MARCIN

DON'T WANT TO PLEASE GUYS.

Ne akarj megfelelni a pasiknak! Szeretnék egy pár szór írni a témával kapcsolatban, mert azt látom, hogy nagyon sok nő meg akar felelni és tökéletes szeretne lenni egy bizonyos pasi/férfi számára, de nem megy neki és ezért szenved. Hiába is írok bármit, mindenki más és másként éli meg az érzelmeit, de talán "útmutatóul" jó lehet. :) Az én életemben sem alakul rózsásan a helyzet, mert én is belefutottam dolgokba, de nem engedtem a 21-ből. Nem mindig jó, de a lényeg, hogy ÉN döntöttem és nem más döntött a sorsomról. Egyetlen lényeges dolog van amit jó, ha megjegyzünk: mindenkit önmagáért szeretnek, nem azért amit csinál, nem azért amit tesz, nem a fehérneműjéért, nem az új hajáért és még csak nem is a főztjéért. Csakis önmagáért! Ha ez nincs meg a kapcsolat elején, közepén, akkor nem lesz semmi. Lehetsz te a legodaadóbb, legcukibb és legbújósabb nő a földön, semmi a világon nem fog történni, csak az időhúzás. Ideig óráig meg lehet valakit tartani, mert annak a pasinak az kényelmes lesz, de nem a szíve-lelke miatt marad veled! Nagyon jó nőket látok megalázkodni, sírni, teperni olyan férfiak után, akik meg sem érdemlik őket. De még olyan nő se fusson senki után, aki nem egy világszépe. Egyszerűen, ha az embernek nincs mása, legyen büszkesége, tartása. Ezt nem vehetik el tőled! Nagyon sok nő akar így-úgy változni egy férfi kedvéért, mert azt hiszi, attól majd elfogadhatóbb lesz (tipikus úrinő társaságban, szakácsnő a konyhában ésatöbbi...) és akkor majd szeretni fogja őt az illető. Nem fogja! Nem kell semmilyennek lenni, nem kell változni, csak úgy élni, amilyen vagy. Ha valaki nagyon akar változni ,az legyen a férfi és ne ti. Ő törje össze magát, hogy mi lesz a folytatás, ő aggódjon a jövő miatt és ő legyen tele kérdésekkel, bizonytalansággal, ha már "mindenképp" kellenek valakinek ezek az érzések. Ez vonatkozik arra, hogy ne telefonálgasson egy nő, ne keresse magától és ha ennek ellenére valami kellemetlen történik, annak legyen dupla annyi következménye a pasi kárára. Sajnos sok nő azt hiszi, ha egyszer ágyba bújt valakivel, aki éppen romantikus hangulatában volt, az már jelent folytatást. Nem jelent. De, ha még egyszer megtörténik, na az már jelent. Nem jelent még az sem! Ha ötször-tízszer megtörténik, de nem látod a másik szemében a szeretetet, ha nem érzed az ölelésében a megnyilvánulásaiban, akkor felesleges cirkuszolni. Még akkor is, ha együtt buliztok, vagy megbeszéltek egy következő alkalmat, vagy bármit... Amíg nem mond KONKRÉT dolgot, addig a világon semmi szemrehánynivalója nincs egy nőnek. Hiszen nem kényszerítette rá senki és a férfi sem ígérte, hogy utána elveszi feleségül... Az nekik, hogy odabújnak egy nőhöz, bókolnak, semmit nem jelent és köze nincs az érzelmeknek. Az egy egyszerű, jó érzés nekik, de semmi több. És nem szabad elfelejteni, hogy sokkal nagyobb színészek, mint a nők! :) Ha a kiszemelt menekülni kezd, az nem az érzelmei elől lesz, hanem amiatt a nő/lány miatt, aki félreértelmezte azt, ami valójában nekik semmi. Ha igazán szeretnek egy nőt, az kitüntetett, mással össze nem keverhető megnyilvánulás lesz. Abba nem lesz kavarás, sem félreértés, sem eltűnés. Szóval sem smsben, sem emailen, sem közösségi oldalon nem kell látványosan siránkozni, hanem meg kell tartani a büszkeségünket és annyit "elvenni" valakiből, amennyit ő is belőlünk. Nem kell olyan komolyan venni senkit és talán épp ezzel a nem görcsölni akarással hívja fel a figyelmet magára valaki. Nem mindig kifizetődő, ha kimutatjuk minden érzelmünket, mert lehet az a másik még nem tart ott szívben-lélekben (vagy egyáltalán nem is akar), de ez hamar kiderül, akkor meg minek járatnánk le magunkat? :) Szerencsére fiatal lány korom óta átláttam ezt az egészet és nem volt lelki problémám ebből, inkább én okoztam másoknak. Szenvedést csak a saját butaságom, rossz döntéseim hoztak a fejemre, lelkemre, de legalább nem más ítélkezett felettem. A női tartás soha nem megy ki a divatból és igaz a mondás a kevesebb néha több. Sokkal sokkal több! :) És azt kívánom mindenkinek, hogy találja meg az Igazi, ami egyértelmű lesz, amibe nem lesznek óriás kérdőjelek. Mert a másik felünk megtalálása a legnagyobb Kincs az életben és a Szeretet! Addig meg, ha lehet ne adjunk lovat olyanok alá, akik alá még szamár sem illik és főleg ne okozzunk "örömet" a siránkozásinkkal!

IN THE NET OF AN EXPERIENCED SEDUCER.

Egy tapasztalt csábító hálójában Elváltként magányosan tengettem életem, amikor az egyik közösségi oldalon rám talált a "szerelem". Naivan beleestem egy tapasztalt csábító hálójába. Nem a szerelmet kereste, hanem a lakóhelyet, egy ágyat, ahol a fejét álomra hajthatja. Romantikus beállítottságú ember vagyok, nagyon szeretem a szép verseket, idézeteket. Ez lett a vesztem. Az egyik közösségi oldalon nagyon sok szép verset kaptam egy elsőre nem szimpatikus férfitől. Sok-sok vers küldözgetés után, egyszer csak személyes jellegű levélváltásra került sor. Teltek a hetek, majd személyes találkozót beszéltünk meg. A fénykép alapján nem tetszett a férfi, de úgy gondoltam, hasonló romantikus lélek, mint én. Megtörtént a találkozás, nagyon kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult és való igaz, élőben még annyira sem volt sármos, mint a képen. Valami vonzerő viszont volt benne, szinte magához láncolt, enyhe túlzással nevezhetném szerelem első látásra effektusnak is. A távolság miatt csak hétvégéken találkoztunk. Azok a csodálatos hétvégék, szinte szárnyaltam, a mennyben éreztem magam. Eljött a Karácsony, közölte, nem tudunk találkozni, mert a barátainál tölti az ünnepeket, még a Szilvesztert sem tölthetjük együtt. Ekkor egy vészharang megszólalt a fejemben. Hallgatnom kellett volna rá, de a szívem parancsolt az eszemnek. Kaptam egy érdekes üzenetet, a büszkeségem és a hirtelen fellángoló haragom azonnali szakítást akart, amit közöltem is vele. Másnap meglátogatott és a szakításból semmi sem lett. Folytattuk a hétvégékre irányuló kellemes együttléteinket. Minden percben éreztem, valami nem stimmel, valamit eltitkol, hazudik és csúnyán becsap. Eljött a február, egy oltári nagy hazugsággal beetetett, én majdnem be is vettem. Próbaútra megy külföldre és nem lesz elérhető, majd jelentkezik. Ez a próbaút a másik hölgy házába vezetett. Hamar kiderült az igazság, kérdőre is vontam, a válaszát viszont a mai napig nem értem. A kedves csakis azért költözött a hölgyhöz, hogy fedél legyen a feje felett. A megismerkedésünk óta több hölggyel is tartott fenn kapcsolatot és úgy döntött, annál marad, aki fedelet is kínál neki. Tehát ha én kínálom fel neki a házamat, ágyamat, akkor most velem van. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, sokat beszélünk, de igazából megérteni soha nem leszek képes. Azt mondja, nem érez a hálán kívül semmi mást a hölgy iránt, de mégis az ágyában fekszik! Lehet ennyire színlelni a szerelmet? Ezek szerint lehet, vagy továbbra is nekem hazudik. Naponta felmerülő kérdések sorozata, amire válasz nem létezik. Én azt hittem már minden ösvényt végigjártam, nagyon jó emberismerőnek tartottam magam, ezek után szóba sem tudok állni gyanú nélkül senkivel sem. Természetesen amióta őt ismerem, nem vagyok képes társaságba járni, ismerkedni. Most lettem igazán magányos, elhagyott. Mennyi idő kell egy ilyen fájó seb begyógyulásához? Tanulságot nem tudok levonni az esetemből, maximum annyit, többé a szívemhez ennyire közel senkit sem engedek.

THAT OLD HOUSE

Az a régi ház

Bizonyára mindenkinek az emlékeiben van egy hely, egy érzés, néhány ember, amitől olykor akaratlanul mosolyra görbül az arcunk, legördül néhány könnycsepp, becsukott szemmel látjuk, ha nagyon ’ott vagyunk’, érezzük az illatokat, halljuk a hangjukat… Minden attól különleges, hogy kötődünk hozzá. Én ehhez a házhoz kötődőm, valahol ott vertek nekem gyökeret, ott indultam el, és bár nem térhetek oda haza, a lelkemben az a lány leszek abból a kicsi faluból. Nagyszüleim háza az én szülőházam. Hosszú gang, ami mindig más szerepet töltött be az életünkben, hófehér falak kívül, belül. A gangon virágtartó, benne a sok muskátli, buszülés, olyan jó volt azon ülni, és csak nézni, lóbálni a lábad a semmibe. Tavasszal onnan lestük a szőlőt, ahogy zöldnek indult, nyár elején onnan figyeltük papát, melyik soron érik a korai csemegeszőlő, a feketerigó hogyan dobálja ki a sárgarigó fiókáit a fészekből, hogy az a körtefa „ezer éve” halálra volt ítélve, de hát odafészkel, mégse lehet kivágni csak úgy! Mikor szezonja volt a paprikafőzésnek, dédi, mama, papa, mi unokák ott ültünk, madzagozott tűvel a kezünkben csak fűztük a soha elfogyni nem akaró paprikát. Ősszel, dióveréskor a gangon teregették szét a diót, ott száradt, mamiék törték a nyers diót, húztuk le a bőrét a húgommal, és csak ettük, ettük a diót. Még tél volt, kicsi voltam, sötétkék kantáros nadrág volt rajtam, anyát és papát vártam kinn. Akkor hozták haza a húgom a kórházból. Emlékszem, papa tolta a babakocsit. Sokáig nem tudták az istennek se megmagyarázni nekem, hogy a húgom, anya gyereke, szentül állítottam, hogy a papa hozta, az ő gyereke! Nálunk a konyhában az ablak alatt priccs volt, papa ott szundított, mikor ebéd után elnyomta a buzgóság. Mi még kicsik voltunk, sokat játszottunk az ablakban, ott nyújtottuk a kapott kalácstésztát a gyúródeszkánkon, amit aztán nagy örömünkre megsüthettünk a sparhelten, és milyen mennyei finomság volt az! Mami minden vasárnap a levesbe tésztát nyújtott. Jó buli volt az asztal alatt ülni, és a lelógó sárga tésztából csipkedni, nyersen enni a házi tésztát. Télen, mikor ’este lett’, a család a konyhában morzsolta a kukoricát, mi gyerekek disznóólat építettünk a csutából, élmény volt, mikor jó magas volt, és nem dőlt össze. A disznóvágások félelmetesek voltak, az a visítás, az nagyon rossz volt kora reggel. Mikor már dologság volt, mi gyerekek is dolgozhattunk, mi bőröztük le a zsírszalonnát. Estére mindig jó hangulat volt nálunk, papa és a böllér bácsi mindig nótázott, mami kolduskását csinált, talán a legjobb dolog volt a pecsenyén kívül. Nagy ez az emlékdoboz, nem lehet mindent megmutatni. Mindenkinek megvan a maga múltja, ami alapja a jövőjének. Már máshol élek, de az a ház, bennem él.

ETERNAL ECLIPSE

27/7 DARK AMBIENT MUSIC

FALUDY GYÖRGY 1980

1980-ban írta.... egyszerűen hihetetlen! Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet Tanuld meg ezt a versemet mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tiéd, kölcsönveszik, A közkönyvtárban elvesztik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég- és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv sem lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet ,akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet. Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacilusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó- memóriából szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz ,hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed , az embert leöld s megegyed- hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elhagyott, mihelyest a várost elhagyod. Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet , hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még ,míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet!