THE SWORD IS BRIGHTER THAN THE CHAIN

Fényesebb a láncnál a kard A Talpra magyart, azaz a Nemzeti dalt Petőfi 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kitörése előtt írta. A vers kezdősora a hagyomány szerint Szikra Ferenc hatására megváltozott: amikor Szikra meglátta az eredeti kezdősort (Rajta magyar, hí a haza!) azt a megjegyzést tette Petőfinek, hogy: – Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután jöhet csak a rajta! Petőfi, mint a javított, eredeti kéziratból is tudjuk-látjuk,. megfogadta a tanácsot, és át is írta a kezdősort. A kép pár éve készült a budai Várban, a Hadtörténeti Múzeumban. A kezemben lévő (csakis kesztyűben érinthető), láncnál fényesebb kard, egy azon honvédfegyverek közül, amelyek Bécs felé futamították a Petőfi által gyávának minősített Jellasicsot… Alant a teljes vers. Most komolyan: mielőtt elolvasnád mondd el végig. Tudod-e még ma is szóról szóra? Várom a vallomást... Ja, és azt is írd meg, hogy Te magad talpon állsz-e már.... Nemzeti dal Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! - A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! (Pest, 1848. március 13.) Sunyo