AZ EMBERISÉGET ALSÓBBRENDŰ CIVILIZÁCIÓNAK TARTJÁK: EZÉRT NEM LEPHETTEK MÉG VELÜNK KAPCSOLATBA AZ IDEGENEK?
Tudósok egy igencsak megdöbbentő és egyben vészjósló elmélettel álltak elő ami mindent megmagyarázhat.
Ez lesz az emberiség végzete?
Egyes új elméletek azt vetették fel, hogy mindössze azért nem vették még fel az emberiséggel a kapcsolatot a földönkívüliek, mert nem tartanak eléggé intelligensnek és magasan fejlettnek minket.
A The International Journal of Astrobiology című folyóiratban megjelent friss tanulmányban Konrad Szocik, a lengyelországi Rzeszow-i Informatikai és Menedzsment Egyetem bioetikusai és Rakhat Abylkasymova, független kutató szerint ez valójában jó dolog lehet az emberiség számára.
És ez egy valószínűbb forgatókönyv, mint gondolnánk.
Ezzel ugyanis az az előnyünk van, hogy nem jelentünk fenyegetést rájuk vagy másokra nézve.
A tudósok szerint ugyanis nem kizárt, hogy a földönkívüliek fenyegetésként tekintenének ránk, ha azonos szinten lennénk velük vagy egyfajta ellenséget, versenytársat látnának a civilizációnkba.
Ne feledjük, a kozmoszban is érvényes lehet az a farksörvény, hogy csak egy maradhat, és egyes civilizációk talán éppen azért pusztítják el a másikat, hogy az ne jelentsen rájuk nézve a későbbiekben veszélyt.
Ugyanez a Földön a természetben is megfigyelhető egyes ökoszisztémákban – hívják fel a figyelmet más tudósok is.
Sőt, bizonyos értelemben ha ez valóban így van, éppen ez lehetett eddig az emberi faj túlélésének záloga.
Több tucat faj fedezhette már fel a távolból az emberi civilizációt, de nem találtak túl érdekesnek és elég fejlettnek minket ahhoz, hogy “foglalkozzanak” az emberrel.
“Nincs semmink, amire szükségük lenne, amit elvehetnének tőlünk” – vélik egyes tudósok.
A Föld önmagában mint erőforrás ugyan szóba jöhetne, de egyes számítások szerint tele van lakható bolygókkal a Tejútrendszer, így maga a bolygónk sem egy különlegesség a világmindenségben.
A jó hír az, hogy legalább a hipotetikus idegenek nem látnának minket fenyegetésként, így kevésbé valószínű, hogy úgy döntenek, hogy a galaxis biztonsága érdekében előzetesen kiiktatnak minket.
De a többi dolog eléggé vegyes, amely végső soron az idegenek ismeretlen (és valószínűleg
érthetetlen) természetétől, értékeitől és indítékaitól függ.
Az egyik lehetőség az, hogy az idegenek eléggé törődnek az élettel – akár erkölcsi, akár tudományos okokból, akár olyan okokból, amelyek számunkra nem léteznek -, hogy megpróbálják megvédeni azt.
Ebben az esetben elkerülhetik, hogy ártsanak nekünk, és akár olyan szabályokat is
követhetnek, amelyek hasonlóak azokhoz, amelyeket mi használunk, hogy elkerüljük a Föld mikrobáinak olyan helyekre történő eljuttatását, mint a Mars és az Europa.
Aztán megint nagyon eltérő elképzeléseik lehetnek arról, hogy mi hasznos és mi káros.
A rossz hír viszont az, hogy az idegeneket nem biztos, hogy érdekli, hogy mi történik velünk vagy bármely más földi élettel, amíg el tudják végezni a dolgukat, bármi is legyen az.
Képzeljük el, hogy ahogy leszáll egy idegen űrhajó és összeroppant egy stadiont és mindenkit, aki bent van.
“A földönkívüli intelligencia talán egyáltalán nem fordít figyelmet erre, ahogy az emberek sem fordítanak figyelmet az úton mozgó rovarokra,”
– írja Szocik és Abylkasymova.
“Ebben a forgatókönyvben az emberi halálesetek véletlen következményei lesznek a földönkívüli intelligencia Föld körüli mozgásának és esetleges kizsákmányolásának.”
Haldokló kutyát találták bezárva egy ládában minden fedett ürülékkel teljesen átalakul a szeretet által
Még novemberben az Animal Cruelty Division kapott egy hívást arról, hogy a texasi Austinban egy mocskos ládában fekvő, halottnak tűnő kutyáról van szó – írja a boredpanda
Amikor a rendőrök kiérkeztek, egy ürülékkel borított, súlyosan lefogyott és teljesen éheztetett kutyust találtak. Közelebbről megvizsgálva Ewa Wagner nyomozó látta, hogy a kutyus bordája mozog..
“Rájöttünk a kutya életben van, de alig, ezért az Austin Animal Centerbe vittük, ahol az állatorvosok megkezdték a sürgősségi kezelést” – mondta Wagner rendőr a Huffington Postnak. “A láza túl alacsony volt ahhoz, hogy a hőmérővel is regisztrálhassuk, és egyáltalán nem mozgott. Nem hittük, hogy bármi esélye van a túlélésre”
De egy Elizabeth Mancera nevű angyal, az állatorvosi technikus a segítségére sietett. A következő néhány órában életmentő ellátást nyújtott a kutyusnak. Az állatorvos meleg fürdőt is adott neki, és óvatosan egy hajszárítóval segítette a kutyus testhőmérsékletének emelését. “Az első néhány órában csak beszéltem hozzá, és mondtam neki, hogy szeretem” – mondja Mancera. Úgy döntött, hogy a kutyának a Sophie nevet adja, és rájött, hogy örökbe akarja fogadni ezt a bátor kis túlélőt.
A kutya mára teljesen felépült, és imádja új családja. “Soha többé nem hagy ki egy étkezést sem, és soha többé nem fog fázni” – állítja Elizabeth. “Ebben biztos vagyok.”
Hidd már el: tökéletes alkotás vagy!
Néha utálom magam. Nem túlzok, szó szerint. Utálom magam amiatt, ahogyan élek, a cselekedeteim miatt, azért ahogyan néha a szüleimmel beszélek, azokért a pillanatokért amikor lusta és gyenge vagyok. Néha annyira utálom magam, hogy nem nézek tükörbe és nem megyek oda se, ahova nagyon szeretnék, mert aggódom és félelem van bennem magam és a természetem miatt. Utálom a kinézetemet, az alakomat, azt amilyenné váltam. Utálom, hogy nem tudok átlépni az engem gátoló korlátokon, hogy beszorítom magam egy térbe és csak várom a megoldást. Utálom magam azért, ahogyan másokhoz viszonyulok, amikor hasonlítgatom magam valakihez, és azt hiszem, ha olyanná válok szeretni fognak. Utálom a helyzetet, amikor tanácstalan vagyok, és csak álmok maradnak az álmok, mert nem tudom hogyan fogjak hozzá a megvalósításukhoz. Utálom az érzést, amikor tehetségesnek érzem magam valamiben, és mások előbb kapnak figyelmet, megbecsülést abban, amihez azt hittem én értek. Utálom, amikor nem tudok szeretni, hallgatni, segíteni és amikor közönyös vagyok az emberekkel... Amikor túlhajszolom magam, amikor felesleges dolgokra pazarolom az időmet amikből nem épülök. Utálom, hogy nem tudok megváltozni, és nem tudok egészségesen élni. Utálom, amikor a hitemet próbálom bemutatni, és rájövök: évek alatt nem tettem semmit. Utálom amilyen vagyok, ahogy kinézek, amit mondok és cselekszem. Utálok, hogy nem tudtam azzá válni, akinek Isten teremtett.
Erőtlennek és megkeseredettnek érzem magam nagyon sokszor. Úgy érzem, hogy a lelkem ki van facsarva, önbizalom lvl -100, és ha még lehetne lejjebb ásni magam azokkal a bántó szavakkal és gondolatokkal, amik nem hangzottak el a számból vagy a fejemben, akkor biztosan megtenném. De ne higgyétek azt, hogy nem örülök az életnek, a csodáknak vagy az áldásoknak. Tudom, hogy honnan jöttem és hová tartok, a lényeg mégis az, ami itt, ebben a pillanatban történik. Néha sírni tudnék, hogy így gondolkozok, és mikor látom, hogy a szüleimet elszomorítom a negatív kinyilatkoztatásaimmal. Mert sajnos ők - vagyis főként az Anyukám - issza meg ennek a levét, másnak nem tudok erről őszintén beszélni. Mikor megkérdezik mi van velem, nem fogom azt ecsetelni, hogy hé, hát utálom magam, mert olyan szerencsétlennek érzem magam ezért meg azért... másrészt úgy érzem nincs szükségem arra, ami ezután jönne. Ja, az egyik barátom azt mondta múltkor, hogy szerinte túl büszke vagyok. Gondolkodtam rajta, és igaza van! És tudjátok mit? Ezt is utálom magamban, amikor ok nélkül vagyok büszke, és amikor nincs meg bennem a megfelelő alázat bizonyos dolgok iránt.
Válni vagy várni, ez itt a kérdés!
Sokszor emlegetett téma az enyém: függőség, kontra füligszerelem. Ebben kérem segítségeteket. Páromat három éve ismerem meg, lassan egy éve hozzámentem feleségül. Nem mondhatom, hogy soha nem sejtettem, vagy nem volt néha érzékelhető, hogy látogat „bizonyos” oldalakat.
Válni vagy várni, ez itt a kérdés!
Páromat három éve ismerem meg, lassan egy éve hozzámentem feleségül. Nem mondhatom, hogy soha nem sejtettem, vagy nem volt néha érzékelhető, látogat „bizonyos” oldalakat.
Természetesen mikor az előzményekben kiszúrtam a maradványokat számítógépén, tagadott, letöltéskor ugrott fel, kíváncsiságból ráklikk, de semmi több.
Múlt héten viszont megint találtam, előzőleg megnyitott már dokumentumokat. Tagadta, hogy bármit bármikor is letöltött volna, ami pornográf. Esküdött, nem csap be. Mégis megérzésből keresgéltem, és találtam egy mappát… telis tele filmekkel - hazudott.
Ezeket naponta nézegette, sokszor az idők alapján követhető, hogy napi több órát töltött el előtte. Emellett engem viszont sajnos meglehetősen elhanyagol, sőt… nagyon ritkán találja megfelelőnek a pillanatot! Kezdeményezni pedig nem enged. Arra kényszerülök hosszú ideje, hogy magamnak pótoljam ez irányú igényeimet.
Most már tudom, miért… eldöntöttem, nem engedem egy már megtörtént csúnya válás után, amikor is 15 év után csaltak meg, még egy ennél is nagyobb traumának kitenni magamat, és kislányomat.
Hozzáteszem, elég bonyolult, de anyagi okokból (hitel, eladósodottság) még nem tudtunk összeköltözni, hetente 3-4 napot töltök férjemmel. Ám hamarosan megoldható lenne, viszont így nem tudom, szabad-e összebútoroznunk.
Most minden ígérettel ellátott, nem először, hogy meg fog változni, nem csinál többet olyat, amivel nekem fájdalmat okoz, és többet fog törődni velem, mint nővel.
Kérdés, várjak, reménykedjek ebben, hogy van szabadulás e függőségéből,vagy ne pazaroljam rá tovább értékes éveim?
Fényes, ragyogó csillag.
Az általunk szeretett és elvesztett lélek mint egy fényes csillag ragyog odaföntről ránk.
Fényes, ragyogó csillag
A test csak egy jármű, amelynek segítségével bejárjuk azt az utat, melyet földi létünk során be kell járnunk. A test elporlad, de a lélek örök.
Leszületünk, hogy megtapasztaljunk olyan érzéseket, érzelmeket, amelyeket odafönt képtelenség. Odafönt minden tökéletes, mindent tudunk, mindig, mindent helyesen cselekszünk.
Kizárólag itt a földön van lehetőségünk szabad akaratunkból dönteni, hogy mikor mit cselekedjünk, mit tegyünk, és annak megfelelően alakul életünk további része. A lélek a tettek, a cselekedetek nyomán jelentkező gondolatokat, indulatokat, érzéseket és érzelmeket akarja megtapasztalni, és ezekkel a tapasztalatokkal, tudással birtokában akarja folytatni útját a tökéletesség felé.
Meg akarja tapasztalni, milyen érzés a bűntudat, a lelkifurdalás a másoknak okozott fájdalom, bánat, bántás miatt, és képes-e ezeket a botlásokat megbocsátani magának. Képes-e ezek miatt másoktól bocsánatot kérni. Képes-e ezeken túl lépni és a cselekedetek súlyával, terhével együtt menni tovább előre, felfelé.
Hogyan fogadja, amikor mások okoznak neki fájdalmat, bánatot, mások tesznek ellene. Milyen érzések kisérik benne ezeket a hatásokat. Képes-e másoknak megbocsátani, képes-e ezeken a fájdalmakon túl lépni, vagy hogyan képes ezeket magával cipelve menni tovább a saját útján.
És amikor már úgy érzi, hogy az út vége felé jár, amikor már nincs tovább mit tenni, akkor elkezd visszatekinteni. Számba veszi, élete főbb eseményeit, és elkezd önmagában leltározni. Sikeres és sikertelen cselekedetek, le nem zárt ügyek, helyre nem pakolt érzelmek, meg nem bocsátott bántások és bántódások. Leltároz, mielőtt becsukja maga után a kaput, és kopogtatni kezd azon a másikon odafönt.
Teszi ezt, amikor már úgy érzi, nincs több dolga itt a földön. Öreg, erőtlen, elszállt fölötte az idő, és a fiatalok lendülete, ritmusa már nem az ő világa. Amit már csak kívülről néz, de amiben neki már nincs helye, nincs feladata.
Leltároz, és várja, mikor hívják. Úgy tartják, odafönt a korábban elhunyt rokonok, barátok, szeretett lelkek várják öleléssel, és bátorítják, menjen, menjen az átható, tiszta fény felé. Ők segítenek neki a földi lét során szerzett tapasztalatokat megtisztítani a rárakódott sallangoktól, hogy csak a tiszta valóság, a lényeg maradjon, és épüljön be a lélekbe. Ami már mentes minden földi ítélettől, előítélettől, és hamis bélyegtől.
Azt tanítják, ilyenkor a tiszta fény ismét átjárja a lelket, és a megszerzett tudás, tapasztalás birtokában még fényesebben ragyog odafent mint korábban.
Még fényesebbé válik az a csillag, és mutatja az utat a még földi létet taposó lelkeknek.
Keresd meg azt a csillagot az égen, mely kizárólag neked ragyog odafönt, mely neked világít. Jusson eszedbe, mikor, milyen helyzetekben mire tanított, hogyan cselekedett. Jusson eszedbe a példaképed, és kövesd őt tetteid során. Ha esetenként úgy érzed, kezded elveszíteni a helyes utat, nézz fel az égre! Keresd a legfényesebben ragyogó csillagot!
Mielőtt meghalt, becsatolta a biztonsági övet, majd kidobta kisbabáját az ablakon. A tűzoltók alig hittek a szemüknek!
Wyoming egy olyan kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit. Az Illions államban található helyiségnek csak 1400 lakosa van. Shelby Ann Carter, ebben a csendes, barátságos környezetben képzelte el az idilli családi életet. Itt éltek vőlegényével és édesanyjával, kozmetikusként dolgozott és 21 éves volt amikor elkezdte a gyógyszerészképzést. Januárban kislánya, Keana Davis is megszületett. Shelby nagyon boldog édesanya volt, de a jövőbeli tervei hirtelen véget értek…
“Hatalmas nyomot hagyott kisvárosunk történelmében,” mesélte a város polgármestere. A tragédia ponotsan egy nappal a 21-ik születésnapja után, január 30-án következett be. Shelby egyedül volt otthon kislányával, amikor a ház kigyulladt. Felhívta hát a segélyhívószámot és értesítette őket, hogy ég a ház és alig kap levegőt.
Mire a tűzoltók a helyszínre érkeztek, sajnos már túl késő volt. Miután kioltották a tüzet, holtan találták a második emeleten, és megállapították, hogy szén-monoxid mérgezést kapott. A mindössze 12 napos kislányt azonban nem találták sehol a lakásban. Nem sokkal ezután megtalálták Őt, a ház előtt lévő törmelékek között. Mi történhetett?
Annak ellenére, hogy az egész lakás lángokban állt, Shelby ésszerűen cselekedett és szokatlan módon megmentette kislánya életét. Belehelyezte kislányát egy gyermekülésbe, becsatolta a biztonsági övet és a második emeletről kidobta az égő házból. Milyen önzetlen édesanya, aki képes volt mindenre, hogy megmentse egyetlen gyermekét.
“Azt hiszem, hogy az erős anyai ösztön volt az, ami képessé tette őt, hogy megmentse gyermeke életét. Örök rejtély marad számunkra, hogy miért Ő miért nem ugrott ki az ablakon” – magyarázta az egyik tűzoltó, aki ott volt a helyszínen.
A kislányt kórházba szállították, ahol az orvosok megállapították, hogy kisebb sérülésekkel megúszta, a zuhanás nem okozott különösebb sérüléseket és mélyebb égési sebek sem voltak rajta, csak zúzódások. Rövid időn belül kiengedték a kórházból, és most a rokonok vigyáznak az árván maradt kislányra.
A tragédia után, a város lakói adománygyűjtő kampány szerveztek az interneten, hogy támogassák a családtagokat, hogy minél hamarabb újraépíthessék a leégett házat. Alig egy hét alatt összegyűlt 40.000 dollár.
Bár óriási a veszteség, de Keana Davis örökre büszke lehet édesanyjára, akinek kétszeresen is megköszönheti az életét!
