Öreg és magányos vagyok, azt hittem, hogy egy kutya kitölti az életemet.
FIDO KUTYUS Az utcán találtam, koszosnak, éhesnek, simogattam, félelem nélkül követett.
Most ő a kutyám, én vagyok a gazdája.
Beszélek vele, ő kéznyalással válaszol nekem.--------
"Fido holnap nem lesz mit enni, vége a nyugdíjnak, várnunk kell!".
Elérkezik az az áldott nap, sorban, a többi nyugdíjassal, az idő által összetört librettóval, szorosan a kezemben, kivárom a soromat. Fido boldogan remeg.--------
Tudja, hogy ma többet és egy kicsit jobban fogunk enni.
Már tél van. Tűz nélkül hideg a házam. Közel van és melegít. A tavasz kezdete a napnak köszönetet mondva egyesül, míg szívemből egy ima születik: "Köszönjük Uram, hogy megalkottad a kutyát." 🐾🕊️💞
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése