Valamennyien, vágyunk a boldogságra, kis apró részletekből tevődik össze( egy kedves mosoly, szó és tekintet, egy angyali kisgyerek hangja) a boldogság. Ne akarjuk görcsösen, mindenáron megszerezni, mert elrepül min az a kék madár. Az életünket magunk alakítjuk, és tennünk kell, azért hogy megtaláljuk a boldogságot. A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét és ugyanolyan gyorsan elmúlik mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog Boldog az az ember, aki képes megőrizni gyermeki lényét, aki nyitott a külvilág benyomásaira és apróságoknak is örvendni tud! A magunk életkorában megállapodtunk, mindenről sziklaszilárd véleményt alkotunk. Mi már mindent láttunk, bennünk már semmi sem kelt bámulatot. Nekünk van a legnehezebb dolgunk. Azt mondjuk, így meg így legyen valami, újdonságokról pedig hallani sem akarunk. Elveszítettük a legfontosabb tulajdonságunkat: a kíváncsiságot. Vagy inkább a tudásvágyunkat, a kíváncsiság néha nagyon rút lehet. A boldogság nem olyasmi, amit egyszerűen zsebre vághat az ember, hogy elővegye, amikor szüksége van rá. Amíg átéljük , nehezen érezzük meg, de ha már elmúlt és visszatekintünk, hirtelen megértjük - olykor elcsodálkozva -, milyen boldogok voltunk. A boldogságnak az a legnagyobb titka, hogy egyetértésben éljünk önmagunkkal. Aki nem önmaga lámpása: sötétben jár. Ami pedig a boldogságot illeti: boldog az ember csak akkor lehet, ha szabad. És csakis az igazság tudja szabaddá tenni. Az igazság pedig az, hogy valamennyien önmagunk lámpásai vagyunk. Végül fogadjuk meg Buddha tanítását,a boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése