5000 éves földréteg egy egyiptomi sír alatt két 30 láb magas óriástestet tár fel
Elképesztő felfedezést tett Egyiptom egyik sivatagos vidékén egy nemzetközi régészcsapat: két gigantikus, megközelítőleg 9 méter magas testet találtak több mint 5000 éves földrétegek alatt. Ez a felfedezés, amelyre a régészet történetében nem volt példa, átírhatja azt, amit az ókori civilizációkról és az „emberről alkotott” felfogásukról tudunk.--------
A felfedezésre akkor került sor, amikor a kutatók az egyiptomi sivatag mélyén elfeledett sírok komplexumát tárták fel. Dr. Ahmed el-Hassan csapatvezető szerint a holttesteket tömörített földréteg alatt találták meg, amely megvédte a maradványokat az eróziótól és az időtől. „Amit találtunk, minden várakozást felülmúl. "Ezek a kolosszális alakok hihetetlenül jól megőrződnek, és az előzetes datálás szerint több mint ötezer évesek" - mondta Dr. Hassan.-------
A csontvázak mind méretükben, mind megőrzöttségükben lenyűgözőek. Mindegyik közel 9 méter magas, anatómiailag megfelelő arányokkal, amelyek kizárják a deformitások vagy az ismert kóros állapotok lehetőségét. Ezenkívül a maradványokon előrehaladott mumifikáció jelei mutatkoznak, ami arra utal, hogy ezek a gigantikus alakok jelentős helyet foglalhattak el koruk kultúrájában és mitológiájában.
A felfedezés elméletek lavináját robbantotta ki a szakértők körében. Az egyik hipotézis azt sugallja, hogy ezek az „óriások” a Földön élő, hatalmas méretű lényekről szóló ősi mítoszokhoz köthetők. Az egyiptomi szövegek, mint például a Halottak könyve, olyan gigantikus alakokra hivatkoznak, akik istenekkel és fáraókkal érintkeztek, ami felveti annak lehetőségét, hogy ezek a testek az említett történetek valódi reprezentációi.-------
Egy másik, óvatosabb elmélet szerint a testek egy ismeretlen vagy kihalt emberi fajhoz tartozhatnak. A folyamatban lévő genetikai elemzések azt próbálják meghatározni, hogy van-e összefüggés a modern emberi DNS-sel, vagy éppen ellenkezőleg, az evolúció egy teljesen más ágát képviselik.
A holttesteken kívül a régészek nagyméretű eszközöket és leleteket is találtak, amelyeket nyilvánvalóan hatalmas méretű kezekre terveztek. A feltárt tárgyak közül kitűnnek a szertartási fegyverek, a napelemes motívumokkal díszített karkötők és a kőből faragott gigantikus szarkofág, amelyet valószínűleg kifejezetten ezekre a figurákra építettek.--------
Ez a felfedezés mélyreható kérdéseket vet fel az ókori civilizációkról és a rendkívüli méretű lényekkel való lehetséges együttélésről. Megkérdőjelezi a történelmi feljegyzések megértését is, amelyek mindeddig nem mutattak meggyőző bizonyítékot az óriások létezésére.-------
„Ez a lelet új ablakot nyithat egy olyan múltba, amelyet soha nem is képzeltünk” – mondta Dr. Clara Menéndez, az Európai Régészeti Tanulmányok Intézetének antropológusa. „Nemcsak azt kérdőjelezi meg, hogy mit gondolunk az emberi történelemről, hanem a kulturális kölcsönhatásokról és legendákról is, amelyeket gyakran mitológiának tekintünk.”------
A kutatócsoport továbbra is elemzi a maradványokat speciális laboratóriumokban, beleértve a szén-datozási teszteket és a DNS-vizsgálatokat. Az előzetes eredmények a következő hónapokban várhatók, míg a helyszínen az ásatások továbbra is folynak.------
Bár még sok a megválaszolásra váró kérdés, egy dolog világos: ez a lelet lehet az egyik legjelentősebb a modern régészet történetében, amely új megvilágításba helyezi a múlt titkait és az óriások legendái mögött rejlő lehetséges valóságot.
AZ EMBERISÉG UTOLSÓ VISSZAÁLLÍTÁSA.
...
Körülbelül 3200 évvel ezelőtt a Földközi-tenger keleti részének, Észak-Afrika és a Közel-Kelet civilizációi virágoztak a kulturális csereprogramok, a kereskedelem és a diplomácia révén. De az ie 12. században ezek a társadalmak rejtélyes módon összeomlottak, és beköszöntött a „sötét korszak” társadalmi és kulturális stagnálással. Az érintett civilizációk között volt az Asszír Birodalom, az Egyiptomi Új Királyság, a mükénéiek és a minósziak. Az emberi társadalom ilyen „visszaállítása” általában csak az utolsó ismert.
...
A tudományos közösségben ma már bizonyossá vált, hogy korábban egy jelentős méretű üstökös vagy üstökösök ütközési pályán voltak a Földdel, i.e. 10 794 körül, körülbelül 12 800 évvel ezelőtt. A Föld légkörének közelében az üstökösraj felrobbant, és hatalmas, különböző méretű töredékek nyomát idézte elő. Ezek legalább négy kontinensen érte a föld talaját. A hatás kettős hatást váltott ki. Azokon a területeken, ahol a nagy meteoritok lehullottak, egy több megatonnás hidrogénbombára jellemző pusztító hatás érvényesült. Bármi is volt az ilyen típusú becsapódás által érintett területek közelében, azt elfújták, porrá törték.
...
Volt egy második mellékhatás is. Azokról a területekről, ahol a legpusztítóbb hatások történtek, porfelhő bukkant fel, amely egy ideig legalább részben eltakarta a napfényt. Hirtelen szinte mindenhol éjszaka lett. Az amúgy is hideg hőmérséklet (az utolsó jégkorszak zajlott) még a jégtől megkímélt néhány területen is tovább csökkent. Bár a részletek nem ismertek, feltételezhető, hogy egyes növényfajok elpusztultak, és néhány növényevő faj, amely ezekből a növényekből táplálkozott, elpusztult. Valószínűleg egyes ragadozófajok, amelyek ezekkel a növényevőkkel táplálkoztak, szintén követték a sorsukat, kérlelhetetlen lánchatásban.
...
A növényevők halála pedig hozzájárult a biológiai metántermelés csökkenéséhez. A metán olyan üvegházhatású gáz, amely kevésbé van jelen, mint a szén-dioxid, de a légkör túlhevítő képessége akár 21-szer nagyobb (egyesek szerint akár 80-szor is). A légkörben lévő biológiai metán meredek csökkenése hozzájárulhatott a hőmérséklet további csökkenéséhez. Valóságos ördögi kör jött létre, amely szította a hideget. Ezek a jelenségek a Föld nagy területein egy kicsi, de intenzív jégkorszakot hoztak létre, amelyet napjainkban „fiatalabb Dryáknak” neveznek. Mindezen együttes hatások miatt az emberi populáció drámaian csökkent.
...
Milyen hatással vannak az emberi történelem ezen ciklikus „visszaállításai”? Teljesen véletlenszerűek? Megismétlődhetnek?
Colonna Galéria Múzeum és Művészeti Galéria.
A Palazzo Colonna az egyik legnagyobb és legrégebbi magánpalota Rómában. Építése a 14. században kezdődött, és a már nyolc évszázada ott lakó Colonna család sajátos kívánságára reagált.
A 17. század folyamán a palotát egy nagy barokk arisztokrata rezidenciává alakították át.
Ebből az időszakból származik a Colonna Galéria építése; 76 méter hosszú, és a római barokk ékkövét képviseli, a maga nemében egyedülálló. Itt a legnagyobb olasz és külföldi művészek abszolút remekműveit fedezhetjük fel, a 15. és a 16. század között.
Régen
Régen, nem volt bűn jó embernek lenni,
és nem kellett a szeretetért túl messzire menni,
mert mindenki szívében akadt annyi érzés,
hogy ott legyen, ha másnak kellett a segítség.
Régen, a szomszédok gyakran összejártak,
beszélgettek, meséltek, vagy vígan kacarásztak,
mert mindannyian tudták mily fontos dolog az,
hogy jóban és rosszban is összetartsanak.
Mikor valakit a sors keze túl mélyre leásott,
mellette termettek az igaz barátok,
és felszínre emelték, hogy újfent érezze,
nem egy könnyen veszhet kárba önnön élete.
Szegénység volt sokfelé, de az emberek,
sosem csüggedtek el, és nem veszekedtek,
mert úgy voltak vele, Ők sosem bántják meg,
azokat kiket nem láttak ellenségeknek.
Ma már a jóság és a szeretet veszendőben van.
A szívekben a megértés is túl bizonytalan,
hiszen sok ember elnéz más nyomora felett,
és csak megvetést tanúsít segítség helyett KUN MAGDOLNA https://www.youtube.com/watch?v=WwqPRir760c
