ŐSZBE HAJLÓ ÉLET......
Őszbe hajló élet alkonyán csendesen mellém sodort a szél
mikor már a szív hűlni készül, már szeretni nem is remél.
Akkor jöttél Te a messzi semmiből, észre sem vettelek,
mikor életem egén már hullani kezdtek a levelek.----------
Hogy is történt mindez meg velem, elmével fel nem foghatom
hisz sosem lehetsz enyém, bűn szeretni téged, ezt jól tudom.
Harcolt a józan ész, de az érzés oly erős, könyörtelen,
átgázolt, mint vadul tomboló vihar szívemen, lelkemen.-----------
Más úton járok én, a tiéd egészen máshova vezet,
Nincs erő, mely elmoshatná köztünk a lehetetlent.
Nem lehetsz soha enyém, másé vagy te,
És én is szavamat adtam egykor, feloldhatatlan esküben.-----------
Csalóka délibáb, ostoba, ábránd, de mégis jó nagyon
Rád gondolni minden este, s veled ébredni minden hajnalon.
Ki is vagy te nékem? Éltető napom, őrzőm és támaszom?
koldulva lesem a viszonzást mosolytól égő arcodon.-------------
De langyos ősz után, jött a zord hideg, beköszöntött a tél
Mint könnyű levelet, úgy sodort tőlem el a a fagyos szél.
A hulló hó gyász fehér leple mindent, de mindent eltemet,
Marad szívem jegesre fagyva, nekem már repülni nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése