EGYEDÜLÁLLÓKÉNT SZÜLTEM

Egyedülállóként szültem Én amolyan vagány kismamának számítottam, merthogy a terhességem alatt kiderült, hogy apuka biztosan nem lesz, és valahogy mégsem estem kétségbe. Kicsit csodálkozva néztek rám a környékbeliek, hogy még nagy pocakkal is bakancsban és szegecses bőrdzsekiben mászkáltam. Páran összesúgtak a hátam mögött, hogy biztos borzalmas anya leszek így. Azért remélem jól csinálom :) Egyedülállóként szültem------- Még a 20-at sem töltöttem be, amikor kiderült, babám lesz. Nem volt tervben, egy friss kapcsolatban voltam, mindössze két hónapja ismertük egymást. Egy pillanatra kicsit megijedtem, hogy most vajon mi lesz. Mert ki akartunk menni külföldre dolgozni, de még az előző munkahelyemen voltam (szerencsére még nem mondtam fel), ahol úgy tudtam, terhesen nem lehet dolgozni, nekem meg fogalmam nem volt róla, hogy ha nem lehet dolgozni, akkor mit lehet csinálni. Megijedtem azért is, mert én nagyon szerettem bulizni, havonta egyszer a legjobb barátnőmmel nyakunkba vettük az országot és mentünk éppen oda, ahová a kedvünk tartotta. Meg hát azért az a két hónap ismeretség az nem sok mindenre elég. Nem azon aggódtam, hogy talán nem is leszünk már sokáig együtt, hanem azon, hogy olyan kevés időnk jutott arra, hogy csak egymásra figyeljünk. De nagy volt a szerelem, és mindketten rajongtunk a gyerekekért, így arra jutottunk, hogy megtartjuk.------- A szüleim ellenezték, amit meg is értek, hiszen gyakorlatilag mindketten ott laktunk anyukámnál. Én hivatalosan is, a párom meg egyszerűen mindig ott aludt, meg mindig ott voltunk. De megvoltak a nagyon szép terveink, hogy milyen lesz a közös jövő, ő ki is ment külföldre, hogy megkeresse azt, ami ehhez kell. Én is vele tartottam, bár tudtam, hogy nem maradhatok sokáig. De akkor már nagyon nem szívesen mentem. Állandóvá vált a veszekedés, soha semmiben nem voltunk egy véleményen. Egyszer a tettlegességig fajultak a dolgok. Túl sok volt már a rovásán. Nem részletezném, legyen elég annyi, hogy a volt párom egyszerűen a tartozékaként kezelt, nem mint önálló személyt és minősíthetetlenül viselkedett velem folyamatosan.-------- Elkerülhetetlen volt a szakítás. Egy percig sem bántam, olyan felszabadult lettem, mint előtte nagyon régen. Akkor persze már 5 hónapos terhes voltam, már nem volt visszaút, de nem is akartam. Boldog voltam, hogy anya lehetek és annak is örültem, hogy itthon vagyok, a barátaim és a szüleim is mellettem álltak, mindenki felajánlotta a segítségét. Ettől kezdve a terhességem teljesen normális volt, semmi gond nem volt a világon. Csak az zavart, hogy sokkal fáradékonyabb lettem, de próbáltam élni a megszokott életem, jöttem-mentem, igaz, a bulikat már kihagytam, mert nagyon zavart, hogy nekem le kellett szokni a cigiről, és mások meg vígan pöfékelnek.------- Néha jött egy-egy telefon vagy ordenáré hangvételű e-mail az extől, de semmi egyéb. Ez így ment egészen 2007 október 26-ig. Akkor arra ébredtem reggel, hogy a terhességem 38. hetének a közepén fájásokat érzek. Nem voltak túl erősek, és igazából nem is zavartak, csak nem voltam benne biztos, hogy mi is ez. Felkeltettem anyukámat, hogy szerinte mi lehet ez. Ő meg csak nézett rám mosolyogva, hogy bizony érkezik a kiscsemete.------- Emlékszem, szép pénteki nap volt, még ujjatlan ruhában mentem be a kórházba, meg rövidnadrágban, de haza már télikabátban mentünk. A kocsiban még elintéztem pár telefont, le kellett mondanom az aznapi programjaimat, mert persze én minden napra megbeszéltem találkozókat a barátaimmal, nem tudtam ülni a fenekemen :) A kórházba kilenckor érkeztünk meg. Bementünk anyukámmal a szülőszoba folyosójára és szóltam egy nővérkének, hogy szeretném, ha valaki megnézne, mert azt hiszem jön a baba. Rögtön jött is az ügyeletes orvos, a nyomában 8(!) szülész-tanulóval. Bevittek a vizsgálóba, körbeálltak és a doki meg is állapította, hogy már igencsak nyitva van a méhszáj, úgyhogy irány átöltözni hálóingbe, borotválás aztán átkísérnek. Beöntést nem is kaptam már, pedig én szerettem volna, de azt mondták, arra nincs idő. A tanulók majd' kitépték egymás kezéből a borotvát, olyan lelkesek voltak, én meg ezen szórakoztam magamban.-------- Na, átkísértek a szülőszobára és felfektettek a szülőágyra. A szülésznő kérdezgette az adataimat, közben az orvos ezzel szinkronban szintén kérdezett tőlem mindenfélét, és a szülésztanulók is mindenféle instrukciókat adtak, hogy most emeljem a derekam, meg szorítsam össze a kezem, hát csak úgy kapkodtam a fejem...------ Végre minden megvolt, akkor kértem, hogy szóljanak anyukámnak, mert szeretném, ha bent lenne. Egy tanuló kiment érte, utólag anyukám (aki nagyon fiatalos, és gyönyörű szép) elmesélte, hogy háromszor is lement mellette a srác, mire megkérdezte, hogy esetleg nem tudja, hol van a leendő nagymama. Amikor már anyukám is bent volt velem, én a világon semmitől sem véltem, úgy megnyugodtam, hogy bármit csinálhattak volna velem. Egy darabig jól elbeszélgettünk, közben nézték a babát monitoron. Egy óra múlva jött az orvos, hogy megnézze mi van, akkor úgy döntött, hogy burkot repeszt. A magzatvíz nem volt egészen tiszta és a picurka sem akart beékelődni, és még az is gond volt, hogy találtak a gátamnál valami kis apró fertőzést, amit előtte nem láttak, így majdnem császár lett. De aztán a főorvos lejött megnézni, és azt mondta, nem kell ide császár, ezt a babát meg lehet szülni természetesen is. Ettől kezdve az ügyeletes orvos csak velem foglalkozott, nem is láttam lemenni sehová. Nekem nagyon szimpatikus volt, szeretem a fiatal orvosokat, valahogy sokkal lendületesebbek.------- Kaptam infúzión oxitocint, meg epis érzéstelenítést, de én nem sok hasznát vettem, mert a tolófájásoknál ez nem hatott, ami előtte volt, az meg számomra teljesen kibírható volt. Na de a tolófájások már igen durvák voltak. Kiderült, hogy szegény pici babámnak a nyakára van tekeredve a köldökzsinór, és nem is feküdt jól, Beékelődött a feje, de válla nem vízszintesen, hanem függőlegesen volt, tehát oldalasan akart kijönni. Mit ne mondjak, nagyon fájt, amikor őt forgatták belül, és az volt a legrosszabb, hogy a köldökzsinór miatt hiába nyomtam minden egyes fájásnál teljes erőmből, nem tudott szegény kijönni. Pedig az orvosom állandóan biztatott meg dicsért, hogy milyen nagyon ügyesen nyomok, pedig sokan akik jártak terhestornára, nem csinálják ilyen jól, én meg nem jártam és mégis mennyi erő van bennem. Ha ezt nem mondta volna, én biztos nem bírtam volna ilyen sokáig mindent beleadva nyomni. A végén már így is azt mondtam, hogy nem bírom tovább és valaki csináljon már valamit. Hát csináltak is, a másik orvos, aki ott volt, felpattant mellém az ágyra, és egy akkorát könyökölt a hasamba, hogy azt hittem, nekem most végem, én itt megfulladok és kibeleznek. De abban a pillanatban azt is éreztem, hogy mindjárt szétszakadok alul, ugyanis már a kis feje búbja kint volt az apróságnak, és az nagyon feszített. Mondtam is, hogy most már szedjék ki, mert ez már több a soknál, aztán a következő fájásnál nyomtam egyet és azt éreztem, hogy valami kicsusszan, hallottam a hangot is, hogy valami nyálkás dolog jön ki, és nagyon nagy megkönnyebbülést éreztem.------- Utána arra emlékszem, hogy anyukám azt mondja lelkendezve, hogy oda nézz, ott a kisbaba! Én mindössze az egyik kis lábát láttam, mert éppen a mérlegre tették rá, és épp csak egy picit sírt, olyan illedelmesen, hogy "na ne aggódjatok, lélegzek, tessék, sírok nektek, de ennyi legyen elég". Az orvos pedig azt mondta, hogy "Nahát, egy kisfiú!", merthogy mindenki azt mondta, hogy lány lesz. Hát néztem egy nagyot, hogy hogyhogy kisfiú, erről eddig nem volt szó, de már mondtam is, hogy akkor lehet beírni, hogy Krisztián. És már adták is oda, egy zöld lepedővel tekerve, ott volt az én csepp kisfiam, még csupa véresen, nyálkásan, de már rám nézett a nagy kék szemeivel és komolyan mondom, amikor azt mondtam neki, hogy "Szia kisbaba, én vagyok az anyukád", akkor mosolygott.-------- Annyira szép volt, pedig elég furcsa kis feje volt, mint egy kis süveg, és egészen olyan volt az arca, mint az apjának amikor mérges, de valami hihetetlen gyönyörű volt. Utána odaadták anyukám kezébe is, aztán elvitték megfigyelni, anyukám meg felhívta apukám,hogy jöjjön be mert megvan a kisember. Összesen két éjszakát töltöttünk a kórházban minden gond nélkül, aztán jöhettünk is haza. Azóta Krisztián már majdnem hét hónapos, nagyon szép, mosolygós és barátságos kisfiú. Az apukája összesen kétszer látta, azóta el is tűnt. Nekünk nem hiányzik, mi így vagyunk egy boldog család.

A BÖLCSÖDE - BESZOKTATÁS

A BÖLCSÖDE - BESZOKTATÁS A bölcsőde nem kötelező, mégis sokan választják ezt az intézményt. Legtöbbször anyagi megfontolásból, de van, aki azért, mert látja gyermekén, hogy igényli a hasonló korúak társaságát.------ Sok szülő már előre bebiztosítja a helyet magának, ahol gyermekét majd elhelyezheti, ez a jobb megoldás, hiszen időben kezdődhet a beszoktatási folyamat.------- A bölcsőde - beszoktatás Vannak, akik hirtelen határozzák el magukat. Általában ez abból adódik, hogy a szülő nehezebben válik el gyermekétől. A védtelen gyerekek felé sugárzott aggodalom érthető, melyik szülő az, aki nem érez ilyet? Viszont, ha jó előre tájékozódunk ezen intézmények működéséről, az ott dolgozók szakértelméről, talán könnyebb az elválás is.--------- Érdemes előre tájékozódni, hogy lássuk, milyen szokások vannak egy bölcsődében, illetve, hogy elmondhassuk a saját csemeténk milyen gyermek is valójában? Nagyrészt ez fog hozzájárulni ahhoz, hogy a beszoktatós gyermekhez hogyan közelítsen egy gondozónő. Ezek a kezdet előtti ismerkedések elengedhetetlenek a szülő és gondozó közti harmonikus kapcsolathoz is.-------- Fontos hogy a szülő tudja, egy bölcsőde nem a szükséges rossz, hanem egy kölcsönös megoldás arra, hogy ő függetlenebb lehessen, míg gyermeke jó kezekben van.------- Manapság a bölcsődék sokkal nyitottabban működnek. Nincsenek elvárások a gyermekkel szemben, megtarthatóvá válik az egyéni fejlődés, nem kötelező jellegű, hogy szobatiszta legyen, mire bölcsibe megy és természetes az is, hogy sok gyermek még nem beszél. A jól képzett gondozónő tudja, hogy mindenki a saját ritmusában fejlődik, és ebben segít.------- Mindenképpen előnyként könyvelhetjük el, hogy a közösség nem lesz számára idegen-ráadásul egy 2-2,5 éves gyermek igényli is hason korúak társaságát-hamarabb tanulja meg, hogy vannak szabályok, korábban áteshet a rettegett gyermekbetegségeken is.-------- A beszoktatás ideje, gyermekünktől függ. Mindenképpen áldozzunk erre időt, hiszen ennek hiánya nagyobb kárt okozhat, mint ami előnyünk származna a bölcsődébe járástól.-------- Eleinte mi magunk is menjünk és maradjunk is ott gyermekünkkel, napról napra távolabb ülve tőle. Engedjük, hogy maga fedezze fel az új közeget és pár nap múlva kerüljünk ki a látótávolságából. Egy-két hét elteltével, már hosszabb időre is magára hagyhatjuk, fokozatosan elérve az ebéd illetve alvásidőt. Fontos, hogy mi magunk elfogadjuk ezt a helyzetet, ne idegeskedjünk, ha sír a gyermek, a legrosszabb pedig az, ha egyenesen vele sírunk. Mindig legyünk vele megnyugtatóak, az otthoni beszélgetéseket és élményeket ne azzal töltsük ki, hogy készítjük a gyermeket a másnapra.-------- Legtöbbször a szülők beleesnek abba a hibába, hogy ajándékokkal halmozzák el a gyermeket, amikor értük mennek. Ez az egyik legrosszabb, amit tehetnek, hiszen így a gyermekben nem az marad meg, hogy ez egy napi feladat, hanem az, hogy ha végigcsinálja a napot, akkor megjutalmazzák.--------- Ha nem sikerül a beszoktatás és nem életbevágóan fontos, hogy gyermekünk beszokjon, valamint máshogy is meg tudjuk oldani a felügyeletet, akkor pedig merjünk lépni ez irányba is!

LATE MEETING

KÉSÖI TALÁLKOZÁS Mikor egy emberrel későn találkozol, s meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz... s hiányolsz, úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el, hogy együtt többek legyetek. Nem osztozhatsz! Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét... Jegye más vonatra szól... Tudod, hogy ő is néz, s elkapott tekintetében, mintha magával vinné álmaid kulcsát... mindazt, mit vársz. Úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el, hogy együtt többek legyetek. Nem osztozhatsz! Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét... Hidd el, ki igazán rád vár, ő megtalál.. nem tűnik el. Időben ott leszel, nem késhetsz, nem késel el... ő rád talál. Vele találkozol. S meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz... s hiányolsz. Úgy tűnik éppen, épp csak egy perc kell, épp csak egy perc, hogy együtt többek legyetek. Nem osztozhatsz! Van úgy, hogy nem lehet, s megfogja felé nyújtott kezed. Jegye tiéd mellé szól...

LOVE

SZERETET "Gondolataimban kicsit elmerengtem - Hogy adjak rímet,e nemes érzelemnek? Ami azt a nevet kapta, mi cseng, és nevet, Amiért érdemes élni, az a szeretet!------ Nem lehet belőle eleget kapni, Mert e szép érzelem nem tud kifogyni. Ne engedd pislákolni, heves lánggal égjen! Hogy a szíved többé semmitől sem féljen.------- A félelmet a szeretet űzi ki belőled, Sötétség, bú, magány, soha nem győzhet. Mert e nemes érzelemnél nem erősebb semmi, Szeretettel, lehet nagy csatákat nyerni!-------- Legyél olyan ember minden pillanatban, Aki szeret mindig tettel, gondolattal. Nem mindig kell szóval kifejezni, Öleléssel, csókkal is lehet szeretni.--------- Kit szerethetsz, nincs az korlátozva, Minden élőlénynek szüksége van arra. Életet visz a szeretet minden teremtménybe, Így kerülhetsz a gyűlölet ellen fölénybe.--------- Eltűnik a hideg, kőkemény szíved, Nem leszel bánatos, komor, és rideg, Mert a szeretet fel olvasztja lelked, Igaz boldogságod szeretetben nyerted!

RUSSIA - U.S.A.

Ezt valószínűleg meg kell osztani, hogy mindannyiunkat emlékeztessen. Azok számára, akik azt hiszik, hogy Oroszország egészen a világ másik felén van... Körülbelül 55 mérföldre van tőlünk, a Bering-szoros szűk pontján. Azonban az Alaszka és Oroszország közötti víztömegben, amelyet Bering-szorosként ismernek, két kis sziget található, amelyek Big Diomede és Little Diomede néven ismertek. Elég érdekes, hogy a Big Diomede Oroszország, míg a Little Diomede az Egyesült Államok tulajdona. A két sziget közötti vízszakasz mindössze 2,5 mérföld széles, és télen valójában befagy, így gyakorlatilag az Egyesült Államokból Oroszországba sétálhat ezen a szezonális tengeri jégen.

THE DEEPEST WELL ON THE PLANET

A bolygó legmélyebb és legnagyobb természetes kútját Xiaozhai Tiankengnek hívják. Fengjie-ben, Chonqinun községben található, Kína szívében. Ez a csodálatos kút teljesen természetes, 662 méter mélységet ér el, 626 méter hosszú és 537 méter szélességű. De ami a legszembetűnőbb, nem csak a méretei vagy a szinte függőleges falai, hanem az élet felrobbanása, aminek otthont ad.---- Xiaozhai Tiankeng az, amit a geológusok víznyelőnek vagy víznyelőnek neveznek, a föld depressziója, amelyet többek között a víz hatására generáltak. Ebben az esetben egy barlang tetején alakult ki, ahol egy összesen 8,5 kilométeres földalatti folyó ad otthont, és egy látványos vízesésbe folyik. Hatalmas mérete teszi a maga fajtájává, tiankengként ismert víznyelővé, a világ legnagyobb és legmélyebbé. Xiaozhai Tiankeng méretén kívül lenyűgözi a benne rejlő biológiai sokféleséget. Bázisa olyan nagy, hogy közel 1300 növényfajnak, például ginkgónak és vadállatoknak ad otthont. A legelbűvölőbb „bérlők” közül, akik földalatti erdejükben sétálnak, kiemelkedik a ködpárduc (Neofelis nebulosa), egy összetéveszthetetlen szőrmacska, amely 1,1 méteres, általában fákon pihen.------- Ez a tiankeng egy hatalmas, 280 km2-es karsztos területen fekszik, amelyet mészkő alkotott. Szakértők szerint az 511 és 662 méter mély víznyelő az elmúlt 128 000 évben alakot öltött. Története nagy részében, amíg a barlang teteje be nem omlott, hatalmas földalatti barlang volt. Vannak még más figyelemre méltó méretű tiankengek is, például a Dashiwei, amelyek Kínában találhatóak. Érdekes módon, mérete ellenére Xiaozhai Tiankeng viszonylag nemrég kezdett el tanulni, bár a helyiek már ősidők óta ismerik.

FULL MOVIE - HUSH MONEY - 2024