2011. február 9., szerda

LÉLEKHANGOK





Haldoklom
Rédai Anikó - 2010.10.20 06:38

Kérlek hallgass meg! Figyelj jól, mert nincs időm elismételni! Haldoklom. Minden homokszem az arcomba sikolt. –Én már nem vagyok!!! Már látom. Már tudom. Eljön a perc, amikor elbúcsúzom. Végleg.


Kérlek hallgass meg! Figyelj jól, mert nincs időm elismételni! Haldoklom.
Minden homokszem az arcomba sikolt. –Én már nem vagyok!!!
Már látom. Már tudom. Eljön a perc, amikor elbúcsúzom. Végleg.


Kérlek, tedd félre minden rosszallásod, ha engem látsz! Nem a te bosszantásodra élek. Már csak a saját örömömre.
Nincs időm várni rád.
Nincs időm várni a válaszod. Nekem most mond meg! Igen, vagy nem! És én megyek tovább. Teszem a dolgom, élem tiszavirág életem a Mindenség végetlenjében.
Oly sok mindent nem tettem még! Kapkodom, igyekszem, hogy lehessen még.
Táncolni szeretnék. Leszel a párom?
Kérdezlek, mert nincs időm.
Ha igen, táncoljunk már ma. Ha nem, azt is tudnom kell. Mennem kell, vár a párom és még rá kell találnom.


Oly sok mindent nem tettem még! Kapkodom, igyekszem, hogy lehessen még.
Senkit ne sértsen az életem! Nem ellenetekre élek. Értetek vagyok, hogy lássátok! Már nem végtelen a lét.
Sok mindent nem mondtam ki, mert féltem a következményektől. Ma már tudom, hogy az egyetlen félnivaló, hogy nem mondhatom el, nem tehetem meg, nem mutathatom meg.


Mától másként élek.


Nem pazarlom tovább az időd, hisz tőled is ezt várom. Elmondom, megmondom. Nem árthatsz, ha megsértődsz és nem ártok, ha megbántódsz. Nem számít csak a szándékom. Élni, és nem félni!
Én így akarom a hátralevőt leélni.
Élvezni mindent, amit teszek, még akkor is ha eddig untam. Miért is untam? Már nem is értem, hiszen nincs két egyforma perc.


Már aludni sincs kedvem. Pazarlás…. Minden percért kár.


Rövidre fogom. Ezeket többé nem teszem:



* Nem várakozom senkire

* Nem tétovázom

* Nem aggódom a hétköznapokon

* Nem gyűjtök tárgyakat

* Nem gyűjtök embereket

* Észben tartom, hogy a biztonság csak hamis remény, bárki, aki biztonsággal hiteget, hazudik

* Kimondom az érzéseim a számomra fontos embereknek

* Nem mímelek kedvességet gyávaságból, érdekből

* Nem bámulom a tv-ben, moziban, hogyan élnek mások mozgalmas életet, hanem kimegyek az emberek közé és én élem az életet.

* Csak azt és annyit eszek, ami támogatja ez életem meghosszabbítását és minőségét, na és persze finom

* Kerülök mindent, ami befolyásolná a tiszta tudatomat



Leegyszerűsítve: Elhagyok minden gátat, amit az élet, a társadalom, a család, az iskola, a barátok, az ismerősök és ismeretlenek azért dobtak rám, hogy nekik ne keljen számolniuk a létezésemmel.


Köszönöm, hogy szántál rám néhány percet a fogyatkozó értékes idődből.


Kívánom, minden perced kedvedre legyen, mert bármennyi is a maradék, én tudom, hogy neked sem lesz elég….


Üdvözlettel: Az Élő

1 megjegyzés: