a legnagyobb piactér az eBay.com, ami leginkább az amerikaiak és kanadaiak játszótere, de ez egyben a „globális” piac is. Ami még nekünk érdekes lehet, az a brit és a német eBay. eBay regisztráció Az eBay.com főoldalán a Register gombra kattintva egy egyszerű regisztrációs adatlapot kell kitöltened a szokásos kérdésekkel. Csak 18 éven felüliek regisztrálhatnak. Ne adj meg kamu e-mailcímet vagy telefonszámot (+36-tal vagy 0036-tal kezdd, utána jöhet a körzetszám és az összes többi), a te érdeked, hogy itt a lehető legpontosabban add meg az adataidat! Válassz felhasználónevet és jelszót. A regisztrációt e-mailben érvényesítheted: a megadott e-mail címre kapsz egy „confirmation code”-ot. Kattints a linkre a következő sorban és írd be a megfelelő mezőbe. Valamennyi nemzeti eBay-piactérre is beléphetsz ezzel a regisztrációddal. PayPal fizetés Ha végeztél az eBay regisztrációval, akkor a vásárláshoz azonnal szükséged lesz egy PayPal számla nyitására is. A PayPal egy egyszerűen kezelhető nemzetközi pénzügyi szolgáltatás, a lényege, hogy rajtuk keresztül bonyolódik a fizetés, így a vásárlónak nem kell kiadnia a bankkártyaszámát a kereskedőknek, sőt a Buyer Protection Program (Vásárlóvédelmi Program) keretében még a visszaélések ellen is védelmet élvez. A PayPal számla nyitása, fenntartása és használata a vásárlók számára ingyenes, a jutalékot és díjakat mindig az eladóktól vonják. A biztonságos internetes fizetési módokról (azon belül kiemelten a PayPal-ről). Böngészés és vásárlás Böngészni roppant könnyű, rögtön a fejlécben kereshetsz, vagy böngészhetsz kategóriák szerint. A cipőknél maradva, ha nem egy konkrét modellt keresel, hanem csak böngésznél, akkor a Clothing, Shoes & Accessories > Men’s Shoes vagy Women’s Shoes kategóriába kattints. Itt utána a bal oldali oszlopban szűkítheted tovább a méretre (US size), márkára (brand), típusra (style: általában az „athletic” és az „athletic inspried” érdekes), még színre és árkategóriára is szűrhetsz. Cipőben nem túl jellemző, de használtat (used) is lehet venni, persze sokkal több az új (sokszor NIB-nek, azaz „new in box”-nak nevezik). A My eBay gomb menüben követheted még a licitált, megvásárolt, és itt jelenik meg, ha valami esemény van (visszajelzést kell hagynod, leveled érkezett, stb.) és kedvencek funciót is betölti. Ha egy termék megtetszik, kattints a „Watch this item” gombra, ez bekerül a My eBay Watching listádba.

Az eBay-en könnyen megtalálod, amit keresel! Az eBayen vannak magánszemélyek és kereskedők (eBay stores). A magánszemélyek által meghirdetett aukciókon általában jobb árat csíphetsz el, de a kereskedők valószínűleg nagyobb tapasztalattal rendelkeznek a nemzetközi szállításban. De akárkiről is van szó, vásárolni ugyanúgy lehet: Aukció vagy fix ár? Ha megtetszik egy cipő, kattints rá a termékoldalhoz. Nagyon fontos körülmény, hogy az eladó aukcióként vagy fix áras termékként hirdette meg az árut. Mielőtt licitálnál/vásárolnál, minden fontos információt szerezz be a termékről (szállítás, állapot, méret, bármi), ha nincs ott az infó, kérdezd meg az eladót! Aukció esetén láthatod az aktuális árat, hányan licitáltak már az árura (Bid history: 0 és a sok között), és hogy mikor jár le az aukció. Ha beszállnál, akkor a „Place a bid” gombbal leadhatod ajánlatodat. Lehetőség van rá, hogy leadd a maximum árat (Your maximum bid), amit az árura szánsz (ezt csak te láthatod) és ha valaki más tesz egy ajánlatot, akkor az eBay rendszer azonnal és automatikusan egy egységgel (10 cent, 1 dollár, ez az eladó beállításaitól függ) felüllicitálja azt a nevedben, eddig a beállított maximum árig. Ne tévesszen meg a látszólagos nyugalom a licitálásban, ha még pár nap vagy óra van a licit lejártáig. Jellemző, hogy az utolsó percekben, másodpercekben aktivizálódnak az addig csendben lapuló „ellenfelek”, hogy az utolsó pillanatban lecsapjanak az árura. Ezért is jó, ha beállítod az automatikus licitet, mert a rendszer a másodperc törtrésze alatt reagál – míg ha manuálisan licitálsz, akkor pötyögnöd és kattintgatnod kell. Sokszor tényleg csak 1-2 másodpercen múlik, hogy kié lesz az áru! Fix ár esetén a „Buy it now” feliratot látod a termék mellett. Van olyan, hogy ez a licit lehetőség mellett van megadva, van, hogy csak ez a fix áras lehetőség aktív, lényeg: ha ezt az árat kicsengeted, akkor a licit azonnal lezárul és Tied a termék. . Van ennek még egy módozat, amit ritkábban látni, ez a „Buy it now or Best offer”. Itt lehetőséged van egy a fix árnál alacsonyabbal bepróbálkozni, ezt az eladó vagy elfogadja, elutasítja, esetleg alkudozni kezd (counter-offer).

Egy eBay aukció: Itt licitálhatsz, de azonnal meg is veheted magasabb áron. Mi az amire figyelni kell? Mielőtt leadnád az ajánlatodat, alaposan nézd meg a termék leírását (Description fül), illetve a szállítási feltételeket (Shipping and Payment fül). Itt kikalkulálhatod, hogy mennyi lesz a szállítási költség Magyarországra (válaszd ki Hungary-t a legördülő menüből). Ha az eladó nem „International Seller”, azaz „nemzetközi eladó” akkor itt csak USA/Canada lesz, ekkor sajnos te nem rúgsz labdába… Érdemes még rápillantani az eladóval való elégedettségre, ezt a jobb felső sarokban található dobozban név melletti számok, csillagok és százalékok jelzik. Ha 99%-nál rosszabb az arány, akkor érdemes megnézni, hogy ki adott negatív vagy semleges véleményt az eladónak (az eBay-en már a semleges (Neutral) vélemény is egyfajta negatív minősítést jelent). Ha nem tiszta valami, akkor a Contact Seller linkkel tehetsz fel kérdést az eladónak. Mi történik, ha megnyerted a terméket? A leadott licitek köteleznek téged és a megnyert terméket ki kell fizetned, ha nem akarod, hogy rövid úton eltávolítsanak az eBay-es közösségből. Már egyetlen negatív minősítés is elég lehet ahhoz, hogy ne álljanak veled szóba az eladók. Érdemes azonnal kifizetni a terméket, az „etikett” és szabályok szerint három napon belül kell. A fizetésről és a szállításról külön írások fognak készülni az elkövetkező hetekben. Értékelések Az eBay-nek nagyon fontos része, hogy az eladó és a vevő értékelik egymást. Miután kézhez kaptad az árut, adnod kell egy általános véleményt az ügyletről (Leave Feedback). Erről sose feledkezz meg, mert ez biztosítja, hogy az eBayezők tudják egymásról, hogy mennyire jó partnerek. Van pozitív, semleges (neutral) és negatív. Az utóbbi kettőt csak nagyon indokolt esetben add! Már a semleges is azt jelenti, hogy valamivel nem voltál megelégedve. Hagyhatsz még rövid szöveges értékelést és további négy területet (Mennyire volt a termék a leírásnak megfelelő, kommunikáció az eladóval, szállítás gyorsasága, szállítási díjak) csillagokkal értékelhetsz. eBay értékelések: Ha ilyeneket látsz, bizalommal vásárolhatsz! Reklamációk Természetesen az eBay-es vásárlás során is történhetnek problémák. A visszaküldésre vonatkozó feltételeket megtalálod minden áru leírásánál, de a magas költségek miatt ez általában nem éri meg. Az eBay arra bátorítja a felhasználókat, hogy elsősorban egymás között rendezzék a problémát, de ha valamit nem tudtok egymás között megbeszélni, akkor a Resolution Center-hez (Problémamegoldó Központ) lehet fordulni. Fontos tudni, hogy ez viszont nem hatóság, bíróság: az eszközök korlátozottak és a felek jóhiszeműségén alapul a dolog – ezért kell megnézni az elején, hogy kitől vásárolsz.

HOLDFÉNYESŐ..

Langyos este borult csendben a tóparti tájra, a Nap is elköltözött már egy nyugodt világra. Álomvilág elragadta, meleg ágyba bújik, sötétségtől takarót kér, azzal takarózik. A fénye már nem törik meg a tónak hűs vizén, ketten maradtunk a parton, a Hold fénye meg én. Ébrednek a csillagok is, fényük erősödik, csillagszóró-ruhájukat most magukra öltik. Varázslatos látvány mindez, a szemem káprázik, a sötétbe borult tájra Holdfényeső hullik. Az arcomat halkan, csendben feléje fordítom, Holdfényeső mossa könnyem, magamat kisírom. Tisztára mosott könnyeim lassan leperegnek, lelkem fehérbe öltözik, tiszta ruhát veszek. Holdfényeső alá bújok, Vele megtisztulok, s angyalszárnnyal repülnek a megtisztult mosolyok. Schmidt Károly Imre

KERESZTANYÁNAK LENNI

Nem vagyok anya - remélem, hogy majd leszek, de még nem vagyok. Nem tudom milyen meglátni a hőn áhított két csíkot a teszten, nem tudom milyen először meghallani a kicsi szíve dobogását, nem tudom milyen egy apró életet hordozni magamban, nem tudom milyen minden erőmet összeszedve világra hozni őt. Nem ismerem az anyaság érzését. Olvastam és hallottam már, hogy milyen, de nem éltem át. Viszont tudom milyen keresztanyának lenni, erről szeretnék írni nektek. Az unokahúgom meglepő hírrel állított be hozzánk. Odaszaladt édesanyámhoz, hozzábújt és azt mondta neki: „Mami, terhes vagyok. Mit csináljak?” Mivel egy futó kapcsolatból fogant a baba, sokat gondolkodott azon, hogy hogyan tovább, mihez kezdjen. Egyetlenegyszer talán még az is átfutott az agyán, hogy elvetesse, de szerintem komolyan sosem fontolgatta ezt. A mi családunk egy nagy és összetartó család, nem volt kérdés egy percig sem, hogy mindannyian egy emberként állunk mellé. Így is történt, és elkezdődött a „családi babavárás”. Néhány hét múlva unokahúgom megkérdezte páromtól és tőlem, hogy lennénk-e a keresztszülők? Gondolkodás nélkül mondtunk igent, és megtisztelve éreztük magunkat. Tudom, sokan azt mondják, hogy csak a pénz, az ajándékok miatt kérnek fel valakit keresztszülőnek, de ez nálunk fel sem merült. Mi nem álltunk/állunk valami fényesen anyagilag. A terhességet végigkísértem, jártam az unokahúgommal vizsgálatokra, támogattam a terheléses vércukor vizsgálatnál, ilyesmi. Éppen vizsgáztam aznap, mikor megmutatta magát a kisasszony az ultrahangon, emlékszem, majd kiugrottam a bőrömből, mikor jött az SMS, hogy kislány. Teltek a hónapok, aztán 2006. március 3-án, több mint 24 órás vajúdás után világra jött a keresztlányom, Regina. A nevét tulajdonképpen én választottam. Elmondhatatlan az a szeretet, amit az én kis keresztlányom iránt érzek. Igazából nem tudom megfogalmazni milyen, csak azt tudom, hogy nagyon erős kötődés. Nem találkozunk mindennap, de hetente legalább egyszer igen. Lehet, hogy vannak, akik ezt sokallják, de nekünk még nincs saját gyerekünk, és nagyon szeretjük őt. Ha valamilyen ünnep van, bizony megpróbálunk derekasan kitenni magunkért, de előfordult már az is, hogy pl. a születésnapjára csak valami apróságot tudtunk adni, és ő nem követelőzött, szóba se hozta. Tudja, hogy mennyire szeretjük, és ő is szeret minket. Olyan jó érzés, mikor találkozunk, és azonnal odarohan, ölel, ölel, és puszil. Nem vár semmit cserébe, még egy puszit sem, csak szeret. Most négy éves, és nagyon okos, szép kislány, büszke vagyok rá. Azt hiszem pont ilyen kicsi lányt szeretnék saját gyermeknek is.:) Olyan kíváncsi vagyok, hogy más keresztanyák is így éreznek-e? FAIRY

KIRÁLYHELMEC - SZLOVÁKIA

Régebben ha tiszta volt az idő, távcsővel(Józsi barátommal,gyakran nézegettük a tartályok tetejéről kb 16 méter magas,)a környező hegyeket tájakat.Így láttuk a királyhelmeci lakótelepet,egy hegyoldalban.Tegnap kirándulni indultunk Sárospatakra de végül is Szlovákiában kötöttünk ki párommal.A dombrádi hídon át mentünk,Cigánd, Sényő,

Ricse,Lácacséke, itt volt valamikor egy kis határátkelő(már az unió miatt, bezárt)majd Perbenyik

következett.(1323-ban említik először, nemesi családok birtoka volt. 1417-ben a Nagytárkányi és Perényi családoké volt. Majd következett Királyhelmec( A kisváros hangulatos ,rendezett,nyüzsgött az élettől ,mivel hétfői nap volt. Itt már csak euróval vásárolhatunk. bementem egy hangszerboltba

,itt összebarátkoztam a tulajdonossal aki elmondta náluk is gazdasági válság van.Leginkább kihangosítással foglalkoznak.Majd több üzletet is meglátogattunk,sétáltunk, a centrum parkjában megpihentünk egy kicsit.

Számolgattuk az árakat(pl bútorbolt,drágább az áru mint nálunk) Majd Zemplénagárdon át a komppal

Tuzséron keresztül hazaindultunk.

HÉT FÁTYOLTÁNC...

Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, Nem tudom, hogy honnan származik ez az írás, de megfogott. Különösen igaznak találom a mai világban, ahol a külsőségek egyre fontosabbak a belső értékekkel szemben. „Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezned a lelkét.... Ha a lelke felől nézed, az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tiéd. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljes ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van..." Szerintem mi nők tudjuk ezt, de a férfiaknak mindenképpen el kellene olvasnia, hogy jól tudjanak bánni velünk, és ne okozzanak annyi fájdalmat. Persze vannak kivételek, de még ők sem értik mindig a nőket, és nem tudják, hogy a könnyek lehetnek igaziak, és hogy mennyire meg lehet bántani őket, mennyire tudnak szenvedni. A szenvedő nőknek pedig sok erőt és kitartást, és nem vagytok egyedül..

ÖRÖKBEFOGADÁS...

src="http://www.youtube.com/embed/4Nh0I4JnokI" frameborder="0" allowfullscreen>

Az anyává válás rögös útjai. Örökbefogadás Nehéz időszakot tudhatok magam mögött. Erős nőnek tartom magam, mégis nagyon kemény volt az, ami velem történt. De talpra álltam ismét és most boldog vagyok. Boldog mert egy kislány anyukája lehetek. De hogyan is történt mindez... Nem volt könnyű az utunk, de ha kitartunk, a boldogság nem várat sokáig magára... Az anyává válás rögös útjai II.- Örökbefogadás Első cikkem - amit nem mostanában írtam már - szintén a küzdelmekről szólt. Hogyan válhatunk anyává, hogyan ismerhetjük meg az érzést, amely a mennyekbe röpít és hirtelen a pokolba juttat. Voltam anya. A 2. lombikunk sikerrel zárult, de csupán a 28. hétig tartott a félelemmel vegyes boldogságom. A 28. héten aztán felfordult a világ, minden reményem, minden hitem, ami volt, felemésztődött, de végül anya lettem. Boldog voltam, hittem bizakodtam, de ez csupán 13. napig tartott. Aztán anyaságom véget ért, még ki sem élvezhettem igazán, máris elvették tőlem. Ami ezután következett az maga volt a pokol. Akkor elvesztettem a hitem. Azt mondtam, nincs Isten, nem lehet, hogy Ő ezt megengedje, ha létezik. Az igazat megvallva, azóta nem voltam templomban, nem mintha őrült nagy templomjáró lennék, de úgy éreztem az a kevés is képmutatás lenne. Persze aztán józan fejjel rájöttem, nem lehet hibáztatni senkit sem, ennek így kellett történnie és bár hiszek, mert a nevelésem, amit gyermek korom óta kaptam, amiben nőttem, nem lehet kitépni egyik pillanatról a másikra, akkor sem tettem be templomba a lábam, kivéve ha esküvő volt, vagy valami alkalom ,de magamtól, önszántamból nem. Aztán amikor összeszedtem magam, amikor véget ért az önsajnálat, rájöttem: nincs mire várni. Tudtam: gyermek akarok, nem akarok úgy meghalni, hogy nem éreztem a boldogságot, amit egy kisgyermek nyújthat. A szeretet, amivel átölel, ahogy az első szavakat kimondja, ahogy anyának hív, és ahogy teljessé teszi az életem. Nem, én erről nem akarok lemondani. Férjemmel egyetértésben, aki támogatott minden lépésemben, minden elhatározásomban, ami eddig megfogant bennem, hogy a célomat a célunkat elérjem, elhatároztuk, itt nincs vége. Bár vér szerinti gyermekünk nem lehet, de miért ne lehetnénk szülők? Miért adjuk fel az álmot, ami teljessé teheti a szerelmünket, ami boldogabbá teheti a házasságunkat, ami értelmet adhat a létünknek. És akkor megfogant a gondolat. Örökbe fogadunk. Hiszen annyi gyermek vár szeretetre. Annyi gyermek nem élheti át azt, hogy boldog családban nőhessen fel, ahol szeretik őt, ahol ő fény a szülők életében... Miért ne lehetne nekünk is gyermekünk örökbefogadás útján? Mitől más a vér szava? És akkor nekiindultunk. Tudtuk ez lesz a MI megoldásunk, ez lesz a UTUNK. Felkerestük az illetékes hivatalt és elvégeztünk, beszereztünk, megcsináltunk mindent, amire szükség volt, hogy örökbefogadóvá váljunk. És igen, 2010. novemberében jogerős határozattal a kezünkben vártuk "mi csodánkat". A papírok beadását követően, ami 2010. május hónapban volt, már sorszámmal rendelkeztünk. De amikor a határozatunk megvolt, nem volt más teendő, mint várni. És mi vártunk. Szerencsére mindketten dolgozunk a férjemmel, így gyorsan elröpült az a két év, amíg a telefon megcsörrent. Elmondani nem lehet azt az érzést mikor, meglátod a kijelzőn az ügyintéző nevét. Én éppen az autóban ültem, amikor csörgött a mobil. És milyen jó, hogy ültem. Azt elmondani nem lehet, milyen érzés, amikor végre sorra kerül az ember. Amikor végre ott az esély, hogy a régen áhított érzés, ami értelmet ad az életnek, feléledjen vagy éppen kialakuljon. Megtudtam e rövid beszélgetés alapján, hogy egy kislány, egy pici kis mazsola aki akkor 3 hónapos volt, örökbe adható és akarjuk-e Őt látni. A szívem majd kiugrott a helyéből. Mondanom sem kell, azonnal nem tudtam Igent mondani, de csupán azért, mert előbb a munkahelyemmel kellett megbeszélnem a dolgot. Én addig még nem meséltem arról, hogy mi milyen útra léptünk a férjemmel. De megértőek voltak és szerencsémre támogat/támogatott a munkahelyem, így nyugodt szívvel tudtam azt mondani, igen, szeretnék megismerni a kislányt. Izgalom több mint egy héten keresztül. Folyton ő járt a fejemben, bár még nem is ismertem, de állandóan rá tudtam gondolni, hogy milyen lehet, hogy néz ki stb... És végre elérkezett a várva várt nap és ott volt Ő és ott voltam ÉN és ott volt a férjem. És amikor a gyönyörű szemeit rám emelte tudtam, Ő és ÉN= MI... Nem volt menekvés, tudtam, Ő a mi babánk , Ő a mi kislányunk és ezzel az érzéssel nem voltam egyedül. És igen, akartuk őt mindennél jobban. Közös döntés, közös szerelem, mert az apja is imádja őt, már az első pillanattól, hogy meglátta. Fenekestől felfordult az életünk. A döntésünknek azonnal következményi lettek. Átalakítottuk az életünket, csupán Ő miatta. Életem egyik legfárasztóbb, leghosszabb egyben legrövidebb 1,5 hete volt, amíg készültünk az Ő fogadására. Vártuk, minden nappal egyre türelmetlenebbek voltunk és egyre boldogabbak. És végre velünk volt. Végre a kiságy, amiről oly sokat álmodtam, nem volt üres többé. A szoba átvette az ő illatát és ami a legkülönösebb, azonnal a meghittség érzése járt át. Mintha nem csak most került volna hozzánk, mintha én szültem volna, mintha az első lélegzetvétele óta ott lennék, hogy vigyázzam, őrizzem Őt. Annyira magától jött minden, olyan természetesen alakultam át NŐBŐL ANYÁVÁ. És mindig is tudtam, mindig is éreztem, nincs ennél szebb érzés. Most már tényleg egy család vagyunk, az élet újra értelmet nyert, van miért élveznem, hogy élek. Mintha mély álomból ébredtem volna és a gyötrelmes és fájdalmas álom véget ért volna. Persze megjelent életemben a féltés, az aggodalom és nem utolsó sorban a felelősség is... De ez velejárója az anyaságnak. De most már van egy kislányunk, aki a szemünk fénye, a csoda az életünkben: Ő Gréta. BIBÓCSKA

EGY IGAZI BARÁTSÁG..Köszönet Erikának.

Az élet időnként, (vagy mi magunk), nehéz helyzet elé állít bennünket, próbára tesz, megnézi tűrőképességünket. Van aki keményen harcol és változtat sorsán ,van azonban aki végső elkeseredésében, mindent elveszettnek hisz és kilátástalanságában élete eldobását a megmásíthatatlant választja. A lelkünk állapotáról azonban így vagy úgy jeleket küldünk és egy igaz barát, megérzi, mi játszódik le lelkünkben és ismeretlenül is önzetlenül, segítőkezet nyújt. Szeretetével, finom lelkével és élettapasztalatával, átértékelve a helyzetet, reális látásával, reményt adva, megmutatja kívül állóként a helyes utat.( Úgy élj, mintha mindig tartana az élet,soha ki ne fogyjon álmod és reményed!) A barátság egy lélek, amely két testben lakozik és figyel a másikra. Ez a barátság egy életre szól, ami többet ér bárminél. Néha, amikor csak a magány vár , S úgy érzed melletted senki sem áll, akkor tévedsz a legnagyobbat, mert van ki kezed fogja. Van, ki úr a bajban, s van kinek szenderülsz karjaiban. Van ki letörli könnyes szemed, s van ki fogja kezed. Van ki rád néz és reményt sugall, s van ki érted halni akar. Van ki véd, s van ki óv, s a sötétségben kezet nyújt. Ő az ki mindig melletted áll, ő az ki rád bármeddig vár, ő az ki szeret, s sosem feled, ő ki nem engedi el, soha kezed. Ő az igaz barát.

BALATONI EMLÉKMORZSÁK

"Te nem mehetsz le nélkülünk nyaralni a Balcsira!" - hallottam oly sokszor kislányként szüleimtől. Bezzeg a bátyám! Sok szünidőt eltöltött a mamáéknál, kalandos napokat átélve az unokatesókkal. Pedig a testvérem is csak kilenc éves volt még. Én voltam az egyetlen lányunoka, és ennek okán meg is voltak a kellő tilalmak. Persze ma már értem, hogy miért, de akkor fel nem fogtam. Időnként dühöngtem, s ha elszabadultam a fiúkkal, én is lelkesen csúzliztam, fociztam és meg mertem fogni a békát a mocsárban. "Én is vagyok olyan!" ----- Balatonfenyves gyönyörű hely. Apai nagyszüleim még 1960-ban költöztek ide Pestről. Nem részletezem miért, de tudom, hogy családi ok miatt. A gondtalan, vidám vakációk, bolondozások, tapasztalatgyűjtések kora volt ez nekünk, gyerekeknek. Most szomorú a felismerés, hogy többé már semmi nem lesz úgy, mint akkor. Mert mára szinte minden megváltozott: szétszóródott a család, elmentek a nagyszülők. Eladásra vár a ház. Amikor csak tehettem, elutaztam ide, de utoljára tavaly nyáron jártam itt. Akkor is - mint mindig - kedvenc helyemre, az ajtó előtti lépcsőre telepedtem és be sem kellett csukni a szemem, máris láttam magam előtt a régi nyarak kedves emlékeit...------ Pancsolok a Balatonban. Anyu féltve vigyáz, de én állandóan a víz alá merülök, majd prüszkölve felbukkanok, nehéz szemmel tartani. Iszapot markolok, versenyt futunk a bátyámmal a messzire dobott labdáért, átugrálok az úszógumin. És visítok: "Ide nézzetek! Vízikoktél!"------- Később a Balatonban tanultam meg úszni és emlékszem, hogy külön lejárónk volt, ahol néha féltem végigszaladni egyedül a stéghez. Azért mégis megálltam nefelejcset szedni a nádas mellett anyunak." Mi ez a furcsa illat?" Indul a kert végében, fent a töltésen a gőzös. Érzem a jellegzetes vonatfüst-szagot, hallom az erőlködő, régimódi sípszót, ahogy jelez: "indulok". Istenem! Hányszor megcsodáltam! Utaztam is vele. Egyszer épp ebédre érkeztünk.------- Mama főztjének az ízét érzem most és látom őt, ahogy szemelgeti a babot, majd az agyonhasznált vágódeszkán apróra vágja a petrezselymet. Az illatáról ma is ő jut eszembe. Minden megtermett a kertjében, sosem járt a boltba ilyesmiért. Zöldség, gyümölcs kellett? Irány a kert! Kár, hogy mára megrepedt az a zöld kis tál, amit mindig a kezembe nyomott, hogy szedjek magamnak ribizlit a kertet övező bokrokról. Most jut eszembe: a szomszéd Feri bácsi talán észre is vette, mikor elcsentem a kerítése melletti bokorról néhány szemet. Náluk fekete ribizli termett és az mégiscsak más. Talán más volt, de nem finomabb... Lelki szemeim előtt gurulnak most szét a piros és fekete kis bogyók és semmivé válnak hirtelen. ------- De nem eszem tele magam, mert még felfordul a gyomrom, ha arra a csínytevésünkre gondolok, mikor a fiúkkal patkányt fogtunk a berekben. Talán már holtában csaptunk rá szegényre, de emlékszem, hogy spárgára kötve lóbáltuk. Akkor jópofa hecc volt, de ma már hagynám, hadd örüljön a napfénynek, és hogy a Balatonon élhet. Akárcsak ez a kakukk, amely most pont ugyanúgy szól, mint sok évvel ezelőtt. Szeretem az állatokat, papáéknak is volt egy kutyájuk, a Csutka. Jó kis házőrző volt és imádott velünk focizni! Két csapatra oszolva marakodtunk Csutkáért, kinek a kapujába ültessük, mert ott tuti nem született aznap gól. Szegény Csutka már az örök vadászmezőkön kergeti a labdát, egykori lánca megrozsdásodva lóg a falon.-------- Viszont itt magasodnak mellettem mama hatalmas rózsái! Érzem csodás illatukat. Egykor ez is az ápolt kerthez tartozott, ma vadon nőnek és nyílnak, rendületlenül dacolva az idővel. Talán így üzennek egykori gazdáiknak. Vajon mit? Ember talán soha meg nem fejti. Olyan erős az illatuk, hogy elnyomják a benzinszagot is, amelyet időnként erre hoz a szél papa romosodó műhelyéből. Kelmefestő és vegytisztító volt, sokat dolgozott. Épp csak akkor szusszant egyet, mikor a teraszról meghallotta a kiskanál csörgését a pohárban. Így jelezte a mama, hogy kész a kávé. De most körülölel a csend. Az országúton elsuhanó kocsik zaja hallatszik csak. Ismerősen zúgnak. -------- Annyit ültem a lépcsőn, hogy kezdek zsibbadni. Ahogy lelki szemeimről lehull a fátyol, úgy pillantom meg magam körül a gizgazos udvart. Az előbb még oly csodás volt... Belül a ház szinte üres. Alig néhány bútor árválkodik benne, de én így is szeretem, minden zegzuga emléket rejt számomra. Ott, az ablak alatt volt az ágyam. Meleg nyári éjszakákon, mikor a spaletta is nyitva volt az ablakon, az eget bámultam. Még csillagot is választottam! Hát ez a papírlap? Lehajolok, felveszem, és jé...! A huszonhetedik oldal Nemtudomka csodálatos kalandjaiból. Gyermekkorom egyik kedvenc könyve most a pesti lakásban hever. Nem is vettem észre, hogy hiányzik belőle egy lap! Összehajtogatva zsebre teszem.------- Óvodás kisfiam örülni fog neki, kép is van rajta. Én legszívesebben sírnék. Ahogy lépek, véletlen feldöntök valamit. Ez a valami csörömpölve törik ezer darabra. Mindegy. Ez a váza úgy sem kell már soha senkinek. Megkoptak a ráfestett minták is. A terasz asztalán állt és mindig tele volt vadvirággal, amit én szedtem a közeli réten a szomszédék Palkójával. Nyolc évesek voltunk. S vajon mikor tört le a kamraajtóról a kilincs? Ide is bekukkantok, de vigyázok, nehogy magamra csukjam az ajtaját. Vicces volna... Te jó ég, ezerkilencszáz-hányban voltak ilyen üvegek, mint amik itt sorakoznak a polcon?! Megérintek egy kicsi piros fedőt, lyukas szitát, merőkanalat. Mindet nagyanyám használta. Alattuk régi-régi újságpapír: Somogy megyei Hírlap 1972. július 6. Megérintem a megsárgult lapot és elmerengek. --------- Gyermekkacagás zökkent vissza a valóságba. Kilépek a dohos szagú kis kamrából, szinte megcsap a kintről beáradó balatoni levegő. Az előszoba tükre előtt elhaladva egy furcsaság tanúja vagyok. Belenézve a nyolcéves önmagamat látom egy pillanatra. Megdöbbentő ez a jelenség! Felkavar! ------- A gyermekzsivaj nem szűnik odakint. A teraszról látom, ahogy a szomszédban a gyermekkori barátok gyermekei hancúroznak. Arcukon keresem az ismerős vonásokat és fáj, hogy így elszaladt az idő. De azért mosolygok. Kint az utat is lebetonozták rég. Egész civilizált lett, pedig porosan, gödrösen én jobban szerettem. Évekig örültem titokban, hogy nem akadt vevő a házra. Eddig. Azt hiszem, most voltam itt utoljára, és bár a gyerekeim nem tudják mit vesztettek én pontosan tudom, és hogy nem találom meg soha többé. Még végigmegyek a vízparton, kis üvegben Balatonvizet viszek a pesti lakás vitrinjébe, meg egy üres kagylót, csigaházat. Megkapó képeslap is kerül melléjük: naplemente a magyar tengeren. Borús rajta az ég, épp olyan, mint a lelkem. Kedves Mama és Papa! Ha most látnátok, talán meg sem ismernétek. Nem tudnátok, ki ez a nő a házatok lépcsőjén. -------- Zsebkendőt keresek a zsebemben, de csak egy lap hullik ki: Nemtudomka csodálatos kalandjai, huszonhetedik oldal... A vonatjegyet azóta gondosan beragasztottam a naplómba. Ez volt az a jegy, amellyel utoljára utaztam ebbe a nyaralóba, rég elhunyt nagyszüleim házába, a Balatonra. Mindenkinek az életében van egy nyár, amire szívesen emlékszik és én sok ilyet őrzök a szívemben. Mára már csak emlék a ház és a vonatjegy is .

ELMENT VÉGLEG...

Elment végleg még fel sem ocsúdtam a fájdalomból, hiszen 50 napja még fogta a kezemet és az utolsó mondata az volt, hogy "nagyon szeretlek". Utána már csak egy levegőt kapkodó, tehetetlen testtel szembesültem, aki még mindig erőtlenül, de szorította a kezemet. Az utolsó mozzanat szörnyű volt, hiszen a jó hírű kórházból még ebben az állapotában is továbbküldték, hiába könyörögtem, hogy ne tegyék, kegyetlen szavakkal közölték, hogy "akkor irány az elfekvő". Mindent, mindent, csak ezt ne!! Fájdalmamban, tehetetlenségemben beleegyeztem abba, hogy vigyék át oda, ahol immáron két éve kezelték, s most is hajlandóságot mutattak arra, hogy fogadják. Mintha a "Vészhelyzet" című filmsorozatot láttam volna leperegni, amikor megjött a rohammentő, s mint egy tehetetlen zsákot "egy-kettő-három"-ra tették át a hordágyra. Ő ebből szerintem már semmit sem érzett, de számomra elviselhetetlen fájdalom volt. Tudtam, éreztem, hogy soha többé nem fogom már az élők sorában látni, érezni a keze szorítását a már az éj sötét színébe boruló körmeit, elhalványult tekintetét, érezve azt, hogy a 25 év csak úgy elszáll. Olyan érzés töltött el, hogy a szívem abban a pillanatban kettéhasad. Ráadásul nem követhettem, mert a rohamkocsiba már nem fértem be, a kórházban lévő személyes holmijait haza kellett hoznom. Egy tündéri fiatal - tényleg együttérző - mentőorvosnő, aki saját maga is a könnyeivel küszködött, megpróbált vigasztalni, hogy a "remény hal meg utoljára", bízzak, bízzak és bízzak. Szinte megsemmisülve rogytam le itthon egyedül, magamra maradva minden fájdalmammal és bánatommal. Az éjszaka borzasztó volt, szinte egy perc szemhunyásnyit sem aludtam, készültem, hogy reggel megyek hozzá. Ám éppen indulni készültem, amikor megcsörrent a telefon. Éreztem, tudtam, hogy ilyen korai időpontban már nem jó hírt közölnek. Így is volt! Elment! Itt hagyott! Pedig mennyire bíztam, bíztunk Vele együtt, hogy még van tovább! Csak arra nem gondoltam, hogy igen, van tovább, de most már nélküle. Magamba roskadva ültem, szinte még sírni is képtelen voltam, csak az járt az eszemben, hogy két év küzdelem, harc mind-mind hiábavaló volt. Azt hittem, s mindketten hittük, hogy még talpra fog állni és egymás kezét fogva sétálunk a parkban, élvezve a napsugár éltető melegét, életet adó sugarát. Minden elszállt, csak a nagy nihil maradt. S ekkor az Ő sugallatára, vagy talán üzenetére támaszkodva az ilyenkor szokásos telefon a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, fogadva az együttérzésüket, osztozva részükről a fájdalmamban, de még mindig egyedül! Már kezdett lecsengeni a telefonhadjárat, talán én is kezdtem egy kicsit magamhoz térni, feljöttem erre a portálra, s a kedvenc klubomba belépve mintha egy más dimenzióba kerültem volna. Megírtam a belőlem áradó fájdalmat, gondolván, hogy "kiírok magamból mindent", ami most annyira fáj, akár kapok reakciót, akár nem. ...és lásd, pillanatok alatt szinte minden klubtársam olyan lelkierőt adott, hogy amit végig tudtam csinálni, azt nagy részben, elsősorban nekik köszönhetem. Azóta is, ha rám törnek az úgynevezett "hullámvölgyek" rájuk mindig számíthatok, valami eszméletlenül hatalmas erejű biztatást kapok tőlük. A klub nevét nem írhatom ki, de nem egy nagy létszámú, viszont nagyon összetartó kis közösségről van szó, ráadásul olyan tagokkal, akiknek egytől-egyig komoly, akár egészségügyi, akár lelki problémájuk van, s akinek valami, vagy valaki "nagyon fáj". Odafigyelünk egymásra, kinek mennyi ideje vagy alkalma adódik és ami a lényeg, hogy talán - mint ahogy a férjem is szerette volna - "talpra állítja egyikünk a másikat". Tudom, fájdalmas a búcsú, de az itt a földön élőknek tovább kell vinni azt, amit a tőlünk eltávozottak szerettek volna még véghez vinni. Ehhez csak - és csakis - ők adnak energiát, erőt és a mély fájdalom ellenére is hatalmas kitartást. Minden fájdalommal együtt élőnek csak azt tudom tanácsolni, hogy keresse a közösségben az együttlétet, s soha-soha nem marad egyedül.KATINKA

FILMFORGATÁS

Ma hajnal négykor indultam kellemes hűvös reggelen kerékpárral a Duna mentén be a belvárosba. Az Erzsébet hídon szerettem volna átmenni a budai oldalról, de közölték velem a híd le van zárva filmforgatás miatt,(Bruce Willis új filmjét forgatták) na gondoltam ezt megnézem.----- Itt találkoztam egy amerikai lánnyal, aki idős édesapját jött meglátogatni. A lány kint született anyukája amerikai édesapja disszidens magyar. Beszélgettünk, elmondta nagyon tetszik neki Magyarország a Balaton és Budapest. Már nem akar visszamenni az államokba, itt szeretne munkát vállalni, sikerült itt párt találni. ------A filmforgatás nagy felhajtással jár, először is elterelték a forgalmat majd számtalan technikus statiszta külsős, pirotechnikusok és kamionok, transporterek, tele több tonna technikai felszereléssel. A tűzoltók, rendőrök,, mentők,(baleset esetére)és a bámészkodó tömeg.(mindenki fényképez, videóz, telefonnal és fényképezőgéppel.-------Én is az, utca egy elkerített részen, svéd asztalról lehet kávét, üdítőt és szendvicset fogyasztani(itt megreggeliztem összebarátkozva Johnnal az egyik technikussal aki bevitt a lezárt területre).Elsőnek berendezték a többsávos utat, egymás után jöttek az orosz rendszámmal ellátott autók Volgák Izsek kis Polszkik, korhű orosz autók (ugyanis a történet Moszkvában játszódik) majd egy szervező, orosz gyűrött újságpapírral szórta végig az utat.------ És akkor jelent meg a tizenkét hengeres katonai jármű hatalmas dübörgéssel és kipufogó füsttel, a látványa lenyűgöző volt érezni lehetett a hatalmas motor erejét, tiszteletet parancsolt. Minden szervezőnél rádió ezzel kommunikáltak A lezárt út megtelt élettel, minden olyan oroszos volt.------ A közelben dolgozott négy fiatal fiú, hatalmas könnyűfém cső állványról,(4 emelet magas) egy bank ablakait tisztították vállalkozásban.--- Megismerkedtem a kis társasággal (láttam vidám kis összeszokott csapat, jól kerestek a melóval)és együtt poénkodtuk át a forgatást ,ők jól belátták fentről a terepet és mindig jelezték ha változás történt a felvételen, forgatáson. Majd egy megadott jelre elindult az összes autó és megtörtént a felvétel. Komoly összeget kaptak a lezárt területen lévő üzletek,(a kiesett forgalom kárpótlásáért) és az önkormányzat. Majd bementem a belvárosba és fotózgattam tovább.

A DUNAPART

Mindennap lejárok a Duna partra, (a töltésen aszfaltos kerékpár út van)ahol reggel már kocogó és kerékpározó emberekkel találkozom,(komoly felszereltséggel ellátott, kerékpárokkal és kerékpáros ruhában, védősisakban) sokan az egészségükért futnak, legtöbben azonban az elhízás miatt. Aztán nagyon sokan a kutyájukkal sétálnak, vagy meditálnak, tornáznak. ------A Duna csodálatos nagy fáival és több helyen kiépített hullámtörővel, ahol beton lépcsőn, lehet lemenni a vízhez. Általában mindenkivel váltok pár szót, ha kicsit megállnak pihenni. Napközben sokan napoznak, pihennek itt családostól, a kis gyerekek élvezik a vadkacsákat, akik ételt,(kenyeret, gyümölcsöt) fogadnak el és közel jönnek az emberhez. -------Aránylag nyitottak az emberek és mivel idegen vagyok, szívesen megosztják gondjaikat, bajaikat. Tegnap beszéltem egy édesapával, aki két fiával jött le a partra, aki elmondta egyetemi tanároknak tart továbbképzést. Több nyelven beszél bejárta a világot,(India, Mongólia, Ázsia, Fülöp szigetek, Egyesült Államok és még sok helyen megfordult). Beszélgettünk 2012 12 21 (már írtam róla korszakváltás lesz) a véleménye nem világvége várható, hanem jön egy New Age korszak, egy magasabb dimenzió,( a keleti emberek, hit gyülekezet és több vallás már készülnek rá) aki okos és felismeri jelentőségét az tovább lép, lesznek azonban olyanok, akik visszaesnek. A folyamat, nem azonnal következik be, hanem 20-30 év alatt lassan alakulva megy végbe. ------Láttam, figyel saját és gyerekei egészségére,(szusit evett pálcikával és sok gyümölcsöt), gyerekeit is módszeresen felnőttként kezelve neveli, akik szeretettel szót fogadtak apjuknak Tetszett a világról, életről alkotott felfogása véleménye. -------Beszélgettem egy indiai családdal is(három éve élnek itt Budapesten, hagyományaikat megőrizve) akik elmondták tetszik neki Magyarország a lányuk nagyon szép és több nyelven beszél. Láttam, milyen harmonikusak és kiegyensúlyozottak és tisztelet és szeretet uralkodik a családban. ------Beszélgettem egy Kínai családdal is, nekik van egy éttermük itt Békásmegyeren,(náluk szoktam étkezni, mindennap megtanít egy kínai szóra, az éttermében, ami nagyon hangulatos, van egy gyönyörű kínai festmény egy tájkép, ami lenyűgöző). Elmondta ritkán járnak haza de szívében lélekben gyakran otthon van egy kisvárosból jöttek és őrzik hagyományukat, a gyerekei már tökéletesen beszélnek magyarul . ---A parton sokféle ember élvezi a nyár és a Duna szépségét kicsit elfeledve a gondokat, bajokat,kikapcsolódva, pihenve nyaralva.

A ZENÉSZ

Ma a Duna parton találkoztam az idős zenésszel,(81’ éves) szemében megtörtség és fájdalom, hóna alatt hegedűje. Már tizenkét éves korától zenél, mennyi embernek elhúzta a nótáját, de ma már nem kell senkinek. Kissé kopottas ruhájában állt a Duna korzón a római parti hajólejáratnál, megkértem meséljen életéről. Elmondta nehéz sorsa volt, de a zenélés a zene szeretete és hegedűje átsegítette minden nehézségen. Nagyon magányos vágyik már halott felesége után és emlékeiben felidézte ifjúságát még a száztagú cigányzenekarban is játszott, és még számtalan helyen, híres embereknek is. Két lánya van, de ők rohannak, élik az életüket. Könnyes szemekkel újságolta el egyik fiú unokája jelesre végzett a konzervatóriumban hegedű szakon. Majd megkértem zenéljen egy kicsit, hegedűjén, nagy szeretettel vette ki tokjából és mélyen elmerülve átszellemülten, játszani kezdett. Gyönyörűen játszott a dallamok szinte sírva törtek elő lelkének mélyéből a kezei alatt, a hegedűjéből, szemében már megcsillant a fény, hiszen egész élete erről szól és eltöltött engem is egy érzés sajnálattal teli, boldogság. A világ rohan és ő megmaradt a régi vágású zenésznek, aki még hisz a zene szeretetében szépségében és tisztaságában. Majd megköszönve a szép dallamokat megajándékoztam borravalóval, (mivel láttam már éhes volt, amit hálásan megköszönt, kívántam boldog öregkort számára és további szép napot. Az élet mindnyájuk számára más sorsot jelöl ki, neki a zenélés a fontos, gyakran meglátogatja felesége sírját és órákon át beszélget vele és hegedül halott kedvesének.

MOLLY

Egyik nap pár nappal a költözésem után ,megjelent két pici lány, akik hoztak magukkal egy kiscicát, akit a téren találtak. Kérdezték befogadnám e a cicát mert édesanyjuk nem engedi hogy hazavigyék, így lett egy kiscicám. Vettem macska almot kis tálkával azonnal szobatiszta lett, és macska konzervet, tejet. A Corában egy kisállat boltban vettem egy nyuszi hámot,(macska hám nem volt) mivel csak rózsaszínben volt így lett a cicám neve Molly,(nagyon szép cica). Ma levittem őt sétálni(beoltattam) mindjárt közkedvelt lett, az összes kisgyerek őt szerette volna megsimogatni, de még a huszonévesek is(nekik azt mondtam, nem minden lánynak van olyan szerencséje hogy ágyamba engedem ,mint Mollynak).Az One eurós boltban aranyos lányok dolgoznak, velük összebarátkoztam igazi humoros és vagány kedves kis csapat. Szépek modernek,(finom kis tetkók, okostelefon, klassz smink) csinosak, nekik is Molly lett a kedvencük. Nagyon ügyesen mászik fára és élvezi, ha sétálni viszem, a sajtos még meleg pizzát együtt esszük az ölemben, csodálatos és okos kis állat. Én mindig is kutyás voltam de Molly belopta magát a szívembe, finom kis mancsával cirógat és ha játszani van kedve még éjszaka is felébreszt. Az egész lakást uralja és állandó örökmozgó, mindennel képes játszani. Egy csodálatos kis barátra tettem szert, aki ha megcsörren a zárban a kulcs már is ott terem és igényli a cirógatást. Ez a kis állat megmutatja nekünk embereknek, mi az igazi boldogság hiszen soha nem szomorú és élvezi az életet.

A DUNA KORZÓ

Naponta járok itt kerékpárral(a gyékény matracom állandóan bringámra felkötve és ha meleg van fürdöm egyet a kellemes Dunában) de a hétvége a legérdekesebb, tele van élettel.(kicsit hasonlít a siófoki korzóra) Számtalan étterem, büfé, fagyizó gyerekeknek játékok és még sok minden,(leadod a rendelést a szuper kis étteremben itt minden van elérhető áron és hangosbemondón értesítenek ha kész a rendelés). ------------A szebbnél szebb hajók járják a Dunát(400 forintért bemehetsz a belvárosba hajóval és élvezheted a csodálatos látványt).A part tömve napozó ágyakkal, fiatalok lent a Duna parton nevetnek, söröznek, élvezik az életet. -----Egyik étterem teraszán találkoztam Zámbó Árpival mondom szevasz Árpi, nem ismersz meg, láttam gondolkodik majd mondja basszus nem emlékszem rád,(soha nem találkoztunk) mondom szép vagy, nem emlékszel, erre mondja bocsi tudod hány emberrel találkozom én naponta majd meghívott egy sörre. Jót dumáltunk laza fickó, ott a teraszon egy zenekar régi Shadows és Beatles számokat játszott.----- Egyik alkalommal a gázgyári szigeten hallom blues zene szól , bementem és akkor látom a Microsoft zártkörű rendezvényére csöppentem. Itt is feltaláltam magam rák salátát kajáztam svéd asztalról ,majd kérdezte az egyik rendező milyen progikat tervezek, mondtam a bringámra tervezek számítógépes programot és finoman kiküldött a rendezvényről ugyanis mindenki ki volt öltözve és kiszúrták a szerelésem. ------Élvezem az életet sokat poénkodom, egyik alkalommal az Auchanban egy anyuka a kisgyerekével vásárolt a kicsi bent ült a bevásárló kocsiban , az anyuka odébb ment vagy tíz lépést egy áruért. Mondom a kisfiúnak, dobáld ki a kocsiból a vásárolt cuccokat, örömmel megtette, majd megjön az anyuka, mit csináltál Dávid, kérdezte felháborodva, mondja a kicsi szakállas bácsi mondta …majd elnézést kértem és segítettem visszapakolni, kicsit beszélgettünk és már szent volt a béke, még blog elérhetőségemet is megadtam. A kisfiúnak, aki nagyon kis vagány volt, vettem egy jégkrémet, segítettem berakodni az árut, a parkolóban a személygépkocsiba. ------Még a hajógyári diszkókban is jártam, (részeg csajok, kurvák, narkós tomboló srácok félmeztelenül, ) itt többnapos party hétvégék vannak. Több diszkóval,(az egyikbe benéztem szuper volt).Voltam az A-38-hajón Shantel koncerten super volt!Itt a nyár tombolnak a fiatalok és sok a külföldi vendég, akik élvezik az életet klasszabbnál klasszabb, motorok, motoros hajók hasítják a Duna vizét, majd a számtalan diszkó hajó, pubok, bárok, táncos helyek , zajlik az élet, buli buli hátán.

HÉT FÁTYOLTÁNC..

Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol Nem tudom, hogy honnan származik ez az írás, de megfogott. Különösen igaznak találom a mai világban, ahol a külsőségek egyre fontosabbak a belső értékekkel szemben. „Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezned a lelkét.... Ha a lelke felől nézed, az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tiéd.------ Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljes ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van..."-------- Szerintem mi nők tudjuk ezt, de a férfiaknak mindenképpen el kellene olvasnia, hogy jól tudjanak bánni velünk, és ne okozzanak annyi fájdalmat. Persze vannak kivételek, de még ők sem értik mindig a nőket, és nem tudják, hogy a könnyek lehetnek igaziak, és hogy mennyire meg lehet bántani őket, mennyire tudnak szenvedni. A szenvedő nőknek pedig sok erőt és kitartást, és nem vagytok egyedül... LOLA

FÖLDRE SZÁLLT ANGYALOK

Azt mondják egy bájos kisgyerekre, hogy valóságos földre szállt angyal… és ki tudja, a nyelv bölcsessége mit takar. Vannak, akik kizárólag a szigorúan vett biológiára hagyatkoznak, ha az élet indulásának csodáját vizsgálják, vannak, akik hiszik, hogy test és lélek együtt indul útnak a születéskor. A testet két kis sejt egyesülése és kódjai építik, de vajon a lélek, ha van, honnan való?… ------- Gyermekeink, attól kezdve, hogy megszületnek, folyamatos tanulás állapotában vannak, tanulják a világot, ahol élünk... de vajon van-e egy olyan világ (dimenzió vagy állapot), amiről inkább ők tanítanak minket, egy olyan "világ", amire az évek során érzékenységünket, ha volt is, már elvesztettük? Mindig is nagyon foglalkoztattak az élet „nem látható” oldalát kutató klasszikus, nagy, ”honnan jöttünk-hová megyünk” kérdések. Tucatszámra olvastam össze ilyen témát érintő irodalmat, sok-sok értékes, elgondolkoztató és néhány kevésbé kiemelkedő, vagy divat-gyanús, kétes hitelű művet halálról, életen-halálon túlról, lélekről, sorsokról. Különösen azok az elbeszélések érintettek meg, melyek erőteljes spirituális, lelki mondanivalót hordoztak valami olyan titokról, amit - úgy tűnik - számunkra a színfalak mögött rejtettek el. A titok fátyla egy-egy epizódra fellebbent olyan emberek, azaz lelkek történetében, akik életük átlagos, megszokott tapasztalatain túl bizonyos események kapcsán különös, természetfeletti tapasztalások, információk részeseivé váltak.------- Az egész história egy délután indult, éppen az ebédlőasztal körül ültünk. A lányom akkor kezdett el visszaemlékezni arra, hogy egy nagy tűzben halt meg valamikor nagyon régen, a fiam pedig egy rémséges halál valósághű leírását adta a polgárháború idejéből. Megdöbbenve hallgattam őket, hiszen akkor még fogalmam sem volt arról, hogy a gyermekek visszaemlékezhetnek előző életeikre.------- Mégis az általuk elmondottak hihetetlenül valóságosnak tűntek – pontosan ellenőrizhető részletekkel - a közléskor megnyilvánuló érzelmeik is hitelesnek látszottak és abban is biztos voltam, hogy efféléket nem láthattak a tévében és felnőttek beszélgetéseiből sem csipegethették fel. Az anyjuk lévén ebben biztos lehettem.------- A perdöntő bizonyítékot pár nap múlva kaptam meg, amikor észrevettem, hogy az előző életükre való visszaemlékezés hatására hirtelen mindkét gyermekem kigyógyult krónikus betegségéből…” Ilyen különösen olvasmányos és elgondolkodtató könyv volt számomra Carol Bowman Visszatérés a mennyekből című könyve, a családon belüli reinkarnáció eseteiről és egyéb gyermekek által közölt jelenségekről. A szerzőt kétgyermekes anyaként megélt furcsa tapasztalatai indították magyarázatok keresésére.------- Később Carol B. a kisgyermekek feltételezett előző életbeli élményeinek több éves kutatása során találkozott a családon belüli visszatérés eseteivel, ahol egy-egy elhunyt hozzátartozó és későbbi utód személyi-testi jegyeiben megnyilvánuló megdöbbentő hasonlóságok utaltak egy esetleges újraszületésre. Legtöbbször a családtagok hitetlenül és összezavarodva fogadták a jelenséget. --------A szerző így ír erről: „Ezek az esetek drámaian nyilvánították ki előttem a reinkarnáció személyes voltát, valamint azt, mennyire erősen élnek tovább a kapcsolatokban megélt érzések a következő életben is…” A szerzőnő a családon belüli újraszületés történetein túl tematikusan körüljár több különös gyermeki közléssel, tapasztalással foglalkozó jelenséget, olvasmányos stílusban elbeszélt történetekkel alátámasztva.------- E történetek kis főszereplői gyermeknyelven elmesélik, hogyan választották ki szüleiket „ott fenn”, mesélnek arról a helyről, ahonnan jöttek, vagy hogy mit csináltak az anyaméhben, a megszületésük előtt, milyen volt, amikor korábban nagyok voltak, olyan hozzátartozókkal való beszélgetésről szólnak, aki már meghalt.-------- A szülő csak akkor kezd talán gyanakodni, hogy nem átlagos handabanda, kedves mese, amit hall, amikor néhány információ döbbenetes módon valóságosnak bizonyul, annak ellenére, hogy a gyerek nem tudhatott róla. --------Carol B. szerint segít, ha a szülő nem utasítja el gyermeke fura tapasztalatait, mert ennek a - nevezzük - lélekemlékezésnek, jelenségnek gyakran célja van. Elég az elfogadás, ami adott esetben a gyermeknek érzelmi megnyugvást hoz és nem is hozakodik elő többet a történettel.-------- Lenyűgözve olvastam ezeket az összegyűjtött történeteket, mert nem pusztán emberi sorsokról, fájdalomról, örömről írtak, hanem valamiről, ami egy mélyebb, teljesebb nézőpontba helyezve azokat életen és halálon túl is összeköti. Mint egy kirakós játék elemei, a felszínen kusza rendetlenség, s ugyanaz értő kezekben jelentést hordozó képpé áll össze… Az ezekkel és hasonló jelenségekkel foglalkozó tudományok halálon túli életről, bardoról, ún. köztes létről, leszületések láncolatáról, a lélek céljaival még a másvilágon megtervezett életről írnak, a hipotézis szerint földi megtestesüléseink lelkünk fejlődését szolgálják. Történelmi kultúrák szokásaiban, mítoszaiban és hitvilágban is jelen van a másvilágba és újraszületésbe vetett hit, ami a létnek magasabb rendű jelentőséget tulajdonít. --------- Carol B. könyve azért is érdekes számomra, mert gyermeki megnyilvánulásokon keresztül vezet minket a titkok fátyla mögé. A gyermekek még nagyrészt kondicionáltságtól mentesen szemlélik a világot, s elméjükön jobban engedik átszűrődni egy magasabb tudatosság tapasztalatait. Angyalokkal társalognak, születés előtti idejükről mesélnek, látják a meghalt nagypapát, vagy előző életüket, valósággal ott van a mennyei tojáshéj szellemi altestükön. Azóta is izgat, vajon mennyire általános jelenség mindez. Hány családban fordul elő, hogy az édesanya jót derül nyiladozó értelmű gyermeke „fantáziatörténetein”, amik valahogy mégis meglepően bölcsnek tűnnek.-------- Vagy épp halálra rémül gyermeke egy-egy semmilyen élményével nem magyarázható érzelmi reakcióján. Vajon honnan lehet tudni, hogy egy-egy gyermeki megnyilvánulás honnan ered, tanult magatartás, vagy valami, jelen testén, személyiségén túlmutató dolog. Előfordul persze, hogy például erősen ezoterikus beállítottságú anyukák gyermekük viselkedésébe több természetfelettit magyaráznak bele, mint kellene… ---------- Azt hiszem, az a helyes, ha nyitottak vagyunk gyermekeink "hatodik érzékének" tapasztalataira, különös meséire, - némi egészséges racionalitással felvértezve – és örömmel fogadjuk, mint beavatást egy láthatatlan világ titkaiba, anélkül, hogy mindennek túlontúl nagy jelentőséget tulajdonítanánk; és egyszerű, türelmes, segítő szeretettel kísérjük őket kibontakozó kis életútjukon, akár ha az sokadik, akár az egyetlen e földön…

AGYI INFARKTUS..

A mai nap meglátogattam osztálytársamat(osztálytalálkozó szervezésében)aki sajnos agyi infarktust kapott,a kisvárdai kórházban.Az egyik főnővér sietett segítségemre(köszönettel tartozom kedvességéért,még oda is telefonált az osztályra) mivel nem tudtam melyik osztályon fekszik.A számítógépes rendszer megtalálta és így már megtudtam látogatni.Az osztálytársam aludt finoman megsimogattam a kezét(tudatalattimmal energiát küldtem testén keresztül) és felébredt,szemében azonban már kihunyt az értelem,az agyában hiába kereste arcomat, már nem talált meg emlékeiben.Nem ismert meg. Szomorú hogy pár nappal előtte még beszéltünk és a sors egy pillanat alatt megváltoztatta életét és kiszolgáltatottá tette.A kezelő orvosával is váltottam pár szót,a beteg állapotáról.Ami a legmegdöbbentőbb hogy ez bármelyikünkkel megtörténhet és semmit nem tehetünk ellene.Remélem az osztálytalálkozóra már rendbe jön,addig is szeretet kell küldenünk,hogy átsegítse őt e nehéz időszakon.