THE CHILD

Verebélyi Tamás

A gyermekek Avagy példázat az igazságról - 7. Mondom néktek, olyan vala a gyermek, mint lótuszvirág a mocsárban. Elmétek botránkozva vagyon, szemetek mégis fénylik a csodában: Hogy lehet hát, hisz meddő a föld, s élet sarjadá a táptalajában? Biz`"ilyeneké az Istennek országa", s épek Atyám oltalmában. Ezért bizton mondom: engedjétek hát nekik, hogy "én hozzám jőjjenek." Vagy ha tiéitek hozzátok menvén, mondjátok talán, hogy menjenek? Vagy termő fa ellene vagyon gyümölcsének, hogy azok ne nőjenek? Mert minden igaz tőkének rendje az, hogy fürtjei tündököljenek. "Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek", nem jöhettek énutánam: ártatlanok, mint patak forrásában, s tiszták, akár a tél havában. Mert keménnyé lészen a ti szívetek, mint víz az ő jégpáncéljában; s láttok "tükör által homályosan", felnőtt létetek gyarlóságában. S mondjátok, ti szerettek, de szívetek a kisded ellen vetekednek! Nemde jutalmazod jószágaidat, ha azok jó szántást végeznek. Képmutatók! Ti így vagyon, Ők mennyivel inkább szolgálnak mennyeknek? Nem ők vivék kincsüket szülőknek, "hanem a szülők a gyermekeknek". S ne emeld kezedet reájuk vagy gyalázd őket, mert bíráid néked, s mint aratást jégeső, úgy vereté el ítéleted a te lelked. Mert ki őket bántja, engem bánt, s Azt, ki engemet küldött teéretted, s ki "megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül", az majd tűzben senyved. Úgy tegyetek, miképp ők szeretnek titeket és tinéktek engednek, mert csíráitok ők, kik szívetek igaz kincseitől növekednek. s lámpásaitok lészen, kik titeket az üdvösségre terelgetnek: s ők szüntelen látják "az én mennyei Atyám orczáját", s a szenteket.