Áginak hívnak, 34 éves vagyok és üzletkötőként dolgozom egy multinál. A munkatársaimmal - már akikkel közelebbi barátságot kötöttem - kitaláltuk, hogy egy külföldi utazással próbáljuk kipihenni az egész éves fáradalmakat. Évivel és Annával utaztunk, nekik évek óta komoly kapcsolatuk volt már, nekem nem volt senkim, épp egy fájdalmas szakításon próbáltam túllenni.
Repülővel utaztunk, ami szintén újdonság volt, mivel eléggé parázom a repüléstől, kezdetnek be is vertem két viszki-kólát, hogy ne érzékeljek semmit a dologból. Sikeresen átaludtam a háromórás utat, és a repülőtérre kiérve egyből megcsapott az Egyenlítő-közeli ország klímája. A csajokkal taxiba ültünk és elkocsikáztunk a szállodába, ami közvetlenül a part mellett foglalt helyet, ideális terepet nyújtva vízimádó énemnek.
Valahogy mindig is a vízpart mellett képzeltem el az életemet; pálmafák, fehér homokos tengerpart és néhány mojito társaságában. Ha nem is életvitelszerűen, legalább néhány napra teljesült a vágyam.
Élveztem, ahogy a nap sugarai simogatják a bőrömet, és a tengeri sós-párás levegőt, amit semmi mással nem lehet összehasonlítani.
A napot könnyű reggelivel indítottuk, a tűző napsugarak támadása előtt bejártuk a kisváros zegzugos utcáit, amikkel azonnal szerelembe esetem, persze nem volt nehéz dolgom. Tíz óra körül beültünk egy kávéra egy hangulatos kávézóba a főtéren, ahol jókedvű nyugalommal néztük, ahogy mindenki sürög-forog, megy a dolgára, vagy csak kattogtatja a fényképezőgépét. Közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a helyi férfiak szinte kivétel nélkül rendkívül helyesek és jó kiállásúak.
Valahogy az sugárzott róluk, hogy jól érzik magukat a bőrükben és nem csinálnának semmit másképpen. Ez az a fajta elégedettség magabiztosságot eredményez, és nagyon vonzóvá teszi a férfit. Délutánonként vagy a tengerparton süttettük magunkat, megszakítva tíz-tizenöt perces úszásokkal, vagy a szálloda medencéje mellett élveztük a napfürdőt és a finom koktélokat. Egész télen és tavasszal keményen megdolgoztam azért, hogy ne kelljen szégyenkeznem a fürdőruha szezon alatt sem, így teljes természetességgel nyitottam szét minden alkalommal a törölközőmet, megmutatva testemet a fürdőruhában. Próbálták ugyan leplezni a szálloda alkalmazottai, de kiszúrtam, hogy többen is elismerő arckifejezést öltöttek magukra, mikor megjelentem a medence partján, kiengedtem hosszú, gesztenyeszínű hajamat, és mint egy rossz rom-komban, megráztam, majd a fürdőköpenyből kibújva beletúrtam.
Kellett már a járvány után, akár egy falat kenyér - Tíz nap Horvátországban, a kabócák földjén
Az egyikőjük, Roberto különösen kitartóan és szemérmetlenül bámult, de eleinte nem is akartam tudomást venni róla, bár imponált a kissé tolakodó érdeklődés, de úgy voltam vele, hogy biztos minden turistával hasonló módon flörtöl. Ám kíváncsisága nem lankadt a napok múlásával és már a köszönésig eljutottunk, ráadásul a bárban láttam, hogy cserélt az aktuális csapossal, csak hogy ő tudja szervírozni a koktélomat. Hazautazásunk előtti napon odajött hozzám a napágyhoz és megkérdezte, hogy megyek-e a szálloda által szervezett, szombat esti partira. Én meg persze húztam, hogy nem tudom még, mert nem csak tőlem függ, és nem is akarok sokáig fent lenni, mert másnap korán indul a gépünk. Természetesen aznap este egy vadítóan trópusi ruhában vonultunk be a lányokkal a bulira, amit közvetlenül a tengerparton tartottak.
A hőség épphogy csak enyhült egy kicsit, de így is meleg volt még. A homok, a szálloda hátsó részét lampionokkal és ledizzókkal varázsolták még hangulatosabbá, a színpadon pedig színes ingekbe öltözött zenekar játszott a reggae és a ska határán mozgó, hangulatos, instrumentális muzsikát. A pincérek halakat, rákokat és egyéb tengeri herkentyűket szolgáltak fel, amihez valamelyik helyi borászat fehérborát kínálták. Annyira varázslatos volt az este, hogy úgy gondoltam, ha most meghalnék, ez lenne a tökéletes lezárása az életemnek.
És akkor megjelent Roberto és felkért táncolni, amit tettetett vonakodással végül is mosolyogva elfogadtam.
A tánc közben beszélgettünk, nyilván nem eget rengető dolgokról, de az akkori lelkiállapotomban sokat jelentett. A körülmények, a bor és Roberto ellenállhatatlan mosolya következményeként a tengerpart egyik távoleső részén találtuk magunkat, szorosan átölelve egymást, nyelvünk menthetetlenül összefonódott, és úgy csókolóztunk, mintha ki akarnánk szívni a másikból az életerőt. De éppen ellenkezőleg, feltöltöttük egymást olyan energiával, hogy nem volt többé megállás. Roberto nem volt nyeretlen kétéves, tudta, hogy mit hogyan kell csinálnia a nyelvével és a kezével, hogy a nő a lábai előtt heverjen; átvitt és tényleges értelemben is. Szerelmünk a parton teljesedett be a nyaralás szép lezárásaként. Legalábbis akkor még azt hittem, ezzel lezárul ez a fejezet.
Egy hónappal később azonban be kellett látnom, hogy örök emléket hoztam magammal, mivel a több napos hányinger után vett terhességi tesztem pozitív lett. Kezdetben sokkos állapotba kerültem, hiszen a gyermekáldást nem ilyen körülmények mellett terveztem és nem volt elképzelésem sem, hogyan fogom felnevelni a gyereket, de egy dolgot biztosan tudtam, hogy meg akarom tartani. Roberto nyilván hallani sem akart a dologról, de nem is vágytam rá, hiszen egyikünk sem tervezett a másikkal hosszútávra. Miután a kislányom megszületett, be kellett látnom, hogy a korábbi boldognak hitt pillanataim eltörpülnek a mostani életem mellett, és soha nem éreztem magam ennyire teljesnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése