TROUBLE-ISTLING

Varga Zoltán: Két atomerőmű lángol éppen, és most ne jöjjenek a szokásos egyrészt-másrészt ócska és ostoba orbáni kormányzati propagandával, meg azzal, hogy ki kezdte, meg nem úgy volt, meg amúgy is: eloltották! 𝗡𝗲𝗺 𝗲́𝗿𝘁𝗶𝗸? 𝗔𝘁𝗼𝗺𝗲𝗿𝗼̋𝗺𝘂̋𝘃𝗲𝗸𝗲𝘁 𝗹𝗼̈𝘃𝗲𝘁 𝗲𝗴𝘆 𝗯𝗼𝗹𝗼𝗻𝗱! Értik azt egyáltalán, hogy milliméterekre vagyunk egy olyan katasztrófától, ami után nincs pardon, meg bocsika véletlen volt, meg nem akarunk belekeveredni? Helóheló csak szólok, belekeveredtünk. A világunk gázol szügyig egy olyan őrületben, ahol csak azt látjuk egyre tisztábban, ha nem születik erre megnyugtató megoldás, akkor nem az öldöklésnek, tán a világnak is vége lesz. Csernobil tízszer. Ez a matek, drága hölgyek-urak. És mindezt – többek között – köszönhetjük a szemünk előtt eddig zajló évtizedes, hányinger pávatáncnak is! Így részemről elég volt a szofisztikáltan körülíró mondatokból. Finito. Vége! Hagyjuk a „Kedves Vezető” megszólítást, utalva óvatoskodva a másik félnótás észak-koreai cimborára, meg a saját képére formált barom diktatúrájára. Nincs itt már ennek helye. Mindnyájan tudjuk, egy szerencsétlen figura az, aki felhős mélabúval az orcáján rángat bele minket, meg a világot is valami visszafordíthatatlan őrültségbe, még mindig játszva saját ócska, átlátszó és ostoba színjátékát, holott a karmelitán és az ájtatos híveken kívül már ember nincs aki ne látná, hogy nem más ő, mint PUTYIN PINCSIJE. Egy szánalmas báb, aki rácsavarodva-belezakkanva saját viszonylagos hatalmába, aki nem elég hogy szétlopta-széthordta hazánkat, még egy valódi, volt kommunista KGB ügynök, egy hibbant diktátor hátsójába is beleragadt. És hiába páváskodik, újabban már valami vezénylő tábornokot játszva a határ szélén, fontoskodó arccal a négy számmal nagyobb bakancsában, repdes helikoptereken a semmiért a semmiben, mintha bármi is rá lenne bízva ebben a nyomorult színjátékban, ahol sajnos rég nem kellékfegyverekkel bábozzák el hogy éppen atomerőműveket lőnek, ahol valódi rakéták csapódnak be valódi reaktorok tövében, és pont csak egy paraszthajszál választ el minket attól, hogy egyik telibe kapja azt és ezzel gyermekeink, unokáink jövőjét is, sugárzó sivataggá változtatva mindazt, amit eddig világnak gondoltunk! Igen, vádolom Orbán Viktort, hogy aktív részese volt mindannak, ami idáig vezetett. Hogy itt az eredménye, ha egy érzéketlen suttyó hatalmat kap a kezébe, meg vele egy töltött pisztolyt is, aminek - fel nem fogva annak következményeit - röhögve rángatja a ravaszát évek óta, és örül, mint Rogán Tóni a Kossuth rádiónak, hogy eddig jó, mert még nem sült el. Persze, látom én, hogy újabb pávatánc indul. Satufék, és kézifékes forduló. Retusáláshoz értő munkatársak jelentkezését várjuk. Hirtelenjében ez az új kormányzati jelszó. Valahogy ki kéne vakarni-törölni a jegyzőkönyvekből-propagandából-emlékekből-agyakból az elmúlt évtizedet, mert sikerült a lehető legsz@rabb irányt/havert megint megtalálni Putyin elvtárs személyében. Van persze pokoli ribillió az újratervezésnél, mert nemcsak a nyáj, de az egységsugarú propagandisták sem értik merre is kéne akkor fordulni, de legalább fénysebességgel, így viszi őket a lendület, meg a nagy orosz medve agymosó fake news serege, és csak fújják-fújják a putyinista keleti szelet, az emmegy, és kapcsolt undorító szatellitjei meg nyomják az eddigi kétértelmű dumát, mint süket a csengőt. Viszont, azt már veszi agyilag emberünk is, hogy van némi gebasz a történetben. Ha ugyanis, legalább a felszínen nem sikerül fordulniuk, ha mégsem lehet kitörölni-elfeledtetni a múltat, akkor hiába minden szánalmas pávatánc, minden maskara, repcsi, helikopter, meg válságstáb a határon színjáték, szűk néhány hét múlva legfeljebb hányingerszagú rossz emlék marad csupán a történelemkönyvekben ő is, meg piti kis rendszere is.