They want a human life.

Becsüld meg a lehetőséget, hogy segíthetsz és nem te szorulsz rá! Fogyatékosnak lenni és tömegközlekedési eszközön napi rendszerességgel utazni. Ebbe szeretnék egy cseppnyi bepillantást engedni embertársaimnak, csipetnyi empátia reményében. Az egészség ajándék, ha birtokában vagy, bármit megtehetsz. Bármit, amit mi sehogy, vagy csak nagyon nehezen. Becsüld meg a lehetőséget, hogy segíthetsz és nem te szorulsz rá! Nevelőszülő vagyok. Van egy szerető férjem, egy saját 11 éves nagy fiam és három neveltkém, akik közül kettő fogyatékos. Naponta tömegközlekedünk, fejlesztő oviba járunk. A reggel 6-órai járaton utazunk. Két éve tesszük, reggel tömegközlekedés, délután autó. Sajnos túl sok rossz tapasztalatom van e témában. A héven, buszon, villamoson a babakocsinak kijelölt helyet előszeretettel foglalják el embertársaim és nézik végig, ahogyan a babakocsiban ülő autista gyerkőcömmel, köztünk pedig a hiperaktív értelmi fogyatékos lányommal, végig álljuk a majdnem egy órás utat. A mozgáskorlátozott parkolóhelyen jogosulatlanul állókat megbüntetik és ez így van jól. Miért nem lehet betartatni a fent említett járatokon, hogy a kijelölt helyre az üljön, vagy álljon, akinek kerékpárja van, vagy babakocsival viszi gyermekét. Többször jeleztem utastársaim felé, nehéz nekünk a "normális" helyeken utaznunk, mert ott akadályozzuk a többi utazót. A járatok jobb érzésű alkalmazottai is szóvá tették a visszás helyzetet, de a válasz röviden annyi, hogy "a viteldíjat kifizették, oda ülnek ahová tudnak". Aki ma mentes ezen problémáktól, talán nem is tudja, micsoda macera egy lépcső, vagy egy tömött magas padlós autóbusz, vagy villamos. Természetesen nagyon sok helyen megoldott már az akadálymentesítés, de ez csak épület, meg lépcső és jármű szintjén igaz. Az emberi gondolkodás még nem esik az EU előírásai alá. Azt érzem a saját bőrömön, hogy a társadalom nem, vagy csak nehezen tudja elfogadni a számára láthatatlan problémákkal küszködő embereket. Legyen gyermek vagy felnőtt, teljesen mindegy. Sajnos volt részem rosszindulatú megjegyzésben, lenéző pillantásban, ezekbe az ember belefásul. Szeretem a gyerekeimet olyannak amilyenek és féltem őket. Ébresztő emberek! Ők is emberi életet szeretnének. Ha egy embertársadnak segítesz naponta, csak egy cseppnyit, már is jobb és hasznosabb a napod . Add át a helyet a villamoson a rászorulónak, segíts a kismamának leemelni a babakocsit a buszról! Ne szaladjon arrébb a gyermekével a játszótéren, ha egy értelmi fogyatékos, vagy autista gyermek oda megy mellé, ne féljen nem fogja elkapni, de ha engedi játszani őket a saját csemetéje is megtanulhatja elfogadni a fogyatékos társát, bölcsebb, teljesebb felnőtté válhat! Természetesen vannak emberek, akik segítőkészek, elfogadók. Nekik ezúton is köszönöm jóságukat. A többieket pedig arra kérem, sorstársaim nevében, vegyék komolyan: az egészségük igazi kincs! Becsüljék azt nagyon és éljenek a lehetőségükkel, hogy segíthetnek és nem Ők szorulnak mások segítségére. Köszönöm.