FÁJDALOM...

Mikor egy éjszakát álmatlan átzokogsz,
Mert nélküle nem bírod, várni a holnapot.
Virág a szirmait, szíveden szórja szét,
Kora esti szél, elmond egy bús mesét.
Világnak bánata, táncot lejt válladon,
Számodra még, ennyi a fájdalom.

Mikor már nem vallasz, szerelmet a Holdnak,
Közönnyel várod, mit hoz majd a holnap.
Ha majd a hajnal, számodra mit sem ér,
Virágok illata, lelkedig el nem ér,
Ha majd az esti szél, bókokat nem mesél,
Csillagfény szíveden többé már nem zenél,
Világnak bánata, nem pihen válladon,
Hidd el! Az lesz majd a fájdalom.