Az én döntésem volt! Tudtam, hogy mit vállalok. 10-15 év... Senki nem kényszerített, senki sem tartott pisztolyt a fejemhez! Én akartam Őt!
Tudtam, valahogy kötve leszek. Nincs kötetlen bulizás, nincs hosszabb nyaralás, ha nem tudod magaddal vinni, mert haza kell menni Hozzá! Foglalkoznom kell vele,meg kell etetnem , sétálni kell mennem vele! Mindegy, hogy milyen idő van, van e kedvem...
Vállaltam azt, hogy amíg velem van, mindent megadok neki, gondoskodom róla, ha beteg, orvoshoz viszem!
Vállaltam azt, hogy szűkebb lesz a pénztárcám, kutyaszőrős lesz minden ruhám, tönkremennek dolgaim! Tudtam, hogy amíg kicsi, szétrághat mindent, bepisil, bekakil, takarítanom kell utána folyamatosan! De én akartam....
Nem mondom, hogy mindig könnyű volt, hogy nem volt pillanat, amikor melegebb éghajlatra kívántam és nem kiabáltam vele... Sokszor volt ilyen is, és lesz is még!!!
De sosem tudtam rá igazán haragudni! A tárgyak pótolhatóak, a szőnyeg kipucolható, a ruhám kimosható!
Nem pótolható viszont az a csillogó szempár, aki annyira örül nekem, amikor haza érek, hogy majd szétesik örömében! Teljesen mindegy, hogy 5 percre vagy 5 órára mentem el! Nem pótolható az ő ragaszkodása, és a feltétel nélküli szeretete sem! A pillanatok, amikor rossz kedvem van, de Ő jön, és bökdös a hideg orrával, vagy az arcomba tolja a játékát!
Észre sem veszed, és az évek elrepülnek! Ősz lesz a pofija, lassul a mozgása, és a valaha csillogó szempárból eltűnik a fény! Már nem vágyik arra, hogy hosszú sétákat tegyünk, vég nélkül labdázzunk. Inkább csak mellettem szeretne lenni, és pihenni! Egyre többet járok orvoshoz, újra takarítom a "baleseteket"... és rettegek, hogy mikor megy el....
De vállaltam, mert én akartam! Akartam a kölyökkor, a fiatalkor, és az öregkor minden szépségével, boldog pillanatával, és a rosszabb napokon is minden nyűgjével! Nincs olyan pillanat, amit megbántam volna!
Felelősséget vállaltam érte abban a pillanatban, ahogy magamhoz vettem.egészen addig a napig, amíg el kell engedjem őt...
Az én kutyám nem fog új gazdát keresni, nem fog menhelyre kerülni! Nem fogok új helyre költözni, ha ő nem jöhetnek velem! Az az ember sem született még meg, aki miatt eldobnám! Ő az életem része, és az is marad!
Mielőtt magadhoz veszel egy állatot, ülj le és gondold végig azt, hogy valóban felkészültél e a következő 15 évre! Tudod e neki biztosítani azokat a dolgokat, amikre neki szüksége van! Képes vagy e lemondani dolgokról miatta!
A kutyád nem 1 évre szól!!!! Ő nem "csak" egy kutya, hanem a barátod,a családtagod! Nem dobhatod el csak úgy magadtól, mert meguntad, elköltözöl, új párod lesz....Felelősséget vállaltál érte!
Gondolkodj, mielőtt teljesen összetöröd, menhelyre adod, vagy elaltatod...
Ő ezt sosem tenné veled! Veled, az egyetlen emberrel, akiben feltétel nélkül megbízik, és vakon menne utánad bárhova!Én ezt vállaltam az első naptól az utolsóig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése