THE LOVE OF THE UNIVERSE

A MINDENSÉG SZERELME Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még, hogy mért kíván szeretni... Kezdetben volt a hang, és nem tudta még, hogy mért kíván szeretni... Kezdetben volt a köd, és nem tudta még, hogy mért kíván szeretni... Kezdetben a vágy csak önmagara várt még... lassan, tompán, mélyéböl remegve. Kezdetben nem voltál Te sem, csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető, lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat világ-tűz, vízözön, ismeretlen és titkos robbanások, május-szagú álmok, test-nélküli vallomások... Én nem kutattalak, mint csillagász az égen egy új csillagot.----------- Matematikával, képlettel, logikával számítva ki, hogy másutt sehol, csak ott lehetsz, csak ott vagy, ott, az idők kezdetétől, társak között, még láthatatlanul. Mert kezdetben nem voltál Te sem, csak a vágy volt...------------ És mégis éreztelek, és mégis tudtalak, robbanva törni készültem feléd, ragyogva vártalak, de még csak reszketés, sejtelem voltál te is, voltam én is szívedben, mégis tudtalak,--------- tündöklött bennem az eleve-bizonyosság, hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen, mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés, mert ehhez az értelem kevés, és nem oly céltudatos a megismerés, az elhatározás, mint az órával mérhető idő, s az órával mérhető elektromosság. És mégis tudtalak, fölfogtalak és vártalak, tudtalak léttelenül, mert kezdetben közös volt minden elem, mert kezdetben én is a csönd virága voltam, mert kezdetben Te is a csönd virága voltál, kezdetben csak a vágy volt, ahonnan fölszabadultál...