Drága Kislányom, Víta! Ma lennél 44 éves, és mi már csak így köszönthetünk téged! Elviselhetetlenül fáj! Annyi terv, vágy, szeretet, amit adni és kapni szerettél volna sajnos már soha nem valósulhat meg! Miért!? Teszem fel a kérdést naponta! Nem tudom rá a választ! Hiába akarnak sokan segíteni mikor azt mondják, hogy el kell engedni, mert Ő már jó helyen van! Nem tudják miről beszélnek! Nem, mert nem az ő gyermekük, testvérünk, anyukájuk voltál! Te egy kivételes ember voltál, csak ezért tudok hálás lenni Istennek, mert én lehettem az édesanyád! Tudom, hogy én soha nem tudok megnyugodni, de nem is lehet!!! Viácskám rettenetesen hiányzol, a mosolyod, a vidámságod, a szereteted, az egész lényed! Ha lehetne magamhoz ölelnélek és soha többé nem engednélek el, sokkal jobban vigyáznék rád! Sajnos nem tehetem meg, de a nap 24 órájában a gondolatomban vagy! Drága gyermekem boldog születésnapot kívánok neked ott, ahová nem tudok egyelőre utánad menni, de remélem, hogy találkozni fogunk! Már csak abban bízhatok, hogy ott jobban vigyáznak rád, mint ahogyan én tudtam, és megkaptad azt, amit itt közöttünk szerettél volna! Megérdemled! Nagyon szeretlek! Te már soha nem öregszem, mindig ilyen leszel, ahogyan ismertünk! Kicsikém!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése