Leterítem elébed hajam: szőnyeged
lesz, hullámzó tengeri fű, ringó ágyad.
Szivárványszemeimben én- és tevágyad
fellobban - ezeregyéjszakát sző neked.
Így lesz bőrünk pírral, lánggal, hímzett kárpit,
vércsepp-rubintokkal rakom ki a szélét,
harmatgyöngy só(ha)ját ízlelem, szegélyét,
s csak a józankábaság, a mámor számít.
Tűzrózsás egymástakarónk szikrákat szór
míg belülről táplál - minden álom szabad,
fénygombolyag hálóz, fon be egyszer, hatszor,
szemedben az ég nefelejcsekké válik...
Keleties meseként hull le ránk a nap.,
Szép. Véres, lángoló... Miért pont hatszor? keleties mese jó.
VálaszTörlés