Hogyha hiszed, hogyha nem,
Néha csak nézlek,
Némán csodállak,
Figyellek téged.
Nézem kék szemedet,
S elmerülök benne.
Oly szép kék és úgy csillog,
Mintha tenger lenne.
S nézem kezeidet,
Mik melletted pihennek,
Néha hozzám érnek,
Majd vissza-vissza térnek.
Nézem az arcodat is,
Tűzforró ajkadat,
S újra megkívánom
Mézédes csókodat.
Néha csak nézlek,
Csodállak csendben,
S elmondani nem tudom,
Mit érzek abban a percben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése